|
Egy Malfoy, egy Potter és egy Zambini
Michiyo 2008.10.03. 20:37
 -
***
Jól van, jól van. Kitaláltátok. Eljöttem. És most szörnyű hülyén érzem magam. Iszonyú ciki, hogy itt bujkálok egy cserepes futógaz mögött. De addig nem akarok mutatkozni, amíg Malfoy meg nem jelenik. És ha megjelenik is, csak akkor, ha Hugo nem lesz a közelben. Még csak az hiányzik, hogy meglásson itt, vagy ami még rosszabb, Malfoyjal. Az aztán totálisan leamortizálná Rose eddigi békítési kísérleteit. Már ha egyáltalán voltak ilyenek. Túl sok eredményét még nem láttam.
De legalább a meccset megnyerték, így már igencsak jó esélyeik vannak a kviddicskupa megnyerésére. Azt hiszem, valami bajom van. Határozottan nem lehetek magamnál! Mióta beszélek én kviddicsről? Merlinre! Hol a francba vagy Malfoy? Á, végre! Hoppá, már Hugo hangját is hallom. Gyorsan kell intézkednem.
***
- Normális vagy, Potter? Ne ráncigálj már, tudok egyedül is menni!
- Kuss, és kövess! – mondtam, azzal betaszigáltam a legközelebbi takarítószeres szekrénybe, majd hoppanáltam vele a lakása elé.
- Elárulnád, ez mégis mire volt jó? Megijedtél valamitől, bántott valaki, vagy csak simán megőrültél? El kéne menned a Szent Mungóba – javasolta gúnytól csöpögő hangon.
- Ha befejezted a prédikációt, elárulom, hogy csak azt nem akartam, hogy Hugo veled lásson.
- Igen? És miért? – nézett rám fürkészőn.
- Mert megkövettem a húgát, Rose Weasleyt, hogy legyen olyan kedves, és hozza helyre, amit elcsesztél. Közérthetően, megkértem, hogy békítsen ki minket – daráltam le a mondanivalómat.
- Nagyszerű. De most, lenyugodhatnál végre. Idegesítesz – közölte higgadtan.
Úgy döntöttem ezt elengedem a fülem mellett. Valahogy nem tudtam zokon venni tőle. A szél által felborzolt hajával, vesébe látó szürke szemeivel, és hanyag testtartásával, nem kifejezetten hatott serkentően a gúnyos válaszok kiagyalására specializálódott részemre. Ezért ahelyett, hogy a fejéhez vágtam volna valami csattanós választ, inkább elárasztottam a kérdéseimmel.
- Miért nem mondtad, hogy két évig a Roxfortba jártál? Miért hívtál meg a meccsre? Kit akartál bemutatni?
És az istenért, miért nem vagy őrülten féltékeny Nicholasra?
- Most se vagy épp a toppon, ahogy elnézlek! – utalt egy korábbi megjegyzésére. - Bár, igaz, ami igaz nem sokat aludhattál az éjjel. Ki volt az szerencsétlen, akit be tudtál csalogatni az ágyadba? – kérdezte tőlem maró gúnnyal a hangjában.
Baszd meg. Éppenséggel te is lehettél volna az a szerencsétlen.
- Egy igazán helyes, okos, kedves és gazdag srác, ha annyira tudni akarod – mondtam én felszegett fejjel.
- Mindenesetre, egy csattanós visszavágás volt arra, hogy azt állítottam szerelmes vagy belém. Hát igen. Szóval őt szereted? Nem tudod, mi a jó – mondta színpadias sóhajjal.
Ha féltékeny is, jól titkolja.
- Az egód az egeket verdesi. De még mindig nem válaszoltál a kérdéseimre.
Nem tágítok. Nem ám!
- Ha már ennyire tudni akarod, elmondhatom. De ha nem haragszol, előbb menjünk be a lakásomba. Innom kéne valami alkoholt. Meg egyébként is, nem szeretek a folyosón veszekedni.
