|
Bűn és bűnhödés
Michiyo 2008.12.28. 15:06
- ~##~
Augusztus 11.
Nem, nem, nem és nem. Nem fogok felkelni, és nem nézek szembe a tényekkel. Semmi kedvem hozzá. Akár ítéletnapig is elfetrengem ebben a kényelmes ágyban, és nem gondolok semmire. Igen, ezt fogom tenni.
***
Annyira nem is csináltam rosszat! Jó, jó, lefeküdtem egy férfival, akinek menyasszonya van. De ez csakis az ő hibája! Igen, ez az, az ő hibája!
***
Akkor sem az én hibám! Tudom, hogy nem. Az ő hibája, túl jól nézett ki! Mégis hogy a francba tudnék ellenállni valakinek, aki ilyen jól néz ki, és csak arra vágyik, hogy épp velem lehessen. Nem vethetnek meg érte! De nem ám!
***
Miért is próbálom magam becsapni? Nem csak Malfoy hibája volt, én is elég rendesen benne voltam. De ha egyszer szeretem őt és ő is szeret engem? Csak ne élnénk egy olyan világban, ahol Malfoynak menyasszonya van, én történetesen meg ennek a bizonyos menyasszonynak a tanúja vagyok. Ez olyan igazságtalan!
***
Hogy fogok én ezentúl Marion szemébe nézni? Majd mosolygok rá, mint mindig, mert ő olyan aranyos, hogy nem lehet mást csinálni, mint mosolyogni rá. Lenne ezzel egy vicces elképzelésem, hehe… Vigyorgok, mint a tök - „Jaj, olyan kedves vagy, hogy így megbízol bennem, pedig csak nemrég óta ismerjük egymást!” -, aztán meg majd elkomorodom – „Kár, hogy a hátad mögött a vőlegényeddel kefélek!” -, és végül sírva bevallok mindent a Malfoy és Zambini szülők legnagyobb örömére. Azért kíváncsi lennék, melyikük próbálna meg előbb eltenni láb alól.
Meg aztán ott van Malfoy. A legnagyobb probléma. A tegnapi ellenére sem tudok még kiigazodni rajta. Még most sem tudom biztosan eldönteni, hogy ki is ő valójában. Nem tudnám megmondani száz százalékra, hogy mikor mit gondol, mit akar, mit talál jónak, vagy rossznak. Nem is tudom igazából, mikor lettem szerelmes, vagy, hogy ő mikor kezdett el megkedvelni. Nem tudom, mikor léptük át az értelem, és az érzelmek határát. És nem tudom, hogy én mit tehetnék kettőnkért, mit tudnék tenni, és hogy mit is szeretnék valójában. Csak egyet tudok biztosan. Azt, hogy szeretjük egymást. És azt, hogy fogalmam sincs mi lesz ennek az egésznek a vége.
***
Most kaptam egy levelet, amelyben Marion arra kér, hogy azonnal menjek a Malfoy kúriára, mert segítenem kell valamiben. Vajon mi lehet az?
***
- Ó, te jó ég! – szakadt ki belőlem az első mondat, ami az eszembe jutott, ahogy ránéztem a bálterem díszítésére.
- Ugye? Én is ezt mondtam, amikor megláttam – mondta Marion hüppögve.
- Jaj, édesem, ne sírj! – jött oda hozzánk Marion édesanyja, aki egész eddig a Malfoy szülőkkel és férjével állt egy kicsit félrehúzódva a síró Mariontól. Mindenki meglepő undorral vizsgálgatta a helyiséget.
- Ne sírjak? Felkértük az ország legjobb esküvőszervezőjét, és nézd meg mit műveltek! – háborodott fel Marion. – Ez az egész díszítés annyira, olyan nagyon…
-… giccses! – mondtam ki a megfelelő szót.
- Igen! – kiáltott fel Marion, és ismét sírni kezdett.
- Nyugalom kedvesem, nem lesz itt semmi baj! – szólalt meg a hátam mögött Draco Malfoy hangja. Hirtelen az összes szülő körénk sereglett. – Már felmondtam azoknak, akik ezt – itt egy percre elakadt -, művelték a báltermemmel. Még ma eltűntetik ezt a díszítést.
- Ez mind rendben van drágám, de ha felmondtál az esküvőszervezőknek, akkor mégis ki fogja elintézni a többi feladatot? – vonta fel finoman a szemöldökét Mrs Malfoy.
