|
ABBA- őrület
midnight 2008.08.30. 14:42
 Nem tudom honnan jött. Csak úgy... :D Jó olvasást!
MGMT - Electric feel
Abba - Take a chance on me
19.
Az én történetemet? De azt mindenki ismeri… Ha Astoria a piszkos részletekre kíváncsi, azt gyanítom, hogy előbb utóbb Rita Vitroltól fogja megtudni, de tőlem aztán nem. Vagy igen…
Az a nő, te jó ég! Harry már nem érdekli. Őt a felesége érdekli. A legújabb életcélja, hogy „Kiteregeti a szennyest”. Miféle szennyest? Tudomásom szerint az egyetlen kimoshatatlan dolog az, hogy smároltam egy drága emberrel…
De ha rajta múlik, szerintem az is ki fog derülni, hogy több Halálfalóval kavartam, mint Bellatrix Lestrange. Csak kár, hogy én nem tudtam róla. Meg hogy tulajdonképpen én nem is Ginny Weasley vagyok.
- Várj csak egy kis időt – feleltem – Rita Vitrol előbb utóbb kitalál valamit. Hosszú évek óta nem hagy békén, úgyhogy majd csak előáll valamivel. Én most inkább azért aggódom, hogy… Hogy Lily és Scorpius mire is gondolnak mostanában.
Mintha Astoria egy óriási kérdőjellé alakult volna át. Jogos, mert én sem tudtam, mit akarok.
- Astoria, nem érted, mire gondolok? Épp arról informálódnak, hogyan huncutkodtak a barokk korban, és kommunikálnak a tekintetükkel. Lily még csak 14 éves!
- Jaj drágám, emiatt ne aggódj… Eszükben sincs lefeküdni egymással.
- De meddig?!
- Menjünk Jósnőhöz.
- Nincs meleged?
- De igen, ahogy így mondod.
Jósnő. Az nekem már nem tud újdonsággal szolgálni…
- Persze, és hogy gondoltad, odamegyünk, mintha csak a pontos idő felől érdeklődnénk, elnézést, meg tudná mondani, hogy a lányom mikor veszti el a szüzességét? Ez alatt a nyaralás alatt már volt egy ilyen balhé, és az eggyel több, mint amennyi kell. Ha befejezték a sulit, azt tesznek, amit akarnak, de addig…
- Addig?
- Maradjanak nyugton.
- Ginny, csak úgy szólok, hogy ma a 14 annyi, mint régen a 17.
- De ez nem jelenti, hogy… Menjünk tovább, cinkes lenne, ha meghallanák.
Az átmeneti tükör visszaváltott rendes üvegre, mi pedig szép lassan átsétáltunk a másik terembe, ahol a többiek is voltak.
- Szóval – kezdtem halkan – addig rendben van, hogy járnak, smárolnak, és tapiznak, de semmi több.
- Aha. De ezt miért nem a fiammal beszéled meg?
Kegyetlen.
Egész délután a város múzeumait néztük, és az úgy egyben elég fárasztó program volt. Az ifjúság bezzeg nagyon élvezte – kivéve Hugót, aki mindenféle múzeumot kitalált, hogy azt akarja megnézni. Ja, és Ron sem élvezte igazán, mert épp nem volt hozzá kedve.
A tárlatvezető épp Napóleonról papolt, én meg úgy tettem, mint aki felfogja a történetet. Kifejezetten intelligens képet vágtam. Próbálkoztam. Ezzel voltam elfoglalva… Mire valaki megragadta a csuklómat, és kihúzott a tömegből.
Az illető fél fejjel volt alacsonyabb nálam, és… Ja, igen, Lily volt az.
- Drága egyetlen édesanyám, kinek teje táplált, s ki bölcsőm mellett aggódva ültél, s figyelted veszek-e még levegőt…
- Mit szeretnél?
- Holnap este a parton lesz egy buli. De nem akármilyen, te… Nagyon nagy buli lesz.
- Oké, megyünk mi is.
- MI?! – sikkantott fel, és utána sem jött zavarba, annak ellenére, hogy a hatszáz német meg a hatszáz olasz, az a néhány angol, Ron, a tárlatvezető, meg a többi turista is minket nézett. Ja, és a biztonsági őr is felébredt. – Nem, anya szó sem lehet róla.
- Nem, Lily, szó sem lehet róla – utánoztam.
- De anyaaaaaaaaaa! Tőlem jöhetnél, de ez nem olyan, öt percen belül meghalnál…
- Nem emlékszel mit beszéltünk meg az Iszunk Hányunk Belefekszünk bulikról? – ingattam a fejem.
- Nem, nem az… Te nem bírod a Drum n’ Basst.
- Te sem.
- De én igen.
