|
Lily Hilton
midnight 2008.10.03. 20:35
 Hát, itt a vége... :)
Nagyon köszönöm, hogy olvastátok, és olyan sok könnyes-mosolygós reggelt-delet-estét okoztatok nekem. :) Imádom ezt a történetet, és ma, szeptember 30.-án este 22:00-kor befejeztem. Eddig nem tudtam mit érezhetett Rowling, mikor befejezte a Halál Ereklyéit, mostmár kapizsgálom. (persze, nem akarom magam összehasoníltani Rowlinggal, csak ezt megosztottam veletek.) :)
KÖSZÖNÖM MINDENKINEK!!!! Mellesleg, aki Pesti, és ráér, az meglesheti a kilencedik kerületben, a Bakáts téren a plakátomat, a gyerek arcon. Majdnem annyira bldog voltam, mior az oda bekerült, mint mikor ti írjátok, hogy ilyen jó volt, olyan jó volt. :) A P+M-nek vége, de tervezem, hogy megírom az előzményeket. Magyarul a sokat emlegetett két-három hét mosolyszünetet :) A történet címeis, rendkívül kreatív módon Mosolyszünet lesz. Remélem, az is tetszeni fog! És szeretném befejezni a Bilthrow Lányt is. :) Pá, és mégegyszer köszi!!!
24.
Rita Vitrol.
Bevallom őszintén, rá elfelejtettem gondolni.
Habár a csodával határos módon a Korzikán, meg a házunkban történtekről alig hallott valamit (Muriel néni hál’ Istennek nem volt hajlandó felköszönteni, pedig ő aztán rohant volna Vitrolhoz), ha hallott is, akkor azt, hogy nem volt kaviár a házunkban.
Micsoda pofátlanság.
És a másik szerencsés körülmény: Lily és Scorpius még azelőtt szakítottak, hogy elkezdődött volna az iskola.
De azt hiszem, hogy csak látszólag.
Mert Jamie az első levelében ahelyett, hogy az engem érdeklő dolgokról számolt volna be, hosszasan ecsetelte, hogy Liisa mennyire jó fej, és hogy mit látott a könyvtárban.
Az első kérdés, amit feltettem magamnak, az volt, hogy mit keres James Potter a könyvtárban. Oda vagy csajozni, vagy smárolni megy be.
De nem. Most valamiért ott volt, és Lilyt látta, amint Scorpiusszal csókolózott. Hozzátette, lehet hogy Lorcan volt az. De kétli, mert Lorcan mostanában mindent, és mindenkit utál. Kár, elég helyes gyerek…
Szóval, amíg Rita Vitrol a sötét múltamban kutakodott, addig Harry aurorkodott, én meg sportrovatot firkáltam a Reggeli Prófétába. És válaszoltam James, Albus és Lily leveleire. Aztán eljött november vége… Lily 15. születésnapja.
Szórakozottan kevergettem a kávémat, és mézes muffint csipegettem.
- Elküldted már Lily ajándékát? – kérdeztem.
- El, persze – felelt Harry – de szólnunk kellett volna a többieknek, hogy vegyenek füldugót, vagy kilométeres körzetben ne legyen ott senki, mikor kibontja a csomagot.
- Úgy van. De ha megsüketülnek, legalább nem kell hallgatniuk évekig, hogy „kaptam Kender basszusgitárt, te meg neeeeeeeeem”…
- Fender – javított ki Harry.
- Krumpli, burgonya – forgattam a szemem. – Amúgy hol késnek az újságok? Megint sztrájkolnak a baglyok, mi? Hurrá.
- Varázslatos vagy, Ginny… - vigyorgott Harry, felállt az asztaltól, és az ajtó felé sietett. Az ablakból láttam a baglyot karmai közt a Prófétával.
- Tudom, tudod? – vigyorogtam.
Harry visszasétált az asztalhoz, leült, és a jól ismert mozdulattal nekiállta falni a betűket.
- Ginny, nézd itt sem feledkeztek el rólunk; A legifjabb Potter ma ünnepli 15. születésnapját.
- Ennyi?
- Ja. Egy napon született Gweong Jonesszal.