- Igen, ez egy jó kérdés! – rázta a fejét elmerengve Mrs Zambini.
- Majd felkérünk valaki mást! – mondta Draco Malfoy magabiztosan.
- És fogunk találni bárkit is, aki vállalja, hogy egy hét alatt mindent megszervez? – kérdezte Mr Zambini.
Mindenki elkezdett gondolkozni. Aztán:
- Hát, majd megszervezzük mi! – kiáltott fel Marion, ismét tele lelkesedéssel.
- Ezt meg, hogy gondolod? – kérdezte meg Draco Malfoy.
- Hát, majd mi elintézzük. Úgy értem, hogy Scorpius, meg én, és persze Lily, és Andrew! – mosolyodott el Marion.
- Biztos vagy te ebben, Marion? – kérdezte Mr Malfoy.
- Persze, sikerülni fog! Igaz, Lily? – nézett rám, szinte már könyörgően, Marion.
Hirtelen minden szempár felém fordult, én, pedig egy kissé megriadtam a hatalmas figyelemtől.
- Ő, persze. Miért is ne sikerülne? – vágtam ki magam. – De, nem gondolod, hogy Andrew-t is meg kéne kérdezni, mielőtt őt is bele vonjuk ebbe?
- Én beleegyezem! – lépett oda mellém a nem szívesen hallott hang gazdája. Úgy látszott Andrew éppen akkor érkezett. – Mikor kezdjük?
- Most azonnal! – vágta rá Marion, majd felpattant.
Ránéztem Kingre, aki egy elragadó, mégis veszélyes mosolyt villantott rám. Észrevettem, hogy tekintete egy pillanatra találkozik Draco Malfoyéval, aki elégedetten elmosolyodik. Rosszat sejtettem.
- Gyerünk, Lily, te velem jössz! – mondta Marion nagy vidáman, és elkezdett maga után húzni.
- És velem mit szándékozol kezdeni, Marion? – szólalt meg Andrew.
- Hát, ami azt illeti neked egyelőre nincs feladatod, de légy szíves maradj a közelben, majd értesítelek, ha szükségem van rád! – állt meg Marion, s mintha egy pillanatra elpirult volna.
Ez egyre gyanúsabb.
- Ahogy óhajtod! – biccentett Andrew, majd Draco Malfoy felé fordult. – Úgyis van egy kis megbeszélnivalóm Scorpius édesapjával. Mehetünk?
- Természetesen, jöjjön, Andrew! – mondta Mr Malfoy és elindult, de aztán megtorpant, és Mr Zambinihez fordult. – Addig szórakoztatnád a hölgyeket, kérlek?
- Szíves örömest! – mosolyodott el Blaise Zambini.
Bele fogok fulladni ebbe a sok udvariassági körbe, amit ezek lefutnak.
***
Nagyszerű. Állíthatjuk össze a vendéglistát. Jókor, nem mondom! Még jó, hogy pár dolog már el van intézve. Ha mindent nekünk kéne megcsinálni, akkor nagy bajban lennénk, egy hét alatt. Így is az összes, halál unalmas dolog nekünk maradt. Meg még ráadásul, Scorpiusszal se tudtam egy szót se váltani. Hol a fenében lehet? Mindenki itt van a kúriában, csak ő nem. Kérlek, valaki. Potter vagyok, ments ki innen!
***
- Üdv mindenkinek, itt jön a váltás! – lépett be a hatalmas Malfoy kúria megszámlálhatatlan szobái közül az egyiknek az ajtaján Andrew King. – Már elfáradtatok, gondolom.
- Hát, Lily már igen, de bennem, azt hiszem túl sok a felesleges energia! – nevetett fel Marion.
- Értem. Nos, akkor Lily, menj csak, én pedig, majd segítek Marionnak.
- Ó, oké, köszönöm. Akkor, sziasztok! – köszöntem el bizonytalanul, majd kiléptem az ajtón.
Alighogy becsuktam az ajtót, egy házimanó jelent meg az orrom előtt.
- Kisasszony! – hajolt meg mélyen előttem.
- Ő, tessék? – kérdeztem meglepetten.
- Mr Malfoy hívatja a kisasszonyt! Szeretné, ha a dolgozószobájába fáradna! Kérem, kövessen! – mondta a manó nagy szemeit tágra nyitva.