Kinyitotta az ajtót, majd bementünk. Én pedig elfoglaltam a helyem a ’szokásos’ kanapémon. Aztán töltött mindkettőnknek valami konyakszerűt. A sajátját egyszerre felhajtotta.
- Így – tette le a poharát az asztalra, majd leült. – Most már könnyebben viselem a hülyeségeidet.
Na, köszönöm szépen.
- Azért nem mondtam, hogy két évig Roxfortos voltam, mert nem tartottam fontosnak. Azért hívtalak meg a meccsre, mert ahogy korábban megfogalmaztad, barátként együtt kell mutatkoznunk. És akit be akarok mutatni, fél órán belül itt lesz. Csodálkozom rajta, hogy még nem tudod, kiről lehet szó. Persze sok időd nem lehetett újságot olvasni.
- Mié…
- Válaszoltam a feltett kérdéseidre, és most én kérdezek.
- De…
- Találtál már befektetőt a lapodhoz?
- Ó! Még nem.
- Hát az pech.
- He?
- Mondom, az pech.
- Azt hittem te tudsz valakit, és azért kérdezed! – mondtam sértődötten.
- Persze. Az edzések közben majd befektetők után futkorászok. Jó vicc.
- Akkor miért érdeklődtél?
- Mert allergiás vagyok.
- Mire?
- A túl sok idegesítő kérdésedre.
Először lehülyéz, aztán idegesítőnek nevez, többször is. Kicsit kezd elegem lenni belőle.
- Nagyon humoros. Majd szólj, ha jön a következő poén. Nehogy elfelejtsek nevetni – álltam fel mérgesen.
- Kissé idegesnek látszol – közölte velem higgadtan a fotelből.
KICSIT?
- Aszta! Nem mondod? Tudod, éppen most húzott fel egy barom! – kiabáltam rá.
- Furcsa. Én egy barmot sem látok a közelben.
- Nem? Jó neked. Sajnos én pont szemközt nézek eggyel.
- Le tudnád írni? – mosolygott rám gúnyosan.
- Ó, igen. Magas, szőke, egoista, és egy impotens marha.
Ő is felállt. Tudtam, hogy egy Malfoyt azzal lehet a legjobban felidegesíteni, ha megsértjük az önérzetét.
- Fogalmad sincs róla, Potter, hogy egy ilyen impotens marha, mint én, mire képes az ágyban - mosolyodott el hidegen.
Elpirulva sütöttem le a szemem. Ez a pillantás! Mint az áldozatára leső ragadozó.
- Ahogy elnézlek, most megijedtél. Van is rá okod, Lily Potter! Nem szeretem, ha sértegetnek. Nagyon nem. Főleg, ha a férfiasságomat kritizálják. Főleg, ha ezt olyan valaki teszi, akinek fogalma sincs róla, hogy hány nőt döntöttem meg az évek folyamán. Annyit elárulhatok, hogy egy sem panaszkodott a teljesítményem miatt! – mondta önelégülten, miközben felém közelített.
- Hülye, egoista barom vagy, Malfoy, és számomra mindig is az maradsz! – mondtam, miközben hátráltam. – És ne közelíts!
Éreztem, ahogy elkapja a karom, majd szorosan magához von. Olyan erősen markolt, hogy már szinte fájt.
- Eressz el! – mondtam, hangomban beletörődéssel.
- Nincs szerencséd, Potter. Most nincs itt a tömeg, aminek jelenetet rendezhetsz! – mondta.
Egyik kezével szorosan tartott a derekamnál fogva, másikkal pedig magához húzta az arcomat. Aztán megcsókolt. Csodálkoztam, hogy ezt milyen lágyan teszi. Azt hittem erőszakosabb lesz, de tévedtem. Viszonoztam a csókot, s éreztem, ahogy nyelvünk egymáséival játszik. Éreztem a konyak ízét. És élveztem, hogy végre megtörtént az, amire olyan nagyon vágytam. Tulajdonképpen a tiltakozásom is csak jelzés értékű volt. Elmerültem ajkaink játékában, egyre hevesebb lettem. Ő is egyre szenvedélyesebben csókolt. Aztán hirtelen megszakította a csókot. Fátyolos szemekkel néztem az önelégülten vigyorgó ábrázatára. A fülemhez hajolt, és belesuttogott:
- Látod? Te sem találsz rám panaszt.