- Égi jel – pislogtam.
Harry csak mosolygott, és lapozott egyet a prófétában.
- Szerintem Lily előbb lesz zenész, vagy Mágiaügyi Miniszter, mint kviddicsező.
- Hm. Mágiaügyi Miniszter ne legyen, mert Kingsley-vel hasonlítgatnák össze. Zenész meg… Nem, Harry, ne akarj kigyógyítani az álmaimból, szépen kérlek.
- Te Ginny, Rita Vitrol könyvet írt rólunk – szólalt meg Harry megzavarva az időszakos papírsúrlódás, és a kávém kavargatása okozta dallamos zajt. – A kis túlélő – a másik oldalról.
- Istenem, annak is, de sok ideje van – ingattam a fejem, előrenyúltam a pálcámért, intettem egyet vele, s elértem, hogy a kanál magától kavargassa még úgy fél óráig a csésze tartalmát.
- Nem, Ginny, már megírta, és kiadták. Mindezek mellett szenzációként közlik egész Nagy-Britanniával, hogy Potter és Malfoy szereti egymást.
- Most viccelsz, ugye?
Harry csak húzta a száját, és megrázta a fejét.
- Tessék.
Elvettem tőle az újságot, majd szép lassan próbáltam felfogni, amit látok a bulvár rovatban.
Mi másra számíthattunk volna, mint óriási betűkre, amik Lily és Scorpius „tiltott románcát” hirdették, meg néhány képet rólunk, és Malfoyékról.
- Fú, ez a Vitrol mennyit fog kaszálni a könyvével… - ingatta a fejét Harry.
- A hazugságaival. Nos igen, talán még Dumbledore-t – Merlin nyugosztalja – is túlszárnyaljuk. Sőt, biztos. Jesszus, anyát meg fogja ütni a guta…
- Vitrol szerint ez az évszázad botránya.
- Ja, Voldemort el is bújhat mögöttük, mi? – méltatlankodtam. – Mintha nem lennének fontosabb, meg nagyobb dolgok annál, hogy elment az esze két kamasznak.
- Azért be kell ismerned, hogy ők nem csak két kamasz.
- Akkor is.
- Egyébként emlékeztetnélek, hogy te voltál az, aki olyan nagyon helyeselte a kapcsolatukat.
- Azért az nem teljesen úgy volt. Jó ég, mit képzel ez! Még hogy, csak azért járnak, mert magura akarják vonni a figyelmet! Szerinte nem biztos, hogy te vagy James apja! Merlin, én kinyírom! EZ A TYÚK AZ ÍRJA, HOGY A LÁNYOMNAK FELTŰNÉSI VISZKETEGSÉGE VAN!!!
- Tudod, van benne valami…
- Hogy MI?!
- Úgy értem abban, hogy Lil bírja, ha mindenki rá figyel.
- Én meg úgy értem, hogy hetven darabra zúzza majd a gitárját, ha ezt a cikket elolvassa.
- Ezt meg sem hallottam.
- Harry, szerintem te nem fogod fel, hogy mi van! Ez a szemét Vitrol már megint elérte, hogy ezután hetekig, sőt a könyve miatt hónapokig velünk foglalkozzon a sajtó, meg persze Malfoyékkal, és hogy Ron megint meghülyüljön, együtt kelljen ebédelnünk az Odúban, hogy „beszéljük meg”, és minden kezdődik elölről! Harry, nekem ebből elegem van, menjünk Afganisztánba… Ráadásul el lett szúrva a kislányod éve is azzal, hogy most mindenki róla, meg a barátjáról fog beszélni, nem hagyják majd, hogy titokban találkozgathassanak, semmi sem lesz olyan, mint régen… Ott az a hülye RBF is! Jamesnek meg a RAVASZ, és nagyon kétlem, hogy összeszedi magát, főleg ha ott van Liisa, így aztán megveheted neki a legénylakását…
- Állj, állj, Ginny, ne fesd az ördögöt a falra. Lehet, hogy nem is lesz annyira szörnyű ez az egész buli…
- Nem annyira szörnyű?! Mi az a „nem annyira”? Most az egész ország azon van kiakadva, hogy a TE gyereked, meg a MALFOY gyereke EGYÜTT VANNAK!!! Mindenki tudja, mennyire nem voltatok jóban, és mindenki tudja, ki melyik csapatban játszott!
