Már el is felejtettem, mekkora gonddal jár egy cica. Attól függetlenül imádom. Még soha nem volt ilyen jó karácsonyom, leszámítva Woodot. A halloweent még elnéztem neki, akkor úgy is rossz kedvem volt, de még a karácsonyom is elrontani? Pofátlanság. Azért jól sikerült, tök jó ajándékokat kaptam.
Most szilveszter van, kezdem az újévi fogadalmakkal.

Én Lily Luna Potter, megfogadom, hogy az új évben:

1. Nem fogok semmit halogatni.
2. Leszokom a körömrágásról. (Jó lenne, mert elég rondák így is a körmeim, ha még rágom akkor baj lesz.)
3. Lucy azzal nyaggat, hogy fogadjam meg, hát jó: kedvesebb leszek Wooddal. Nesze neked!
4. De csak ha ő nem csinál rendszert abból, hogy belemászik a számba! Na jó, ez nem volt fogadalom, csak amolyan megjegyzés.
5. Úgy általában kedves leszek az emberekkel, és többet mosolygok.
6. Nem trappolok át sáros lábbal a folyosón, egyenesen gyengélkedőig, hogy meglátogassam Jamest, mert nem bírt nyugton maradni. (Nesze, Frics, legyen neked karácsony...)
7. Nem mászkálok a Tiltott Rengetegben. Nem mintha kedvenc időtöltésem lenne, de előfordult már, és egyáltalán nem lett jó vége.
8. A lábam elé nézek. (Ha ezt előbb átgondolom, talán nem esek le a lépcsőn tegnap reggel. De ez sem következett volna be, ha egy elsős hollóhátas nem hagyja el a holmiját, amiben orra estem a fél Roxfort szeme láttára.
9. Kedvesebb leszek Jamesszel és Allal. (Ők biztosan nem fogadták meg, nekem miért van ilyen áldott jó szívem?! Mindegy...)
10. Nem csapkodom az ajtókat. (Egyesek mindenbe bele tudnak kötni.
+1 Javítok a hozzáállásomon a tanulmányaimat illetően. (McGalagony szerint mindenkinek ez kell legyen a kitűzött cél.
++1 Ja, és el ne felejtsem, többet nem rúgok bele Mrs. Norrisban, még akkor sem, ha éppen azt leplezi le, hogyan próbálom rendbe hozni az imént eltört (Tényleg magától esett le, nem is értem hozzá!) nem tudom hány éves vázát. Én nem tehetek róla, hogy nem fog rá egy sima reparo.

Ez így jó is lesz. II. Gombóc itt nyávog, elképesztő, hogy mennyit eszik ez a macska. Folyton éhes, lassan tényleg csak egy gombóc lesz belőle. Most adtam neki enni, nem hagyhatom, hogy túlsúlyos legyen a macskám!
Lemegyek a klubhelyiségbe, ha talál valami elfoglaltságot, talán nem gondol az evésre.

Egyébként még le sem írtam, hogy II. Gombóc kandúr, ami nem baj, mert nem kell tartanom az esetleges utánpótlástól. Úgy látom, új szenvedélye van. amit úgy hívnak, hogy James. Lehet, hogy a macskám a saját neméhez vonzódik? Te jó ég! Arról nem is beszélve, hogy láthatóan jobban szereti Jamest, mint engem, pedig lehetne hálásabb, mégiscsak én etetem!
Ráadásul James még csak nem is tiltakozik. Persze, mert jót tesz a népszerűségének... Most három lány álja körül, és mindegyik a macskámat nyúzza. Felháborító. De hát ki vagyok én, hogy megakadályozzam?
Már nincs sok idő éjfélig. Nem is vagyok álmos, pedig ilyenkor már alszom. Mármint máskor, amikor nincs se buli, sem szilveszter, se semmi.
Most, hogy így elnézem, ezek a fogadalmak eléggé értelmetlenek, az ember lánya általában valami hasznosat fogad meg ilyenkor, ami hasznára válik a környezetének, és magának is. Hát, az enyémek maximum Mrs. Norrisnak, meg Fricsnek válnak javára, meg persze Woodnak, feltéve, ha betartom, amit ígéretem, de ezt erősen kétlem. Mindent ő ront el, nem hagyja, hogy ne utáljam, amikor úgy érzem, hogy egy kicsit, egy nagyon kicsit megbarátkoznék vele, folyton csinál valamit, amit nem kéne, pedig lehetnénk barátok, én felajánlottam, de ő mindent elrontott! Nem mintha érdekelne... Csak megjegyeztem így az év utolsó napján.
James bulit akart rendezni, de mivel csak kevesen maradtak itt, az ötletet elvetette, helyette elvonult a csajával. Nem is akarom tudni, mit csinálnak... Bár vannak sejtéseim, de ilyesmit nem adunk írásba. Mi lesz, ha az unokáim elolvassák?
Még negyed óra van éjfélig. Roxy valami varázslatot hajt végre, hogy szerencsés legyen az új éve. Nem nagyon megy, Gombóc folyton felborítja a gyertyákat. De mindegy, fogadok, hogy nem is igazi varázslat... Te jó ég, felgyullad a macskám!
Ó. Az történt, hogy a gyertya vészesen megingott, aztán rádőlt szegény macsekra. Lucy gyorsan ráöntötte a szenteltvizet, aztán hangosan káromkodott, hogy nincs több. Gombóc annyira megrémült, hogy beszaladt az ágyam alá. Ki kéne szedni, mert csupa porcica lesz.