- Izé, rendben! – mondtam, mire a manó ismét a földig hajolt, majd elindult a folyosón, én pedig, amint észbe kaptam, követtem.
Hosszú folyósokon, és magas lépcsőkön haladtunk, mire odaértünk egy míves ajtóhoz. Amikor az ajtó elé léptem, a manó meghajolt és köddé vált, én meg bekopogtam.
- Szabad! – hallottam meg Draco Malfoy hangját az ajtón túlról.
Beléptem. Mr Malfoy az íróasztala mögött állt, és gunyorosan nézett rám. A szobában félhomály volt, a nagy ablakok el voltak függönyözve. Fényt csak a kandallóban égő tűz szolgáltatott. Állj! Minek ég a tűz nyáron a kandallóban? Éppen, amikor ez eszembe ötlött, akkor világlottak fel zöld lángok a kandallóban, majd kilépett belőle egy férfi. A férfi Scorpius volt, s egyenesen az apja felé nézett.
- Remélem, hogy fontos! Egy edzést szakítottam félbe a hívásod miatt! – mondta hűvösen Scorpius. Aztán észrevett engem, és kérdőn fordult apja felé. – Lily hogy kerül ide, apám?
- Nem gondolod, hogy ez egy kissé udvariatlan kérdés volt? – kérdezte Mr Malfoy kedvesen, majd felém fordult. – Hallom Miss Potter, hogy tegnap együtt mulattak a fiammal Mr Weasley esküvőjén. Bizonyára jól szórakoztak.
Kezdtem magam rosszul érezni.
- Igen, természetesen. Egy esküvőn általában jól érzi magát az ember. Vagy tévednék? – vontam meg a vállam, s kihívóan elmosolyodtam.
- Nos, a legtöbb esetben igen. De tudja, előfordul, hogy kellemetlen a helyzet. Ha például az ember, korábban a házasodó pár valamelyik tagjának szeretője volt. Vagy ha még mindig az… – mosolyodott el finoman az idősebb Malfoy.
- Mit akarsz ebből kihozni apám? – kérdezte Scorpius, felvonva szemöldökét.
- Semmit. Nem fontos. Csak felvázoltam egy kellemetlen helyzetet. Hiszen, egy ilyen eset elég kellemetlen. Nemde, Miss Potter?
- Igen, valóban, hm, nagyon kellemetlen – ismertem el kelletlenül.
Minek hívatott ide minket és mire akar kilyukadni? Bizonytalanul pillantottam Scorpius felé, ő azonban az apjával nézett farkasszemet.
- Mit akarsz ezzel az egésszel? – tette fel, azt a kérdést, ami mindkettőnket foglalkoztatott.
Láttam, ahogy Draco Malfoy gúnyosan elmosolyodik.
- Ha egyből a lényegre akarsz térni, fiam, akkor elárulom, hogy mit akarok kihozni ebből. Annak ellenére, hogy menyasszonyod van, már régóta sejtem, hogy van közted és Miss Potter között valami.
- Ezt mégis miből gondolod? – kérdezte Scorpius hűvösen.
- Ugyan már, fiam, az egy dolog, hogy rajtad nem lehet észrevenni, ha szerelmes vagy, de sajnos Miss Lily nem az a típus, aki olyan könnyen el tudja rejteni az érzelmeit – itt finoman biccentett felém, mire én elpirultam.
- Ez akkor is csupán egy feltételezés! – vágta rá Scorpius nyugodtan.
- Nos, tegnapig az is volt. Tegnap azonban a Weasley esküvőn egy kedves barátom, akit nem kívánok megnevezni, meglátott titeket, ahogy éppen egy fa mögött szeretkeztetek – fejezte be a mondatot enyhe undorral Mr Malfoy.
- Kémkedtél utánam? – kérdezte túlontúl nyugodtan Scorpius.
- Mondjuk inkább úgy, jobbnak láttam ellenőrizni, hogy nem csinálsz-e hülyeséget! – jelentette ki hűvösen Draco Malfoy.
- Semmi közöd nincs az életemhez! – jelentette ki Scorpius dühösen.
