| P+M : Nincs válasz/Újabb születésnap |
Nincs válasz/Újabb születésnap
midnight 2008.10.03. 20:33
 -
23.
Ők, ketten…
Egy pillanat alatt visszarepültem az időben… Magamat láttam, amint felpattan a szemhéjam, és észreveszem ki is az, akit az imént kóstolgattam. Mégis vigyorogva lököm el magamtól a döbbent Malfoy urat, majd még egy italra hivatkozva otthagyom ponty módjára tátogó személyét…
Ugyanabban a pillanatban vissza is kerültem Bonaparte Napóleon szülővárosának tengerpartjára, egy bazi nagy parti sátor szélére, a harmadik világháború kitörésének helyszínére. Szédelegtem, egy pillanatig úgy éreztem, jobb, ha elájulok, és már tettem is volna a dolgom, de eszembejutott, hogy ki kell állnom Lilyért…
Egy pillanat múlva, mire magamhoz tértem, kettejüket szétválasztotta egy átok, így halálra váltan néztek körbe. Rögtön a tettest kerestem; Ronra tippeltem, de észrevettem Draco kezében a pálcát. Ron haja vészjóslóan összeolvadt a fejével, míg Harry csak állt, és nézett. Ahogyan a többiek.
- Én megmondtam – kezdte Ron idegesen kacarászva –, hogy ennek meg lesz az eredménye. – Felém fordult, a szemembe nézett. – Megmondtam, hogy meg lesz az eredménye a jó fejségednek.
- Na nem. Ez már túl sok – rázta a fejét zavartan nevetve Harry.
- Csatlakozom – bólogatott Draco.
- Lily, már ne is haragudj, de akkor inkább Lorcan, sőt…
- Inkább Lorcan? Mi van? – kapkodta a fejét Rose.
- Miért Potter, mi bajod a fiammal? – érdeklődött Draco. Jó ég, mi lesz ebből…
- Nekem nincs bajom a fiaddal.
- Úgy tűnik, Lilynek sincs – szólalt meg James.
- De nekem van – sietett leszögezni Ron – ez így… Nagyon nem jó.
- Senki sem kérdezett! Ez most nem rólad szól – vágott közbe Lily. – De igen tudom, neked nem jön be, ha nem te vagy a figyelem középpontjában…
- Hogy nekem nem jön be? Már elnézést, ki is az, aki mindenki szeme láttára smárol Malfoy fiával?
- Weasley, ezt úgy mondtad, mintha a fiam valami bűnöző lenne.
- Van benne valami – morogta halkan Ron, de én hallottam.
- De ezt ti mégis hogy gondoltátok? – folytatta Malfoy.
Nincs válasz. Csak két pár tágra nyílt szem, és kiszáradt ajkak.
- Mi az, hogy hogy gondolták? – érdeklődtem.
- Jaj, Ginny ne játszd a hülyét, pontosan tudod, miről van szó… - forgatta a szemét Ron.
- De ők nem tudják – érvelt éles hangon Astoria. Ettől még a drága férje is visszariadt.
- D-de… - lépett előre félénken Lily, de pillanatról pillanatra nőtt az önbizalma. – pontosan tudjuk. Ugye, Malfoy? – fordult felé, és könyörgően nézett a szemeibe.
- J-ja… - nyöszörgött halkan Scorpius.
- Apa meg… Malfoy ugye nem bírták egymást… Aztán volt ugye Vol…demort… és ő meg az apja…
Ron vigyorgott. Kárörvendően. Na, most mit mond a kis Lily. Én azonban ökölbe szorított kézzel hallgattam, és reméltem, hogy mond valami jót…
- De az Istenért – csattant fel – erre vártam – én nem az apját, meg a nagyapját szeretem, hanem őt! Nem érdekel, mit tettek, de ha már itt tartunk, drága vigyorgós nagybátyám – nézett szúrósan Ron felé -, úgy tudom Lucius Malfoy és a családja megbánta, hogy valaha is egyetértettek Voldemort eszméivel.
- Megbánta, de ezzel nem hozott helyre semmit – felelt.
- Istenem – sóhajtottam. Malfoy úr nem kívánta kommentálni az elhangzottakat.
- Ugyan úgy Malfoy marad – folytatta Ron.
- És? Változtasson nevet, vagy mi? Jó reggelt, Ron Weasley, nincsenek már halálfalók, vagy talán úgy gondolod, Malfoy valami neo-halálfaló? Örömmel értesítelek, hogy őt jobban lekötöm ÉN, minthogy ilyen hülyeségekkel foglalkozzon… Meg egyáltalán ti! Szánalmas, amit műveltek. Anya és Astoria is híján a legjobb barátnők, együtt nyaralunk majdnem egy hete, de az, hogy a gyerekeitek smárolnak, már túl sok! Mi változott, hm?
Megint nincs válasz. De most jóval nyugodtabb voltam.
- Így van – lépett előre Scorpius. – Apa, pont leszarom mit gondolsz Lil apjáról.