Te jó ég. El sem hiszem, ami történt. Szóval lehasaltam, hogy kihalásszam Gombócot az ágyam alól. Észrevettem, az ágy alatt egy kis csapóajtót. Legfeljebb egy macska fért volna be rajta, nem értettem, hogy kerülhetett oda, de miután kiszedtem Gombócot, felnyitottam a csapóajtót, és beledugtam a kezem, ami azért elég felelőtlen volt, mert akár madárpók is lehetett volna benne. Az ilyesmire mindig később gondol az ember.
Szerencsémre nem madárpók volt, hanem egy könyv. Legalábbis annak hittem. De nem könyv volt, hanem egy napló. Az első szó, amit megláttam benne, a nevem volt. Lily. De aztán rájöttem, hogy mégsem teljesen az én nevem, mert erre pontosan az volt írva, hogy Lily Evans naplója. Lehetséges, hogy pont ebben a szobában, pont ezen az ágyon aludt annak idején a nagymamám is? És miért hagyta itt a naplót? Talán hogy egyszer valaki megtalálja?
Hát, ez összejött. Jogom van hozzá, hogy elolvassam, nem? Végül is, a nagyanyám írta, jobb kezekbe nem is kerülhet, róla kaptam a nevem, vagy mi a szösz...
Kinyitottam tehát a naplót, és olvasni kezdtem. Érdekes dolgok voltak benne, legalábbis nekem. Néhány dologban ez a Lily kísértetiesen hasonlított rám, de voltak olyan dolgok, amikben szöges ellentétem volt. Például nem szerette a kviddicst. Ami azért nem szép dolog, de hát nem szerethet mindenki mindent. Ahogy tovább lapoztam, egy levélköteg esett a padlóra.
- Mi az? – nézett fel a zajra a varázslat maradványait feltakarító Lucy. Mellém ültek, hogy lássák, mit nézek.
- Ó... – mondta Roxy. Többre nem tellett.
Némán olvastuk a levelet. Egy szerelmes levél volt, Lily Evans részére. James Pottertől. A következő, és az azután következő levél is hasonló volt, a lányok a vállam felett olvasták, és néha részletesen kifejtették a véleményüket egy „ó”-val, vagy egy „jé”-vel. Azt hiszem, ez lesz az új könnyűolvasmányom. Az zökkentett ki minket, hogy hirtelen megszólalt Roxy ébresztőórája, jelezve, hogy éjfél van. Gombóc ijedtében rám ugrott, és belém mélyesztette az összes körmét. Hálás egy állat, mondhatom.
- Azt ígértem Jimnek, éjfélkor lemegyek... – siránkozott Lucy.
- Hoppá, nekem is találkozóm lett volna Matt-tel – kapta a szája elé a kezét másik barátnőm.
- Hát, ezt elcsesztétek – mondtam rendkívül kedvesen, máris megszegve az egyik fogadalmam. Ez van, ha az ember haszontalan, és betarthatatlan fogadalmakat talál ki.
A lányok lerohantak, én is megnézem, mi folyik a klubhelyiségben.