Ezután elengedett, és arrébb lépett tőlem. Én pedig döbbenten pislogtam rá. Újra megszólalt:
- Ha eddig kételkedtem is, most már biztos vagyok magamban Potter. Az az éjszaka semmit nem jelentett neked, azzal a hülyével. Belém vagy szerelmes.
Szikrázó szemekkel néztem a mindig nyugodt szürke szempárba. Csak játszott velem? Csak azért csókolt meg, hogy megbizonyosodjon az igaza felől? Csak azért, hogy megalázzon?
- Higgy, amit akarsz, Malfoy! – mondtam színtelen hangon.
Hirtelen ajtócsapódást hallottam. Megfordultam. Az ajtóban egy hosszú, fekete hajú, gyönyörű nő állt. Nem sokkal lehetett idősebb nálam.
- Megjöttem, Scorpius! – kiáltotta el magát, aztán észrevett engem is. - Ó, nahát, neked vendéged van! Az egyik ismerősöd? Még sohasem mutattál be senkinek a barátaid közül! – csicseregte vidáman a nő, majd hozzám lépett.
- Szia! A nevem Marion Zambini! Scorpius menyasszonya vagyok. És te?
Ledermedtem. Scorpius? Menyasszonya? Szinte hallottam, ahogy darabokra törik a szívem.
***
Vannak, akik örömüket lelik abban, ha másokat megalázhatnak. Szerencsére, nem túl sok ilyen embert ismertem az eddigi életem során. Talán Andrew King volt az egyetlen. Valahogy még a történtek után sem tudom elhinni, hogy Scorpius is ezek közé az emberek közé tartozik. Scorpius, nos, önelégült, igen… De mégsem hiszem el, hogy meg akart alázni.
Miután bemutatkoztam Marionnak, megpróbáltam elmenekülni. Csak az járt a fejemben: Tűnj el innét, amilyen gyorsan csak tudsz! Udvariasan sok boldogságot kívántam nekik, aztán azt mondtam, sietek, és megpróbáltam eltűnni a balfenéken… Sajnos, azonban Marion nem hagyott elmenni. Leültetett, és elkezdett mesélni. Scorpius is leült valahova, de arról fogalmam sincs hova. Nem néztem rá, nem kerestem a tekintetét. Csak Marionra koncentráltam. Ő, pedig csak csacsogott. Elmesélte, hogy Scorpius apja, Draco, és az ő apja, Blaise nagyon jó barátok voltak a Roxfortban, és már jó pár évvel ezelőtt bemutatták a gyerekeiket egymásnak. Elmondta, hogy szüleik láthatóan azt akarták, hogy a két család egyesüljön Scorpius és Marion lévén. Nekik, pedig ez ellen nem volt semmi kifogásuk. Így hát, Scorpius és ő tegnap eljegyezték egymást. És Marion úgy döntött, hogy az esküvőig minden nap meglátogatja Scorpiust, hogy valamelyest pótolják azt a pár évet.(Jó vicc!)