- De igenis van! – kezdett el kiabálni Mr Malfoy. – Nézd meg, most is mit csináltál! Egy olyan helyen állsz neki szexelni, ahol ennyi ember van? Ráadásul egy csomó újságíró is ott volt! Mi lett volna, ha más is meglát titeket! A mai újságok a címoldalon hoznák a sztorit. Mit gondolsz, Marion hajlandó lett volna hozzád menni azok után, hogy egész Anglia meggyőződött róla, hogy még el sem vetted őt, de már megcsalod?
- Hagyja abba! – kiáltottam fel.
Mindkét férfi hirtelen felém fordult, én pedig leroskadtam egy székbe, és lehajtottam a fejem.
- Nem, Miss Potter, nem hagyom abba! – morogta az idősebb Malfoy.
Felnéztem, és azt láttam, hogy szemben állnak egymással. Apa a fiú ellen. Egy apró porszemnek éreztem magam, hozzájuk képest. Mondhatni félelmetes volt. A szürke szemek dühösen villogtak egymásra, büszke arcukon harag látszott, kihúzott vállal álltak egymással szemben. Két ilyen férfi, mint ők. Hiába fenyegetett már meg Mr Malfoy, és hiába ijesztett már rám Scorpius egyszer-kétszer, még sosem féltem úgy, mint most. Most, amikor miattam vitatkoztak egymással. Most először láttam úgy, hogy ez a két férfi tényleg képes lenne fájdalmat okozni, ha akarnának. Hogy ezek a karok nem csak arra valók, hogy megöleljenek, hogy ezek a kezek nem csak simogatásra készültek. Elég lenne egyetlen mozdulat, és az egész világomat képesek lennének darabokra törni. S mégis a félelem mellet megjelent bennem valami furcsa izgalom is.
- Mit akarsz elérni? – kérdezte Scorpius.
- Azt, hogy többet ne találkozzatok! – sziszegte fia arcába.
- És ezt mégis hogy akarod elérni? – kérdezte hűvösen Scorpius.
- Ha nem teszed azt, amit mondok, az aranyvérű világ megtudja, hogy gyermeked van egy sárvérű kurvától! – vitte be a kegyelemdöfést Draco Malfoy. – Egy életre eláshatnád magad. Talán még ki is kéne, hogy tagadjalak! – fejezte be elmerengve.
Scorpius elsápadt.
- Te honnét tudsz erről? – kérdezte.
- Én mindenről tudok, ami veled történik, fiam! – mosolyodott el kegyetlenül Mr Malfoy.
Láttam, ahogy Scorpius előkapja a pálcáját. Az apja is így tett. Nem, ez nem lehet! Csak nem fognak itt párbajozni! Felálltam és közéjük sétáltam.
- Kérem, ezt ne!
- Állj félre, Lily! – szólalt meg Scorpius elszántan.
- Nem, nem akarom tönkretenni az esküvőt, és a családot se. Akkor már inkább lemondok rólad, Scorpius – mondtam csendesen.
Az idősebb Malfoy elégedetten elvigyorodott, Scorpius pedig hűvösen nézett rám.
- Tényleg ezt akarod? – tette fel a kérdést jéghideg hangon.
- Igen! –mondtam ki azt az egy szót, ami ebben a pillanatban egyenlő volt a halállal.
- Rendben – tette el a pálcáját az ifjabb Malfoy, mire az apja is így tett.
- Nos, Miss Potter, akkor én megmondom Marionnak, hogy a héten sajnos nem ér rá segíteni neki. Azt nem bánom, ha az esküvőn, mint Marion tanúja részt vesz, mivel azt elég nehéz lenne megakadályozni. Minden bizonnyal nagyon fogja élvezni az esküvőt – villant meg egy gonosz mosoly Draco Malfoy arcán. – És az esküvő után, valószínűleg már nem igazán fogunk találkozni.
- Ez minden? – kérdeztem.
- Igen, ez minden! – bólintott, majd a fia felé fordult. – Menj vissza, hátha nem ért véget még az edzés.
- Viszlát! – köszönt Scorpius, majd elindult a kandalló felé, de megtorpant.
Scorpius Malfoy felém fordult, és az arcán most nem gúny, vagy düh, esetleg unalom volt, hanem színtiszta fájdalom. Egy érzés, amit még sosem láttam rajta. Még egyszer fájdalmasan megvillantak a szürke szemek, aztán az arcán ismét közönyös arckifejezés jelent meg, és megfordulva egy marék port szórt a kandallóba, és már ott se volt. Abban a percben, hogy eltűnt, megszűnt az az erő, aminek köszönhetően eddig még kontrolálni tudtam magam. Megfordultam, és haragosan indultam Draco Malfoy felé, aki nyugodtan, az íróasztalának dőlve figyelt. Egyre jobban gyorsítottam, s mikor eléértem, egyből ütni kezdtem, ahol tudtam.