- Lil?! – visszhangzott Lily.
- Micsodaa? – mennydörgött Draco.
- Ez a ti ügyetek, mi attól még nyugodtan…
- Na persze, aztán arra ébredünk, hogy egy csomó Malfoy nevű visongató gyerek vesz körbe minket, akiknek Lily az anyja…
Nem meglepő módon Harry és Draco fulladozni, meg köhögni kezdtek, s miközben Astoria Draco hátát ütögette, a szeme csillogott egy picit, és nyilván azt gondolta magában, „de jó is lenne”.
- Ron, ma estére elég is lesz belőled – szólt Hermione.
- Ó. Te talán egyetértesz velük?
- Megint kezded! Mi az, hogy egyetértek VELÜK? Mi ez, valami rivalizálás?
Az hát. De csak az egyik fél rivalizál. Annak is csak a fele.
- Rivalizálás – ismételte szemét forgatva Ron.
- Ne kezdd, kérlek.
Akkor jöttem rá, hogy ez náluk nem hetek óta, hanem évek óta tart.
- Ott tartottam – folytatta Scorpius – hogy míg ti utáljátok egymást, vagy nem is tudom én, mi van most, mi nyugodtan járhatunk. Nem is láttok 9 hónapig, most mi a baj? Azt csinálunk a suliban, amit akarunk.
- Ácsi, azért nem egészen.
- Anya, ne aggódj, majd én ügyelek, hogy Lily minden éjjel a hálókörletében legyen. – szólt közbe James.
- Azt nem bánnám – fűzte hozzá Harry.
- Én meg ügyelek, hogy James ne élje túl ezt a napot! – mérgelődött Lily. – De mi?! Apa, komolyan ilyesmiket hiszel?
Megint nincs válasz.
- Jobb, ha ezt otthon beszéljük meg – jelentette ki Harry. Mint komoly, felelősségteljes apa. 16 évig egyszer sem volt igazán az, most egy mondattal behozta.
Úgy tűnt, nagyjából minden rendben… És úgy tűnt, a korzikai álomnyaralásnak itt a vége.
***
Túl gyorsan jött. Kár volt otthagyni azt a helyet…
Esett Londonban. A gépünk hangosan csikorogva ért földet a Heathrow-n. A hangulatom is stimmelt; kék ég, kék tenger, napfény, meg hófehér lakosztály után minden szürke. Az ég, a tenger, meg a lakosztály is. Meg a ruhám is.
Senkinek nem volt kedve beszámolni az útról anyáéknak. Azt meg külön kikötöttük Jamesnek, hogy nem szólhat semmit Lilyről és Scorpiusról. Alig bírta, Lily meg halálra sértődött.
Ez van. Nem mellesleg azóta sem sikerült „otthon megbeszélni” a dolgot. Mintha nem is történt volna semmi. De titkolózni… azt kellett.
Elérkezett a rettegett nap; a 38. születésnapom.
Amint felkeltem, erős déja vum lett. Először eszembe jutott az, hogy P+M, aztán hogy ami történt, az bizony tényleg megtörtént, és ami rátett egy lapáttal; 38 éves lettem.
- Boldog szüüliiinapot aanyaaa… - hangzott kintről három dörmögős hang.
- Málnás, ugye? – nyitottam ki vigyorogva az ajtót. Málnás volt a torta.
- Jövőre kérhetnél valami mást – forgatta a szemét James – ezt már unom.
- Boldog születésnapot, drága Ginny – köszöntött fel Harry, és egy csókot nyomott az arcomra.
Lebattyogtunk a földszintre; újabb déja vu. Az asztal megrakodva az anya által sütött csodákkal.
- Erre várok már pont egy éve! – kiáltott fel James, és lerohanta az asztalt. Nekik is feltűnt, hogy anya nekem mindig egy picivel többet süt.
- Lily hol van? – kérdeztem.
A válasz lábdobogás volt; valaki villámgyorsan le akart jutni a földszintre.
- Ezt buktad! – röhögött Jamie, amint feltűnt Lily kócos személye. A haja két fonott copfban lógott, és megint férfiing volt rajta.
- Francba, megetted az összes málnás muffint, mi? – sóhajtott fel. – Mindegy. Boldog szülinapot anya.
A málnaimádatot tőlem örökölte.
Odasietett hozzám, és egy nagy puszit nyomott a homlokomra. Gyanús illata volt. Nagyon gyanús.
- És? Honnan szedted a legújabb inged? – érdeklődött Jamie. De Lily nem lett dühös. Zavartalanul válogatott tovább az aprósüteményekből.
- Ja ez? Scorpiusé.
Csend.
- Anya? – törte meg azt Lily – Milyen érzés 38 évesnek lenni?
- Ó lányom, a legszebben, és legegyszerűbben kifejezve… szar.
- De miért? – kérdezte Al.