Úgy kezdtem, hogy hasra estem Gombócban, aki kisurrant az ajtón, szóval gyakorlatilag beestem a klubhelyiségbe. (Mellesleg másodszorra szegtem meg a fogadalmaim egyikét... Ennyit erről.) Csak páran röhögtek ki. És még én vagyok szívtelen! Kikérem magamnak... Gombóc odaszaladt az egyik sarokban álló hatalmas, piros-arany kollekcióban pompázó karácsonyfához, amit már karácsony óta csodálhattunk, és elkezdett játszani az egyik alacsonyabb ágon lógó dísszel. Három elsőéves lány rögtön rávetette magát. Mármint a macskámra, „Ó, de aranyos!” és hasonló kiáltások közepette. Nem baj, legalább nem unatkozik.
A klubhelyiség egyébként tele volt vidám griffendélesekkel, a legtöbben épp boldog új évet kívántak egymásnak, vagy beszélgettek, esetleg smároltak, mint például James és a csaja. Még az új év első napján is ilyesmivel töltik az idejüket, jellemző.
- Boldog új évet! – vigyorgott rám valaki, akivel a legkevésbé akartam beszélni.
- Neked is – mondtam kelletlenül.
- Tetszett az ajándék?
- Milyen ajándék? – húztam fel a szemöldököm. Nem emlékszem, hogy kaptam volna tőle valamit.
- Hát a macska. Én küldtem. – Hoppá. Hát erre nem gondoltam.
- Te? – kérdeztem hitetlenkedve. – Honnan tudtad, hogy szeretnék egy cicát?
- Hát, megvannak a megfelelő forrásaim – mosolygott.
- Köszi.
- Nincs mit.
- De én nem is vettem neked semmit... – Itt jött el az a pont, amikor hirtelen lelkiismeret furdalásom támadt.
- Semmi gond, a helyedben én sem vettem volna magamnak – nevetett. – Egyébként, gondoltam szólok, hogy vannak mágikus tulajdonságai is, eddig csak egyet vettem észre, de az eladó szerint idővel több is jelentkezhet.
- Mágikus tulajdonságai? Milyen tulajdonságai?
- Majd rájössz. – Szép mondhatom. Kíváncsivá tesz, aztán meg nem mondja el.
- Na...
- Mondom, majd rájössz.
- Kösz szépen... – morogtam.
- Nincs mit – mosolygott, és felment a fiúk hálókörletébe. Legalább ebben igaza van.
Kérdem én, most ki menekül? És miért nem mondja meg? Lehet, hogy a macskám tüzet okád, és én nem tudok róla. Meg akar ez ölni?! Nagyon úgy néz ki. Na jó, az is lehet, hogy Gombócnak hasznos tulajdonságai vannak, de ki tudja? Bármi előfordulhat, majd figyelek.
Végre egy fogadalom, amit még nem szegtem meg. Kedves voltam Wooddal. De tényleg. Lucy örülni fog, legalább ő jól érzi magát... És ahogy elnézem, egyre jobban, Jimmel éppen behatóan ismerkednek egymással. Lucy feladja a szingliségbe vetett hitét, mily tragikus. Még valamikor tavaly megfogadtuk, hogy nekünk nem kell pasi, hát ennyit erről. De én, magányos vándor kitartok. Egy költő veszett el bennem. Mindenesetre jó mélyen.
Azt hiszem, olvasom egy kicsit ezt a naplót, biztosan érdekes dolgok vannak benne... Például szeretném tudni, hogyan is jöttek össze a nagyszüleim.

Tényleg érdekes, de kezdek elálmosodni. Mármint nem az érdekes, hogy álmos vagyok, mert már három óra körül jár, hanem a napló. Visszateszem a „helyére”. Most nézem, hogy van itt még valami. Egy nyaklánc, hold alakú medállal. A hátuljába ez van vésve: Lily és James. Ó, de aranyos. Talán nem bűn, ha hordom, ha kérdezik, mondhatom, hogy én kaptam. Csak vicc volt, de azért hordani fogom, azt hiszem. Végül is, a nevemen van, vagy mi...