Ginewra: Karácsony Harry és Ginny módra

2008. 12. 24.

Valahol Dél-Angliában egy Godric’s Hollow nevű falucskában egy boldog család éldegélt… Ne aggódjatok, nem esti mesének szánom!

***

Már megint reggel van, úgy érzem, mintha egy szemhunyásnyit sem aludtam volna. Így megy ez már évek óta, pihenni ebben a családban lehetetlen. Nem kell félreérteni, nem negatív értelemben mondom, csak fáradt vagyok.
Mocorgás érkezik a jobb oldalamról, a férjem, Harry is felébredt. Tekintetünk találkozott, Harry zöld szemei boldogan csillogtak. Egymásra mosolyogtunk, majd Harry szóra nyitotta a száját…
- 5… 4… 3… 2… - számolt vissza mosolyogva, de befejezni nem tudta, mert a hálószobánk ajtaja hirtelen kicsapódott és egy kócos fej jelent meg…
- Anya! Apa! Karácsony van! – kurjantotta vidáman a kicsi James, majd az ágyunkra ugrott.
- KARÁCSONY VAN! KARÁCSONY VAN! – kántálta hangosan, mi pedig elnevettük magunkat. Minden évben így kezdődött a karácsony előtti reggelünk, és hiába magyaráztuk a fiunknak, hogy karácsony csak holnap van, őt egy ilyen kis apróság nem zavarta. Ma még a szokásosnál is korábban érkezett, nem értünk végig a visszaszámoláson.

- James, hajnal van még! – mondta Harry tetetett morgással a hangjában.
- A Mikulás bezzeg már biztos órák óta talpon van, hogy ma éjjel elvigyen minden ajándékot! Tényleg, Apa! Télapó is varázsló? – kérdezte kíváncsian.
- Nem tudom, kicsim! De most mivel felébresztettél… - kezdte Harry, majd csiklandozni kezdte a hároméves fiunkat.
- Nee… ne… ez…ez… csikiz… áúú… haha… hihi… - visítozott James önfeledt vigyorral az arcán.
- Mamii! – hallatszott egy panaszos hang az ajtóból. Odakaptam a fejem… De édi! A kétéves Albus állt az ajtóban értetlen és álmos tekintettel.
- Jó reggelt, kicsim! – mondtam, miután a kezembe kaptam a fiamat.
- Mi a a kalácon? – kérdezte Albus.
- Amikor jön a Télapó, és hoz rengeteg ajándékot! De neked biztos virgácsot hoz, mert te rossz vagy…
- James! – szóltam rá, Harry csak vigyorgott.
- Lossz? Vilgác? – kérdezte Al megszeppenve. – Én ló vaok! – mondta Albus, mire kitört belőlünk a röhögés. Nem kell félreérteni, a fiam nem ló. Ez a mondat Albus nyelvén annyit jelent, hogy: Én jó vagyok!
- Mondtam én! Anya, mondtam, hogy ő nem ember! – lelkendezett James, miközben az ágyon ugrált.

- Harry! Lefoglalod őket egy kicsit? Meg kell kérdeznem anyától, hogy mikorra menjünk…
- Persze, menjél csak!

„Anya!
Boldog karácsonyt! Azt szeretném megkérdezni, hogy mikor induljunk hozzátok…
Ginny”

Megidéztem a patrónusom, majd elküldtem anyának. Minden évben, az Odúban karácsonyozott az egész család. Ott volt az összes testvérem a gyerekeivel. George már szerencsére túltette magát Fred halálán, de ha szóba került, mindig lehervadt a mosoly az arcáról. Ezért nem is beszéltünk sokat róla…
Természetesen Ted Lupin is nálunk töltötte az ünnepeket Andromedával egyetemben. Ted rengetegszer vendégeskedett nálunk, egyenesen imádja Harryt. De hát őt ki nem imádja… Ja, Voldemort… Jól van, na… Nem fárasztalak benneteket…
Ted mostanában még többet volt nálunk, mert ahogy egyre közeledett a tizenegyedik születésnapja, annál többet kérdezgetett minket Roxfortról. Arról senkinek kétsége sem volt, hogy Teddy varázsló, hiszen folyamatosan váltogatja a hajszínét.