- Mi, ne mondd nekem, mikor sétáltunk Londonban, majdnem felgyújtottad azokat az ugráló srácokat…
- Jó, de az a múlthéten volt.
- Ja, igen, azóta meg punk lettél, mi?
- A punk az nagyon nem Drum n’ Bass.
Szeretem az ehhez hasonló vitáinkat. Kiderül belőle, hogy milyen műveletlen vagyok…
- A lényeg, hogy ez egy Electro parti lesz, sör nélkül. Egy bazi nagy sátorban, csomó emberrel…
- Azt mondod nincs sör?
- Nincs.
Persze. De mindjárt kiderül, mi van.
- De csak ha veled megy Al, és nem iszol semmit. Ásványvizet, azt ihatsz. De azt sem fogadod el senkitől, mindjárt veszünk, és azt…
- Még szép hogy jönnek.
Körbenéztem: Mia épp akkor legyintette le Liisát. Ezt most igen, vagy nem? Hanne könyörgött, ahogy Rose is. Persze hogy Hermionét kérdezte meg, hát ki kíváncsi Ron nemleges válaszára?…
- Mind jönnek – vigyorgott. - Ja, csak Hugo nem, ő marad veletek kártyázni – mondta. Sarkon fordult, és visszatért a kortársaihoz.
Vacsora előtt értünk vissza a szállodába, ahol is James elkeseredett arckifejezését látva úgy döntöttem, felszólalok az érdekében. Miát elkértem Darcytól, és egy csendesebb helyre sétáltam vele.
- Mia… Gondolom észrevetted, hogy James…
- Igen Gin, észrevettem, de nekem ezt hiába mondod…
Miért csinálta velem ezt aznap mindenki?
- Megértem, hogy aggódsz a fiad miatt, de ez az ő dolguk. Ugyan én is megnézném, ahogy meglágyítja Liisát, de ha nagyon akarja, összejön neki.
Milyen igaza van. Hülyeség, hogy egyáltalán felhoztam ezt… Hisz mit tehetne ő?
- Van még valami, ami…
- Gondolom Lily neked is szólt a holnap esti buliról… Én elengedtem Liisát, mert amúgy sehova nem mehet, most egy évre előre kibulizza magát.
- Pont ez. Ha Scorpius is megy…
- Ó, szóval nem akarod, hogy olyan nagyon közel kerüljenek egymáshoz.
- Nagyon nem. Gyanítom ugyanis, hogy Lily minimum egy csodás nyommal a nyakán fog visszatérni, és ha Ron azt észreveszi, kész a legújabb vitatárgy.
- Erre csak egy gyógyszer van. Vegyük rá Rosie-t, hogy vaduljon be.
- Mi?! Dehogy is, azzal csak Hermionét meg Ront ugrasztanánk össze még jobban, és így is elég bajuk van…
- Azért gondolkozz el rajta. Kilenctől Abba buli lesz a konferenciateremben. Gyertek le, mert megnézném Harryt, amint ropja.
Abba buli? Na, az kéne, és akkor a gyerekeim jól körberöhögnének… De miért ne? Ginny Weasley már nem bulizhat?
- Még meggondolom.
***
Másfél óra múlva, miután Lilyék jól kiröhögtek, már azon agyaltam, mit is vegyek fel. Harry is ugyanezt tette, s míg így álltunk a bőrönd felett, eszembe jutott egy sokkal jobb program…
- Anya, anya, anya! – dörömbölt valaki az ajtónkon.
- Gyere be!
Lily szabályosan beesett az ajtón, és nagy boldogan belekezdett mondandójába.
- Anya, apa, van egy világmegváltó ötletem!
- Na, halljuk.
- Míg ti odalent égetitek magatokat, mi...
- Nem mehettek sehova.
Lily elhúzta a száját, de alig pár szívdobbanásnyi szünet után újra eszébe jutott valami.
- Akkor mi is égetjük magunkat! – ajánlotta vigyorogva. Mintha a feje átalakult volna villanykörtévé. – Nagyon nem összeillő cuccokat veszünk fel, apa add ide az aviátor szemüveged, lehozzuk Liisa gitárját, és a konferenciaterem teraszán játsszuk azt, hogy mi vagyunk az MGMT!
- De az MGMT nem is égő – nyögte oda Harry. – Én szeretem.
- Nem baj az. Na pá!
Összenéztünk.
- Én azért meghallgattam volna azt a világmegváltó ötletet – mondta halkan Harry. – És az MGMT akkor sem égő.
- Jaj édesem – mondtam vigyorogva, és hozzábújtam – amit te szeretsz, az nekik mindig égő.
- Igen? Pedig múltkor Lily megdicsért, mert szerinte nem vagyok olyan cikis, mint a barátnői szülei.