- Miért, miért, miért? Én szeretem a fiát! – sírtam kétségbeesetten.
Kezeivel lefogta az őt ütlegelő kezeimet, s megfordult velem. Testével nekitaszított az íróasztalának, majd éreztem, ahogy szorosan hozzám préseli magát. Ijedten néztem fel, és egy jéghideg szürke szempárral találtam magam szembe, amiben vörös tűz égett.
- Tudni akarod ki látott titeket a Weasley esküvőn? – kérdezte közönyösen.
Riadtan néztem fel rá. Olyan félelmetes volt, ahogy fölém magasodott.
- Andrew King. Százfűléfőzetet ivott, és felvette Robert Nott alakját. Igazán nem volt nehéz dolga, Robert nem valami okos férfi. Utánozni is könnyű volt. És tudod miért tette? Hogy bosszút álljon rajtad.
A pillantása olyan üres volt, ahogy ezt mind elmondta, kezdtem tőle valóban megijedni. Ismét éreztem, hogy ez a férfi képes lenne bántani. Akár meg is tudna ölni. Éreztem, ahogy elengedi a kezeimet, és a sajátját finoman felcsúsztatja a fenekemre. Mocorogni kezdtem, mire megemelt és felrakott az asztalra. Szétfeszítette a lábaim, és combjaim közé furakodott.
- Miért csinálja ezt? – kérdeztem.
- Mert rohadtul dühös vagyok rád, te kis ribanc! – morogta elsötétülő tekintettel.
Nem nevezhet így! Felemeltem a kezem, és megpofoztam. Még mérgesebben nézett rám, majd erőszakosan megcsókolt. Dühösen falta az ajkaim, én, pedig viszonoztam a csókot. Rövid időn belül véresre haraptuk egymás száját. Kezemet átkulcsoltam a nyakán, majd ruhája alá férkőztem. Körmeimet erővel húztam végig a hátán. Biztos voltam benne, hogy nyoma marad. Válaszul csak még erősebben ostromolta számat, és olyan erővel szorította meg combjaim, hogy ő is hagyjon számomra emlékeket. Végül levegőhiányban váltunk el. Furcsa volt, ahogy mindig rendezett szőke haja össze-vissza áll, s a szürke szemek hatalmasra tágulva, vörösen izzva néznek rám. Egy ideig csak lihegtünk, aztán elengedte a combjaim, én, pedig a karjaimat kihúztam ruhája alól. Aztán ő elhátrált, én meg lekászálódtam az asztalról. Mindketten rendbe raktuk zilált külsőnket. Aztán rám nézett, és megszólalt:
- Egy élmény volt, Miss Potter! – vigyorodott el gúnyosan.
- Nyalja ki, Mr Malfoy! – indultam el az ajtó felé.
- Majd talán legközelebb! – biccentett, mire én bevágtam magam mögött az ajtót.
***
Furcsa, még ha össze is törjük a saját szívünket, mégis képesek vagyunk másra is odafigyelni. Én többek közt rájöttem valami nagyon fontosra. A Malfoyok is csak emberből vannak. Vannak érzéseik, lehetnek dühösek, fájhatnak neki dolgok, szerethetnek lángolón.
A maga módján, de Draco Malfoy segített rajtam. Hagyta, hogy levezessem rajta a dühömet. Nem tudom, hogy önzően, vagy önzetlenül, de segített. Abban a csókban benne volt mindkettőnk dühe a másik iránt, az összes ellenérzés, és persze valamennyi vágy is. Nem vagyok szerelmes Draco Malfoyba, nem is tetszik, de már nem gyűlölöm. Egész egyszerűen közömbös vagyok iránta.
Scorpius! Nem mondom azt, hogy ég veled. Ennek a játszmának közel sincs még vége. Figyelni fogok, és ha úgy hozza a sors, hogy alkalmam lesz, hogy szeresselek, megragadom. Lehet, hogy a csatát megnyert Mr Malfoy, de a háborúnak még közel sincs vége.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Én, Lily Evans