Pár perc múlva megérkezett anya válasza…

„Nektek is boldog karácsonyt, kis drágáim! Akkor jöttök, amikor csak akartok! Ronék már itt vannak… Várunk titeket!”

***

- Harry! Mik… - akartam szólni a férjemnek, de a szavam elakadt. Harry egyedül volt a szobában, a földön ülve meredt maga elé. Észre se vette, hogy beléptem a helyiségbe, könnyek folytak az arcáról. Szótlanul leültem mellé, és átöleltem.
- Mi a baj? – kérdeztem csendesen pár perc némaság után.
- Semmi… csak…
- Harry, hidd el, ők mindig veled vannak a szívedben – mondtam, tudtam, hogy mi bántja. Már többször is előfordult ilyesmi.
- Ha belegondolok, hogy most az én szüleimhez is mehetnénk, és az én testvéreim is ott lehetnének… Annyira más lenne minden…
- A múltat nem változtathatjuk meg, el kell fogadnunk, hogy nem lehet velünk itt mindenki. Ne arra gondolj, hogy mid nincsen, hanem arra, hogy mid van. Rengetegen szeretnek és tisztelnek. A gyerekek rajonganak érted. Van két csodálatos fiad, van egy…
- … Egy tökéletes feleségem… - mondta Harry és elmosolyodott. – De valamit még nem mondtam…
- Mit?
- Mikor az édesanyám meghalt, terhes volt a húgommal. Lett volna egy testvérem, talán több is…
- Harry… Tudom, hogy fáj. Nem sok időt tölthettél a szüleiddel, és ez borzasztó. Nem tudnám, hogy mit csinálnák, ha elveszíteném a szüleimet, de nem szabad azon töprengenünk, hogy mi lett volna ha… Nekem is borzasztóan fáj Fred halála…
- Tudom. Köszönöm, Ginny! Imádlak!
- Én is imádlak – mondtam mosolyogva és megcsókoltam. – De mit köszönsz?
- Hogy mindig lelket öntesz belém…
- Mire való egy feleség, ha nem erre?
- Én vagyok a világ legszerencsésebb férje…
- James és Albus merre van?
- A szomszéd szobában, játszanak…
- Mikor indulunk?
- Mit mondott anyukád?
- Hogy akármikor mehetünk, Ronék már ott vannak.
- Akkor akár mehetünk is! – mondta Harry lelkesen, de már nem tudtam figyelni rá. Hirtelen őrült szédülés tört rám, és fekete pontok cikáztak a szemem előtt.
- Harry… - nyögtem erőtlenül.
- Mi a baj? – kérdezte Harry ijedten, majd utánam kapott. Ha nem kap el, akkor a fejem a padlóba vertem volna be. Így csak a karjaiba ájultam…

***

- Ginny… drágám! Ginny, térj magadhoz! – szólongatott egy kétségbeesett hang. Kinyitottam a szemem. Egy puha ágyban feküdtem, a szobánkban. Harry aggodalmas arca hajolt fölém, megkönnyebbült, mikor látta, hogy ébren vagyok.
- Hogy érzed magad? – kérdezte mosolyogva. Nem értettem, hogy miért örül ennyire. Az arcán egy fülig érő boldog mosoly ült.
- Kicsit jobban. Nem tudom, hogy mi van velem… Talán többet kéne pihennem.
- Az utóbbit nem kritizálom, de még hogy a nők érzik meg az ilyen dolgokat…
- Miről beszélsz? Min nevetsz? Kinevetsz, Harry Potter? – kérdeztem vészjóslóan.
- Jaj, dehogy. Miután elájultál, azonnal hívtam egy gyógyítót, hogy vizsgáljon meg…
- És?
- Szerinted?
- Most meg mit izélsz? Mondd már! – Mit szórakozik itt velem? Nem igaz, hogy nem bírja kinyögni, hogy mi bajom van… Várjunk csak! Most meg miért húztam így fel magam?
Csak nem…?
- De igen! Útban van a harmadik Potter! – kiáltotta Harry nevetve.
- Micsoda? – kérdeztem döbbenten. – Terhes vagyok?
- Igen! A viselkedés alapján szerintem most lány lesz!
- Miből gondolod?
- Hisztisebb vagy, mint általában! – nevetett fel Harry, mire egy párnát kapott a képébe.
- Tee… - mondtam dühösen, majd én is elvettem magam…

