~##~

Augusztus 8.

Rájöttem valamire. Azt hiszem tegnap sikerült magamból hülyét csinálni. Mármint Scorpius előtt. Nem értem el a cukortartót! Jó vicc. Mire való a pálcám? Csak persze kislányos zavaromban elfelejtkeztem róla, hogy boszorkány vagyok. Boszorkány! Ó, te jó ég. Nem csoda, hogy olyan gúnyosan mosolygott, amikor levette nekem a polcról a cuccot. De annyira elegem van! Szépen közli velem, hogy ne is próbálkozzak, mert nemsokára felesége lesz, és a Malfoyok hűséges típusok. Erre továbbra is próbálkozik. Fogdos, meg miegyéb. Persze, szó se róla, nem mintha bánnám. Csak egyszerűen az nem bírom, hogy nem tudom, hogy most hogy is állok vele. Úgy érzem, hogy kedvel, sőt lehet, hogy több is ez annál, de… nem tudom.

Meg aztán itt van ez az idióta Andrew King. Komolyan mondom, ha három méternél közelebb jön hozzám, úgy megátkozom, hogy évekig emlegetni fogja! Fogalmam sincs, miért nem mondta el Scorpiusnak, hogy lefeküdtünk egymással még az iskolában. Hiszen elvileg a legjobb barátok! Az a feltételezésem, hogy nem akarja reklámozni a kis kalandunkat, így belegondolva, elég gyenge lábakon áll. A pasik általában az ilyenekkel el szoktak dicsekedni egymásnak. Az is lehet, hogy a megfelelő pillanatot várja, hogy elárulhassa Scorpiusnak. De mégis milyen oka van a várakozásra? Utálok találgatni.

Azt sem tudom, hogy mit kezdjek az idősebb Malfoyjal. Bár eddig nem nagyon törődtem a figyelmeztetéseivel, de, mi van, ha komolyan beszélt? Hogy megbánom, ha nem szállok le a fiáról. Végül is, Malfoy egy komoly üzletember, valószínűleg ilyen ügyekben nem szokott viccelni. A legjobb lesz, ha odafigyelek rá.

Komolyan kezdek megijedni. A világon semmi rosszat nem követtem el, és mégis attól rettegek, hogy még valami bajom származik ebből a semmiből. Sem Draco Malfoy, sem Andrew King nem éppen valami bizalomgerjesztő alak. Annak ellenére, hogy rohadt jól néznek ki. Na, igen. Miért néznek ki a rosszfiúk ilyen jól? Rosszfiúk? Ajaj, nincs rám jó hatással, ha túl sokat gondolkodom. Már kezdem sejteni, hogy azok a szőke kis libák, mitől érzik magukat mindig olyan jól. Nem gondolkodnak ennyit.

Az lesz a legjobb, ha szépen elmegyek Luna leánybúcsújára, ami ma este kerül megrendezésre, valami varázslóklubban. Ha minden igaz, akkor ott lesz, Rose is. Elbulizgatunk ott szépen, és elfelejtem a pasiproblémáimat. Mit is vegyek fel?

***

Igen. Ez nagyon kellet. Nem foglalkozni mással, csak a bulizással. Csak eszünk, iszunk, táncolunk, beszélgetünk. Lunának egész kedves barátnői vannak. Igaz, hogy nincs sok közös témánk. Valahogy nem nagyon érdekel a Bosziszépség magazin aktuális száma. De sebaj, nekem itt van Rose. Hová is raktam a koktélom?

***

Már fáj a lábam, annyit táncoltam. Úgyhogy most csak ülök itt, és nézek magam elé. Legalábbis, amíg Rose visszatér az italokkal.

***

- Te Luna, hol vannak a barátnőid? – kérdezte Rose makogva.

Hárman ültünk az egyik sarokasztalnál, a táncolókat nézve. Luna, Rose és én.

- Én nem tom! Biztos a sminkjüket igazítják valahol. Meg kéne nézni őket. De hol is keressem őket? – dadogta vissza Luna.

- Talán a mosdóban? – kérdezte Rose fátyolos szemekkel.

- Ez egy fanta, fanta, izé, nagyon jó ötlet! – állt fel Luna, majd elbotladozott a vécé irányába.