- Ginny! Pontosan tudom, de ez nem más, mint mikor Rita Vitrol meg a pajtásai szemében megjelenik egy nagy csomó galleon…
- Még mindig nem érted? Azt mondod megjelent az a könyv. Ki tudja, menni hazugság van benne, amiről majd mind azt hiszik, hogy igaz?! A miénk nem is számít annyira, inkább az, hogy van három gyerekünk, akiknek viszont még simán tönkreteheti az életét…
- Újságíró vagy, nem igaz? – vágott félbe Harry.
- Jjja – döntöttem oldalra a fejem – meg lelki szemetesláda, anyuka, nyugdíjazott kviddicsbajnok, és egy csődtömeg.
- A nárcisztikus-komplexusodat majd máskor megtárgyaljuk, most viszont állj neki egy jó vastag nem hivatalos Rita Vitrol életrajznak.
- A mim… Te egy zseni vagy Harry! – pattantam fel az asztaltól, egy óriási csókot nyomtam Harry homlokára, és rohantam is fel a szobánkba a jegyzetfüzetemért, meg a szerencsepennámért. Megjelent előttem a kép, amint egy nő éppen az én Ritáról szóló könyvemet olvassa, szörnyülködik, aztán íves mozdulattal kivágja az ablakon a Kis túlélő a másik oldalról című könyvet. Jól esett.
Épp előkotortam a szerencsepennám a szerencsebugyijaim közül, mikor Harry a nevemet kiáltotta.
- Mi az?
- Levél! Lilytől! Anyának, és apának címezve.
- Merlin, segíts – motyogtam, kisiettem a folyosóra, és le a lépcsőn. – Mutasd – nyúltam a boríték után. Harry már elkezdte bontogatni, de szépen akarta, és ez engem zavart. A tartalomra voltam kíváncsi, úgyhogy kivettem a kezéből, és feltéptem a borítékot.
- Ezt miért kellett? – kérdezte sértődötten.
- Na, az már biztos, hogy Jamesnek ki az apja – jegyeztem meg.
A levél hosszú volt, de nem voltak rajta elmaszatolások, mármint azok mindig voltak, de nem könnyesek. Pedig én arra számítottam. És csupa nagybetűre. Habár, azok megvoltak…
Drága egyetlen édes apucikám, és hihetetlenül aranyos, kedves és imádott anyucikám!
KÖSZÖNÖM, KÖSZÖNÖM, KÖSZÖNÖM A GITÁRT! IMÁDLAK TITEKET, MOST MÁR TÉNYLEG TUTI, HOGY TI VAGYTOK A LEGJOBB SZÜLŐK A FÖLDÖN! Imádom, tök jó, és az az érzésem, hogy apa választotta. Így van? Nagyon szeretlek titeket! James itt áll felettem, és diktálja, mit írjak, mert lusta, és irigykedik a csodálatos basszgitáromra, de most ha megbocsátotok egy pillanatra, leküldöm egy Rémdenevér-rontással.
Ez megvolt. Szóval.
Gondolom, hogy ti is olvastátok a prófétát. Ha nem, akkor szólok, hogy mostmár az egész ország, meg az egész suli, és az az idétlen, utálatos kis Dominique is tudja, hogy Scorpius életem szerelme, az én szőke hercegem, satöbbi. Olyanokat ír, hogy feltűnési viszketegségem van, meg én vagyok a varázsvilág Paris Hiltonja, és azt is írta, hogy Jamie-nek nem apa az apja! UGYE IGAZ???
Mindegy, szóval ezt írta, és képzeljétek el, hogy szinte mindenki a mi oldalunkon áll, kivéve persze Zambini professzort, aki most úgy pikkel Scorpiusra (egyszerűen nem tudom megszokni, hogy a keresztnevemen szólít, mindjárt meg is kérem rá, hogy Potterezzen, az inkább bejön) mint annak a rendje, de az nem érdekel senkit. A lényeg, hogy most körülöttünk forog a világ, és ez tök jó!