- Majd megtudod pár év múlva – feleltem. De mielőtt elértem volna, hogy Lily öngyilkos akarjon lenni megöregedés helyett, elmosolyodtam.
- Hm – hümmögött Lily, majd hirtelen abbahagyta a rágást. – Tudjátok, min gondolkodtam ma éjjel?
- Gondolkodtál? – kérdezte James, de Al oldalba bökte.
- Hogy mi van, ha Sharpay Evans tulajdonképpen a rokonom?!
- Ki?! – kérdeztük kórusban Harryvel.
- Ha a mamám Evans volt és szép…
- Lil, Sharpay Evans nem is létezik…
- Dehogynem! Ott volt Korzikán, nem emlékszel? El akarta csórni a pasimat.
Harry hangosan megköszörülte a torkát, míg Albus csak a szemét forgatta.
- Szerintem neked üldözési mániád van. Nem akart az a csirke semmit. És… nem értelek. – mondta James.
- Ja. Azért nem érted, mert hülye vagy. És ha így folytatod, Liisa is az lesz, azt pedig nagyon nem szeretném.
- Féltékeny vagy.
- Én féltékeny? Abszolút nem. De azért szakíthatnál már Liisával.
- Szakítani? Nem is járunk.
A hangulat kicsit feszélyezett volt; James szerelmi életét firtatja az, akié okozott néhány gondot az utóbbi időben.
- Hogy? – kérdeztem. – Akkor most mi van?
- Semmi – vonta meg a vállát. Néha smárolunk. Ennyi. Elvégre nem láttam azóta…
- Akkor ennek örülni fogsz; Liisa szeptembertől Roxfortos lesz.
- Tényleg??? – csillant fel két szempár.
- Na, és mi van Hannéval? – érdeklődött Harry.
- Ma reggel kaptam egy baglyot. Reméli jól vagytok – motyogta Albus.
- Mást nem írt?
- Küldött magáról egy fotót – mondta vörösödő füllel Al – megkértem rá.
- Jaj de édes – gügyörészett James. – És? Azt fogod csókolgatni?
- Elképesztő humoros vagy James.
Kitől is örökölhette?
Gratulációk, ajándékok, pezsgő, és álmaim kisestélyije.
Bronzban tündökölve, az anyától, és apától kapott gyönyörű süvegben mosolyogtam. Mindenkire.
- Te Gin – lépett oda hozzám Luna – Lily nagyon letörtnek tűnik.
Megkerestem a szememmel; a kanapén ült a kandalló előtt, és a körmét piszkálta.
- Miből gondolod?
- Lorcan mondta. Azt mondja, biztos hogy valami fiú az oka.
- Ajaj.
Harry csendet kért. Megijedtem. Beszéd? Olyat ő nem tud…
- Tudják, egy héttel ezelőtt ígértem valamit a családomnak. De a kérdés az, kit nevezek én a családomnak. Fogjuk rövidre; a jelenlévőket. Azokat, akikre mindig számíthattam, vagy akik ott voltak Ginny mind a 37 születésnapján. Mielőtt innánk a 38.-ra… Valamit meg kell beszélnünk. Lily?
Újra a régi kérdőjel-fej.
Mindenesetre ő felállt, és odasétált Harryhez. Néma csend. Mi lesz most? Azt kellett volna megbeszélni, hogy most akkor mi van Lilyvel és… Jó ég! Ugye ül anya?!
- Tedd azt, ami jól esik – mondta Harry.
Jó ég! Ezt meg hogy…
A kerti bejárat felől három valaki közeledett. A tömegben létesült egy kis folyosó, azon közeledtek… Astoria, Draco, és Scorpius.
- Apa, biztos vagy te ebben? – kérdezte Lily, közben az engem ünneplő tömeg sutyorogni kezdett.
- Ginny, mit keresnek itt Malfoyék? – érdeklődött apa. Nemrég biceghetett mellém, előtte alig láttam.
- Attól tartok, hogy pillanatokon belül megtudod.
- Attól tartok, hogy az unokám beleszeretett a Malfoy fiúba – ingatta a fejét apa.
Én csak tátottam a szám, ő meg kíváncsian nyújtogatta a nyakát Malfoyék, Lily és Harry ötösére.
- Jó estét mindenkinek! – köszönt bájosan Astoria, Draco is morgott valamit. – Minket Harry hívott meg… - folytatta. Biztos zavarta a sok kérdőjel-fej.
- Szóval tegyem azt, ami jól esik – vigyorodott el újra Lily, apa tapintatosan elfordította a fejét, míg én azon agyaltam, honnan jött ő rá…
Lily megcsókolta Scorpiust.
- ÓÓÓ… - hallattszott körülbelül 70 ember meglepődöttsége, és Ron szörnyülködése. Meg anyáé. Meg Lorcan reménytelen sóhaja. Meg Rosie-é. MIII? Rose?! Merlin.
- Igen… ezt kéne megbeszélnünk. – vakarta a füle tövét Harry.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Én, Lily Evans