- Azt hiszem, a csaj egy kicsit részeg! – mosolyodott el Rose.

- Azt hiszem, te is az vagy! – mondtam neki én.

Kész szerencse, hogy mostanában én is voltam párszor ittas állapotban. Kezdek hozzászokni a piához.

- Nagyon tévedsz! Csak abból a valamiből ittam, két pohárral. Vagy csak akkor hagytam abba a számolást? Nem tudom. Na, mindegy. Mesélj valamit, Lulu!

- Lily.

- Tök mindegy! Férfi téren hogy állsz? – kérdezte nagy vigyorogva.

- Hát, tudod, amikor legutóbb beszélgettünk, említettem két srácot is – mondtam lemondóan.

- Ja, volt egy fekete és egy szőke, ugye? Vagy az másnál volt? – húzta fel a szemöldökét elgondolkodva.

- Nem, nálam.

- Áh, látod, mondom én, hogy nem vagyok részeg! Szóval melyik mellett döntöttél?

- A szőke mellett.

- Akkor nem fogadtad meg a tanácsomat, ugye? – nézett rám ravaszkásan.

Vicces, hogy a nevemre nem emlékszik, de a tanácsára, amiben arra bíztatott, hogy ne Malfoy mellett döntsek, igen.

- Hát, nem. Nem fogadtam meg.

- Gondoltam, hogy nem fogod. Amilyen kis lázadó vagy! – legyintett - És, akkor mi van a szőke hercegeddel? Alakulnak a dolgaitok? Mondd csak…

- Szerintem ezt ne most beszéljük meg. Holnap úgyse fogsz emlékezni semmire sem.

- Na ne mondd! Pont azért akarom hallani a szaftos részleteket! – kacagott fel Rose.

- Ki kell, hogy ábrándítsalak. Nincsenek szaftos részletek – mondtam elmerengve.

- Hát, ez nem lehet igaz. Nem történt köztetek semmi?

- Csak egy csók volt. Az is régebben.

Rose nagy szemeket meresztett.

- Vak?

- Tessék? – néztem rá meglepetten.

- Azt kérdezem, hogy vak a gyerek? Vagy esetleg meleg? Vagy simán töketlen, és nem mer lépni?

- Egyik sem. Csak menyasszonya van – legyintettem.

- Öreg hiba olyannal kezdeni, akinek menyasszonya van – bólogatott nagy komolyan.

Még igazat is adnék neki, ha nem lenne tök részeg.

- Tudod mit, Lulu?

- Még mindig Lily vagyok – nevettem el magam.

- Akkor, Lily! Figyelj rám! Nézz körül itt. Aztán érezd jól magad. Legalább ma éjszaka! – kacsintott rám Rose, miközben intett a pincérnek egy újabb italért.

- Tudod mit, Rose? Kivételesen megfogadom a tanácsod! – mondtam elszántan.

Végül is, nekem is jogom van egy kis szórakozásra. Habár, amióta munkanélküli vagyok, azóta éppenséggel szórakozásra fordítom a legtöbb időt. De ez most mellékes.

- Nézz oda, Lily! Találtam is egy megfelelő áldozatot! – mutatott valakit a hátam mögött.

- Ki az? – fordultam meg.

Szinte azonnal megfagyott bennem a vér, és elszállt minden kedvem attól, hogy valakivel kirúgjak a hámból. Ugyanis a bárpultnál nem mást pillantottam meg, mint Andrew Kinget. Éppen felénk nézett, valószínűleg észrevette, hogy Rose rámutatott. Mikor hátrafordultam egy pillanatra találkozott a tekintetünk. Rögtön elkaptam a pillantásom róla.

- Most egy pillanatra kimegyek a mosdóba! – mondtam gyorsan unokatestvéremnek.