- Na, az már biztos, hogy Lilynek ki az anyja – ironizált Harry. De vigyorgott hozzá.
Szóval: 15 lettem. Sajnos senki nem engedi, hogy ezt megünnepelve este lemenjünk a Három Seprűbe, és jól berúgjunk (titeket holnap akartalak megkérdezni róla), az azonban több embernek tetszett, hogy tartsunk egy zártkörű kimúlásnapi partit, ahova csak a hozzám hasonló jófejek jöhetnek majd be.
- Jó ízlése van ennek a Malfoy fiúnak. Biztosan nem az apjától örökölte. – mormogta Harry.
Mindezt a Szükség szobájában, a mi drága Petrinsko professzorunk szervezésében. Annyira jófej az a nő! Ő is jöhet. Azt mondta, bír engem. Meg hogy összeillünk Malfoyjal.
Jaj, mindent mondtam eddig, csak a lényeget nem. 15 év után ideje lenne megköszönni, hogy elviseltetek.
Apa, neked főleg a repülésleckéket köszönöm, (ugyan, miért ne kezdje az ember három évesen) mert nélkülük esélyem sem lenne a levegőben is szemezni Scorpiusszal. (James ki akar tenni érte a csapatból – szóljatok rá! Nem tehet ki, hát mit csináljak akkor tanulás helyett…?) És persze, hogy az apám vagy. Ha mondjuk Ron lenne az, szerintem tiszta idióta, idegbeteg, meg klinikai eset lennék, de te simán hagytad, hogy kibontakozzon ez a páratlan, tökéletes, stílusos személyiségem. Büszke vagyok rád. (Meg magamra.)
Anya… Te meg akkor is jófej vagy, mikor üvöltözöl velem. De azt elfelejtettem megköszönni, hogy az egész estédet arra szentelted, hogy engem pesztrálj, miután megkóstoltam a mi Fleurünk főztjét. Meg hogy mindig végighallgatod minden bajomat. Meg hogy akkor is megvetted nekem a Katicabogaras csatokat, mikor tudtad, hogy nem a gyönyörű szép hajamba kellenek, hanem hogy lecsípjem velük Jamie orrát. És köszönöm, hogy sosem olvastad el a naplómat. (Mindent tudok ám.)
Ha én üvöltök, annak biztos oka van, de tudom, hogy csak jót akarsz, meg ilyesmik, ámbár a jótét lelkedben néha kételkedem, főleg mikor nem hagysz aludni délután fél háromig. De ettől a hibádtól eltekintve szeretlek. És apa téged is. Nagyon. Ha megígéritek, hogy nem mondjátok el nekik, néha Alt, de még Jamest is szeretem. Mikor Al megírja a leckémet, és mikor James segít lekoptatni az ultranyomott emberkéket, akik egész nap utánam rohangálnak.
Meg amúgy… elgondolkodtam este, és arra jutottam, hogy nekem van a legjobb családom a világon. Egy agybajos bátyám, meg még egy agybajos bátyám, egy idióta macskám, meg két szülőm. Ilyen nem mindenkinek van, és duplán mázlista vagyok, mert az én apukám nem csak legyőzte Voldemortot, mindenkit földre küldött kviddicsben!
- Az tényleg nagyobb dolog – ingatta a fejét mosolyogva Harry.
Anyu is szuper. Mondjuk ha nincs James… Jó, abbahagytam, ennek így kellett lennie.
Mindegy, a lényeg, hogy köszönök mindent. Jesszus, ez olyan, mintha elbúcsúznék tőletek! Jó, abba is hagyom, mert elbőgöm magam, és azt ma nem akarok. Szóval köszönöm, hogy ti vagytok a szüleim! Puszil: Lily Luna (Hilton) Potter, a ti imádott, kedvenc, aranyos kislányotok, aki már 15 éves!
- Köszönöm, hogy te vagy a lányom – motyogtam könnybe lábadó szemmel, és belekaroltam Harrybe.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Én, Lily Evans