- Figyelj, én sem szégyellném, ha te lennél az apám…
- De szerencsére nem vagyok az, úgyhogy…
- Hé, hé! Anya, apa tessék lemenni égetni magatokat! – dörömbölt Lily az üvegajtón. Kibírhatatlan.
Végül egy egyszerű selyemblúzra, és egy farmernadrágra esett a választásom. Hamar beleizzadok, hamar leléphetünk.
Kéz a kézben sétáltunk végig a folyosón, és álltunk meg a lift előtt, ahol is csatlakozott hozzánk Janneke úr a feleségével, és Astoria a drága férjével. Nagyobb örömömre Hermione és Ron lementek a bárba. Kávézni. És beszélni.
- Ginny, biztos vagy benne, hogy mi ide be akarunk menni? – kérdezte Harry halkan, amint kiléptünk a liftből.
- Biztos – súgtam vissza. A terem nagyszerűen fel volt díszítve, és hibátlanul idézte a régmúltat. Ugyan a mi varázsló összejöveteleinkhez képest elég egyszerű volt, de a mugliktól nem kis teljesítmény. Az első dolog, amitől kiborultam, az a diszkógömb volt. Szörnyű emlékek. A tekintetem találkozott is egy pillanatra Draco Malfoyéval… Ugyanúgy nem örült a dolognak, mint én.
Csak pár lépést kellett megtennünk ahhoz, hogy észrevegyük a teraszt bérlő négyszáz német, olasz, és sokkal kevesebb angol gyermeket.
- Hogy csinálják? 10 perccel ezelőtt még tök normálisan néztek ki, és nem hagytak smárolni…
- Ó, volt az már fél órája is – vigyorgott Harry. Meglehet. Az egész olyan bódító volt…
Lily vigyorogva integetett nekünk kintről, és meg kell hagyni, tényleg elég idétlenül nézett ki. Liisa mellette ült egy babzsák fotelben, és szórakozottan pengette a gitárját, James meg még mindig vágyakozva nézte őt. A csirke és Scorpius is kint voltak, a csirke nyomult, de Lily nem foglalkozott velük. Nem foglalkozhatott… De akkor is, délelőtt miért „mert” duzzogni?
I was cheated by you, and I think you know when…
A dal felcsendült, én és Harry összekapaszkodtunk, és viszonylag szolidan táncolni kezdtünk. A viszonylag szolidan annyit jelentett, hogy míg Astoria csak topogott az álomcipőjében, Mia Darcy karjaiban úgy tűnt, mintha kimerítette volna egy borospince tartalmát…
Mamma mia! Here I go again…
A csirke odakint igencsak rátaposott a gázra: már kis híján Scorpius ölében ült. Ez engem olyan szinten nyugtalanított, hogy odatáncoltattam magunkat Mia és Darcy párosához, majd ordítva (a zene miatt) közöltem vele:
- Mia, a csirke nagyon nyomul, most vesd be a csodás bűbájaidat! Nálam nincs pálca…
- Szerencséd, hogy öreganyádnak szólítottál – forgatta a szemét, majd kibontakozott Darcy öleléséből. Szembeállt velem, és elővette a farzsebéből a pálcát. Csípőre tettem a kezem, s míg Darcy és Harry azon gondolkodtak, mi is folyik itt, a megfelelő pillanatban egy sárgás fénycsóva lőtt ki Mia pálcájából, a karom alatt.
- Mit csináltál vele? – kérdeztem, mivel háttal álltam az egésznek.
- Csak egy kis viszketés. Itt-ott amott… Máris nem olyan csábos.
Gimme gimme gimme a man after midnight…
Egy ideig megint nyugodt voltam, lehetett ez akár 20 perc, de háromnegyed óra is, annyira repült az idő… De akkor megint kinéztem, és láttam, hogy Mia bűbája a legkevésbé sem használt sokat. Lily is egyre inkább dühös lett a dolog miatt, s míg a többiek – Liisa kivételével – tök normálisnak gondolták, hogy a csirke és Scorpius együtt legyenek, én már másra sem tudtam gondolni, csak arra, hogyan vakarjam őt le onnan…
A dolgot végre az addig nyugodtnak tűnő Astoria is észrevette, de túl sokat nem tehetett, mert a drága férje percenként lesett oda, és elégedett vigyorral konstatálta, hogy a fiacskája igen közel van a csirkéhez. Így aztán megint Miára szorultam…
- Ginny… Nem megyünk fel inkább? – búgta a fülembe Harry.
Nem bírtam nemet mondani. Egyszerűen nem… De Lily ügyére sem. Úgyhogy ahogy mentünk kifelé, erősen oldalba böktem Miát, aki éles esze lévén rögtön tudta, hogy dolga van. Lábujjhegyre sem kellett állnia ahhoz, hogy lássa azt… Amit én épp akkor nem. De nagyon savanyú képet vágott.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Én, Lily Evans