Rose bólintott, én pedig elindultam. Szó szerint bemenekültem a vécébe, ahol éppen nem tartózkodott senki. Csodálkoztam is, hogy vajon Lunáék hol lehetnek. A mosdókagylóhoz sétáltam, és megmostam az arcomat. Aztán belenéztem a fölötte lévő tükörbe. Sóhajtottam. Az arcom sápadt volt, pedig a sok italtól kimelegedtem, így pirosnak kellett volna lennie. Hirtelen ajtócsapódást hallottam. Villámgyorsan fordultam meg. Egy döbbent szőke lány pillantásával találtam magam szemben. Megnyugodva fordultam vissza a tükörhöz. A lány gyorsan elvégezte a dolgát, és szó szerint kimenekült a mosdóból. Én, pedig elgondolkoztam azon, hogy hogy lehetek ennyire szerencsétlen? Miért van mindig az, hogy akármibe kezdek is bele, a végén rosszul jövök ki belőle. Elátkoztam azt a percet, amikor úgy döntöttem, hogy eljövök Luna leánybúcsújára. Ismét nyílt az ajtó, de már nem figyeltem arra, hogy ki jön be. Belemerültem a gondolataimba. Hiba volt.

- Miért menekülsz előlem, Lily Potter? – hallottam meg egy suttogó hangot az ajtóból.

Meglepetten néztem hátra. Az női vécé ajtajában Andrew King állt.

- Én nem menekülök! – vágtam rá gyorsan.

- Nem? – vonta fel a szemöldökét – Akkor minek neveznéd, hogy amint meglátsz, hisztérikusan berohansz a női vécébe? Hm?

- Pisilnem kellett! – mondtam határozottan.

- Persze! – döntötte félre a fejét. – Ezt még magad sem hiszed el, ugye, Lily?

Miért nem tűnik el a pokolba, és hagy engem békén?

- Megkérhetlek, hogy ne tegezz le? Tegnap is letegeztél, pedig semmi közünk egymáshoz!

- Ezt azért nem mondanám! Azok, akiknek semmi közük sincs egymáshoz, nem szoktak lefeküdni egymással! – mondta, miközben felhúzta a szemöldökét. A kék szemei csak úgy szikráztak.

- Történetesen mi sem szoktunk lefeküdni egymással. Csak egyszer esett meg ez a baleset…

- Baleset? – nézett rám kétkedve. – Azt ne mondd, hogy annyira rossz volt, hogy balesetként kéne emlegetni!

- Nem, magával a dologgal nem volt baj! – kiáltottam fel. - Csak ami utána következett, az nem volt rendben! Fogalmad sincs, hogy milyen szar érzés volt, amikor közölted velem, hogy nem jelentett semmit!

- Én ilyet nem mondtam! Jelenteni jelentett valamit. Nagyon jó volt! Csak nem akartam folytatni. Akkoriban volt barátnőm – jelentette ki. – Nem számoltam azzal, hogy ennyire komolyan fogod venni a dolgot! Hogy ennyire érzékeny vagy…

Elharapta a mondatot. Látszott rajta, hogy egyre mérgesebb lesz.

- Hát, képzeld, ennyire érzékeny vagyok! – mondtam én is mérgesen. – S ha most megbocsátasz, akkor én megyek is!

Elindultam az ajtó felé, de amikor ki akartam kerülni, megragadta a karomat, és a falnak vágott. Aztán hallottam, ahogy pálcájával lezárja az ajtót.

- Nem mész sehova!

Ez így nem lesz jó. Le kell állítanom. De hol van a pálcám? A francba! Az asztalon hagytam!

- Mégis mit akarsz tőlem? – kérdeztem.

- Szerinted? – nézett rám vigyorogva, aztán közelebb hajolt. – Tudod, most nincs barátnőm!

- Az engem egyáltalán nem érdekel! Érted? Eressz el! – kiáltottam fel hisztérikusan, kézzel-lábbal kapálózva. – Kérlek, ne!

Hirtelen éreztem, ahogy lazul a szorítása. Felnéztem a szemébe. A kék íriszek lángoltak.

- Nem foglak erőszakkal a magamévá tenni – mondta csendesen, aztán elengedett.

Elhátráltam a helyiség másik végébe. Lihegve néztünk farkasszemet. Egy pillanatra, mintha egy megbántott kisfiú tekintetét láttam volna megvillanni.

- Miért nem akarod? – kérdezte suttogva.

- Azt hiszem, az óta az éjszaka óta gyűlöllek – mondtam, lehajtott fejjel. - Nem bírom elviselni, ha hozzám érsz.

- Valóban?