- Anya! Apa! – rontott be James a szobába. Éppen… khm… csókolóztunk.
- Igen, James? – nyögte Harry vörös arccal.
- Bocsi, hogy zavarok… - kezdte vigyorogva. – De mikor megyünk már? Még a végén lekéssük a Mikulást! Már dél is elmúlt!
Dél? Úristen! Meddig voltam kiütve?!
- Mindjárt megyünk, kincsem! Csak előbb csinálok valami ebédfélét…

***

Az Odúba érve kellemes látvány fogadott. Minden egyes alkalommal, amikor visszatérek régi otthonomba, elfog a honvágy. Azt el kell ismernem, hogy nem sok mindenben hasonlít az Odú régi önmagára. Mivel az új miniszterelnök, Kingsley apát nevezte ki helyettesének. Hogyan is élhetne a mágiaügyi miniszter helyettese szegényes körülmények között?
Nem csak a több pénz miatt alakult át, hanem a hatalmas nagy, család miatt is. Hiszen mindannyian szettünk visszajárni oda, ahol gyerekkorunk nagy részét töltöttük. Sőt még a szobánk is a helyén volt, bár már franciaágy volt berakva Harry miatt, hogy kényelmesen elférjünk.
Ma már az új családtagok is kaptak egy-egy szobát, már készülőben volt James és Albus szobája is.
Nem toldom tovább szót az Odú hatalmas lett, de az otthonosságából és a barátságosságából semmit nem vesztett. A karácsonyi díszítés is sokat dobott a hangulaton…
Anya hogy fog örülni annak, hogy megint jön egy kis Potter-Weasley csemete… Anyu imádta az összes unokáját, ahogy a kicsik is őt.
Ahogy beléptünk az ajtón lábdobogás hangzott fel és az ötéves Roxanne ugrott a nyakamba, de Harry sem maradt üresen, mert őt meg Ted és Victoire támadta le. Szegény Albus pedig majdnem szétnyomódott a kezemben Roxanne ölelésétől. Még jó, hogy James a saját lábán jött.
James sem maradt tétlenül, őt anya ölelte át szorosan. Anya ölelését persze mi sem úszhattuk meg…
Ahogy beléptünk a nappaliba vicces látvány fogadott minket. A nappaliban tizenegy kisgyerek játszott, a kanapékon pedig tizenkét boldog felnőtt foglalt helyet.
Hermione és Ron azonnal odajöttek hozzánk, Hermione szélesen rám mosolygott, én pedig viszonoztam. Kiolvastuk egymás szeméből, hogy jövőre tizenhárom kisgyerek lesz a nappaliban…