A Zambini lány elárulta azt is, hogy a Beauxbatons Mágusakadémiára járt, és csak a nyarakat töltötte Angliában, s az iskola elvégzése után is Franciaországban maradt. Továbbá, csak két hónapja költözött haza. Tehát lényegében, az ifjabb Malfoy és ő nem sokat találkoztak. Elmondta, hogy mivel sosem élt igazából hosszú ideig Angliában, ezért egyetlen jó barátja sincs itt. Éppen ezért, megkért rá, hogy segítsek neki elrendezni az esküvővel kapcsolatos dolgokat, mert nem nagyon akarta, hogy mindent az anyjával kelljen elintéznie, vagy ne adj Merlin Scorpiusszal, aki férfiként, nem érthet az ilyen dolgokhoz. Én pedig, jó szívű ember lévén, beleegyeztem. Ilyen pechem is csak nekem lehet! Segíthetek megszervezni annak a srácnak az esküvőjét, akibe szerelmes vagyok. Csak az a ciki, hogy egy másik lányt vesz el, nem engem…
Az is szívás, hogy Marion egy igazán aranyos teremtés. Még annak ellenére sem tudom nem kedvelni, hogy ő Malfoy menyasszonya. Ha nyíltan utálhatnám, könnyebben tudnám kezelni a dolgokat. De nem utálhatom, mert egyrészt nagyon bírom, másrészt, ha Malfoy megtudná, hogy féltékeny vagyok Marionra, még inkább eluralkodna rajta az a tévképzet, hogy szerelmes vagyok belé.
Mikor Marion mindent elmondott, kijelentettem, hogy most már tényleg mennem kell, és elhúztam a csíkot. De előtte még természetesen kaptam egy nem hivatalos meghívást az esküvőjükre, egy hatalmas vigyort Mariontól, és egy lehajtott fejes elköszönést Malfoytól. Zavarban lehetett? Végül is a menyasszony éppen akkor törte ránk az ajtót, miután kijelentette, hogy ÉN szerelmes vagyok Ő belé. Vajon érezhet egyáltalán valamit irántam, vagy csak simán hízeleg neki, hogy belezúgtam?
Miután nagy nehezen hazaértem, s leültem az egyik kényelmes fotelembe, hogy összeszedegessem összetört kicsi szívem darabkáit, megpillantottam a Purlicerpenna e heti számát. Halványan rémlett, hogy Héra tegnap hozott valamit, mielőtt elmentem a randimra. Akkor azonban nem volt időm belenézni. Gondoltam, most belekukkantok.
***
Az év esküvője
Egyesül a Malfoy és a Zambini család
A mai nap jelentették be két, nagy múltra visszatekintő aranyvérű család, két legfiatalabb tagjának eljegyzését. Az egyik legősibb aranyvérű család, a Malfoyok egyetlen örökösének, a Porpicy SC híres kviddicsjátékosának, Scorpius Malfoynak végre bekötik a fejét. (Scorpius édesapja, a híres üzletember, Draco Malfoy, akinek sikeres befektetései tovább növelték, a már amúgy is hatalmas családi vagyont.) Hatalmas örökségével, hírnevével, elbűvölő modorával és kinézetével, Scorpius méltán tarthat számot rengeteg nő érdeklődésére. Nem csoda hát, ha számtalan hölgy adta búsulásnak a fejét a hír hallatán.
A szerencsés ara, pedig nem más, mint a Zambini család legidősebb lány, Marion Zambini. Ugyan, ez az aranyvérű család is jelentős vagyon birtokában van, ez mégse közelíti meg a hatalmas Malfoy vagyont. Azonban Marion minden kétséget kizáróan méltó társa lesz az ifjabb Malfoynak, hiszen sokan állítják, hogy megjelenése vetekszik a szépségéről legendásan híres nagyanyjáéval. Így tehát, biztosak lehetünk abban, hogy a két fiatal tökéletes párt alkot majd!
A hetedhét országra szóló esküvőt valószínűleg a Malfoy kúriában tartják majd, több száz vendég részvétével. Minden bizonnyal a két család nagyon kitesz majd magáért. A házasságkötés időpontja még nem tisztázott.
***
Szóval erről beszélt, amikor azt mondta, hogy tudnom kéne, kit akar bemutatni! Lehet, hogy nem ártana néha újságot olvasnom. Akkor nem ma kellett volna megtudnom, hogy Malfoy történetesen vőlegény.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Én, Lily Evans