Felkaptam a fejem. A hangjából harag csendült ki.

- És persze, az ellenkezésednek semmi köze nincs ahhoz, hogy egymásba vagytok zúgva Scorpiusszal, mi? – csendült gúnyosan a hangja.

- Miből gondolod, hogy belém van zúgva? – kérdeztem meglepetten.

- Mégis honnét, szívi? Scorpius pólyás korunk óta a legjobb barátom. Ismerem, mint a tenyeremet. Na meg. Amikor tegnap találkoztam vele, elég volt csak megemlíteni a nevedet, a miatt, hogy ismerlek, és egyből felragyogott az arca.

- És azt honnét veszed, hogy én szeretem őt? – vontam fel a szemöldököm.

- Scorpius apja mondta el, hogy szerinte a fiára pályázol.

- Draco Malfoy? – ráncoltam a szemöldökömet.

Gúnyosan felhúzta a szemöldökét.

- Úgy nézem, nem tévedett. Te is legalább annyira bele vagy esve Scorpiusba, mint ő beléd. Meg is érdemlitek egymást. Ezt csinálni, szegény Marion háta mögött!

- Jaj, nehogy te legyél már felháborodva! – horkantottam ironikusan. – Nem is tudom, ki kefélt fűvel-fával a Roxfortban a barátnője háta mögött!

Láttam, ahogy dühében megremeg a szája.

- Potter, ő csak a barátnőm volt. Scorpiusnak viszont a menyasszonyáról van szó. Nagy különbség.

- Persze, hatalmas. De, tudod mit? Nem izgat a véleményed – mondtam.

Jó, jó, bevallom, azért egy kicsit lelkifurdalásom támadt hirtelen, de aztán el is múlt, amikor újra meghallottam Andrew hangját.

- Ne is izgasson.

- Nem is fog! – mondtam, majd elindultam az ajtó felé.

Már az ajtó előtt álltam, amikor hallottam, hogy megszólal.

- Remélem Scorpius véleménye sem fog izgatni, amikor megtudja, hogy kivel is keféltem a barátnőm háta mögött a Roxfortban.

Ijedten fordultam hátra.

- Ha eddig nem mondtad el neki, most miért mondanád?

- Hát, mi sem egyszerűbb. Úgy gondoltam, hogy egy ilyen kis balesetet, ahogy te fogalmaztál, nem érdemes megemlíteni Scorpiusnak. Mert ugyan mit érdekli őt, hogy két barátja jó pár évvel ezelőtt, mit is tett? De, mivel megtudtam mi is van köztetek, kénytelen leszek jártatni a számat. Főleg, hogy ilyen szépen visszautasítottál. Aztán megnézzük, hogy Scorpius mit szól a dologhoz.

- Szemét! – mondtam a fogaimat csikorgatva.

- Szeretem, ha dicsérnek – mosolyodott el hidegen.

- És ha csak annyit mondd, hogy kit érdekel? – kérdeztem felvonva a szemöldökömet.

- Akkor így jártam! – vonta meg a vállát, aztán láttam, ahogy felemeli a pálcáját, és feloldja a varázslatot, amivel lezárta az ajtót. – Most már mehetsz! Viszlát, szívi!

Én pedig még egyszer utoljára ránéztem Kingre, majd kirohantam a mosdóból.

***

Miután otthagytam, megkerestem a pálcám, gyorsan előkerítettem Lunáékat, és elköszöntem tőlük. Aztán hazarohantam. Egyszerűen elegem volt mindenből. Fogalmam sem volt, hogy mit fog szólni Scorpius Andrew mondanivalójához, de abban biztos voltam, hogy nem sülhet ki belőle jó. Egyébként is, ha legjobb haverok, akkor inkább a barátja érdekeit kéne néznie, és hagyni, hogy megtalálja a boldogságot. Hogy lehet valaki ennyire szemét? De nem fogom hagyni, hogy keresztbe tegyen nekünk! Vigyázz, King! Indul az első menet!

Viszont egyetlen jó dolog volt a mai napban. Eddig csak sejtettem, hogy Scorpius kedvel. Most már szinte biztos vagyok benne. És akár hiszitek, akár nem, ez boldoggá tesz.