Komolyan mondom, csodálom, hogy a gyerekek nem szedték még szét a házat. Bár a többség nem volt olyan kicsi, mint James, Albus és Rose, de azért borzasztóan elevenek voltak. Roxfort nemsokára nehéz időknek néz elébe…
- Harry! Harry! – kezdte Ted azonnal. – A következő Karácsonykor már roxfortos leszek!
- Harry bácsi! – nézett Harryre Vic angyali arccal. – Mesélsz még Roxfortról?
- Al! – tipegett Rose Albushoz, majd játszani kezdtek. James pedig már Fred és Louis mellett volt.
Tehát a gyerekek nem zavartatták magukat, remekül elvoltak…
A vacsorán hatalmas hangzavar uralkodott, mindenki mesélni kezdte, hogy mi történt vele mostanában. Én odamentem Charlie-hoz, aki egyedül ücsörgött a sarokban.
- Hogy vagy, Charlie? – kérdeztem tőle aggodalmas hangon.
- Semmi, veletek? James egyre elevenebb…
- Nekem mondod? Szerintem Harry apjára ütött, folyton be nem áll a szája és mindig valami csibészségen töri a fejét.
- Mintha Fredről és George-ról mesélnél… - nevetett.
- Igen, de ő egyedül van, és mégis…
- Értem én… Nagyon jó nektek…
- Charlie neked is lehet gyereked!
- Tudom, de én már öreg vagyok…
- Ugyan, dehogy!
- És ugyan kitől lenne nekem gyerekem? – kérdezte keserűen.
- Ne csinálj úgy, mintha nem lennél jóképű.
- De ha összejövök valakivel, azzal megcsalom Mina emlékét!
- Charlie! Mina hároméve halott! Ő is azt szeretné, hogy boldog legyél!
- A vőlegénye vagyok…
- Voltál! Tovább kell lépned! Nem azt kérem, hogy felejtsd el őt, csak azt, hogy lépj tovább, és legyél boldog!
- Vagyunk így is elegen…
- Fejezd ezt be! Az ünnepek után azonnal mész csajozni, és punktum!
- Olyan vagy, mint anya…
- És? Baj?
- Dehogy is! Szeretem anyát… Csak ne lennétek ilyen makacsok…
- Bagoly mondja verébnek…

Remek volt a hangulat, de tényleg… Aztán elérkezett az est fénypontja! Az ajándékozás! Igaz, hogy a hagyomány szerint reggel jön Santa Claus és hozza az ajándékokat, de két éve ifjabb Fred leleplezte a felnőtteket mindenki előtt. Elmondta a kicsiknek, hogy Télapó nem létezik!

De kanyarodjunk vissza a mai esti eseményekhez!

A gyerekek egyszerre vetették magukat a csomagjaikra, úgyhogy kisebb közelharc alakult ki közöttük.

Miután mindenki ki örömködte magát, úgy döntöttünk Harryvel, hogy bedobjuk a nagy hírt!

- Egy kis figyelmet szeretnék… - állt fel Harry, és megkocogtatta a poharát. Minden szem felé fordult. Rengeteg érdeklődő tekintet és kíváncsi szempár mért minket végig.
- Szeretnénk egy bejelentést tenni Ginnyvel…

- Baj van?
- Csak nem váltok?
- Miről van szó?
- Elköltöztök?

És még rengeteg ilyesféle kérdés záporozott felénk, de egyik sem járt az igazság közelében.
- Nem, nem. Ilyesmikről szó nincs.
- Arról lenne szó, hogy… - folytattam Harry helyett, de végül ő fejezte be.
- Útban van egy harmadik kis Potter! – közölte boldogan a nagy hírt, amit hatalmas ováció és több tucat gratuláció követett…

***

Aznap éjjel boldogan hajtottam a fejem a párnára, Harry ölelésének kíséretében. Úgy éreztem, hogy én vagyok a legboldogabb nő a földön…
Nemsokára már a legkisebb Potter is velünk ünnepelhet… Remélem, hogy lány lesz! Már ki is találtam a nevét! Lily Luna Potter… Biztos vagyok benne, hogy ez a név Harrynek is tetszeni fog!

Boldog Karácsonyt nektek is!

Még elalvás előtt egy dalt kezdtem dúdolni…

Karácsony ünnepén
Mindenhol gyertya ég.
Békesség jelképe
A gyertyaláng.

Mindennap gyújtsatok
Gyertyákat, emberek!
Égjen a béke- láng
Mindenhol már!

Halvány kis gyertyaláng,
Hol van a kék madár?
Mindenki várja őt,
Miért nem jön már?

Sok még a gyűlölet,
Éhség és szenvedés;
Mikor lesz vége már,
Kis gyertyaláng?

Fenyőfa, sok cukor,
Ajándék mindenhol,
De az én szívemben
Nincs nyugalom.

II:Ki mondja meg nekem,
Hogy éljek, s mit tegyek,
Hogy karácsony ünnepén
Boldog legyek?:II

Boldog vagyok… Na… Szép álmokat nektek is! Boldog Karácsonyt!