Könyvsarok - Könyves és fanfic oldal

17.

Délután csak mi, felnõttek maradtunk a szállodában, az ifjúság ugyanis – a szeles idõ ellenére – célba vette a partot.
A tengert bámulva, Harry karjaiban feküdni tulajdonképpen nem volt kellemetlen tevékenység, sõt, de ahelyett, hogy ezt élveztem volna, azon agyaltam, kinek mi a problémája.
Nekem csupán annyi volt, hogy nem éppen vagyok beszélõ viszonyban a bátyámmal, akitõl a felesége válni készül, és a drága anyukám, plusz még jó néhány rokon szívrohamát megkockáztatva végig kell néznem, ahogyan egy POTTER, meg egy MALFOY romantikáznak. Nem utolsó sorban nem áll jól álmaim ruhája…
De vajon miért logikus az, hogy ha Scorpius összejön Lilyvel, jó élete lesz? Ezt nem értem. Tudom, hogy Lily nem egy átlagos lány, sõt, hiszen az én Lilym, de akkor is… Addig egész érthetõ, hogy ha van egy hozzá hasonló barátnõje, késõbb nem lesz ingere az olyan csajokhoz, mint amilyen ez az újonnan érkezett kényeskedõ csirke. Meg az anyja.
A vacsorát már velünk fogyasztották el, kiderült róluk, hogy kanadaiak, és hogy az a drága ember, Mr Brillen ott volt a híres, a bulvár sajtó kedvence montreáli meccsen, ahol is leájultam a seprûrõl, és a „fogd már el azt a kurva cikeszt” volt az utolsó mondatom. Szörnyû egy este volt… Ugyan sokra nem emlékszem.
Rekord gyorsasággal fogyasztottam a desszertet, James percenként „azt megeszed még?”-ezett, a végére feladtam, és odaadtam neki a maradék vaníliás trutyimat, csak ne kelljen tovább hallgatnom õket. Ezzel talán mindenki így volt, kivéve azt a DRÁGA EMBERT, aki csillogó szemekkel hallgatta a kõgazdag csávó beszámolóját a vadászásairól…
Ez így hülyeség. Ha úgy nézzük, én is kõgazdag vagyok, mert a mi pénzünkbõl még az unokáink is kastélyt vehetnének magunknak… Az már egy másik dolog, hogy azt a pénzt hatfelé adakozzuk.
Épp mindent befejeztem, mikor Lilynek elege lett az egészbõl, és direkt-véletlenül a fehér abroszra, nem mellesleg a dáma vajszínû kiskosztümjére folyatta a vaníliás trutyiját.
Az én lányom.
- Hoppá – nyögte nem túl sok sajnálattal a hangjában. – Ne haragudjon, hölgyem, de azt hiszem ezt a kosztümöt most már… - Itt a csuklójával gyengéden meglökte a vörösboros poharat – ki kell dobnia.
Na igen, ez történik, ha Lily Potter mellé ülsz vacsora közben, és nem vagy szimpi Neki.
Sajnálkozó arccal hagyta ott az asztalt, meg a tátogó dámát, mire Astoria megfogta a karom, és kijelentette;
-Elnézést a kedves társaságtól, de tényleg dolgunk van, Brigitte, sajnálom a kosztümét, további jó szórakozást – hadarta Astoria, és még Draco gyilkos pillantása sem zavarta.
- Fehérborral kijön – nyögtem oda, csak hogy én is hozzájáruljak a szívatáshoz.
Kisiettünk az étkezõbõl, mire Astoria végre hajlandó volt közölni, mire készül.
- Most Lilyék szobájába hoppanálunk, õ pont akkor fog felérni, mi bezárjuk mögötte az ajtót, és… Itt az ideje egy csajos beszélgetésnek.
Reagálni már nem tudtam, mert magával rántott a… Lily pihe puha ágyára. Éppen akkor kattant a zár, pontosan annyi idõnk volt, hogy az ágy szélére üljünk, és titokzatos mosolyunkat bevetve várjuk az épp belépni készülõ Lily Pottert.
- That girl was a one time teenage drama queen… - énekelte teljes beleéléssel, s épp a második sort kezdte volna, ha nem épp 11 éves önmagamat idézve áll el a szava. (Pont, mint mikor megláttam Harryt az étkezõben…)
Astoria intett a pálcájával, mire az ajtó bezárult Lily háta mögött – õ ettõl még inkább zavarba jött.
- Na most… mi-mi van? – dadogott. – Jja, az a csaj a baj?
- Dehogy – nevetett fel Astoria – az aranyos volt.
- Ülj le, Lily – mutattam a fésülködõasztal elõtti székre. Õ felvont szemöldökkel megközelített a széket, majd szép lassan le is ült. Az arca egyre inkább sápadt lett; bizonyára sejtette, hogy nem véletlenül ül mellettem Astoria Greengrass.
- Ó. – nyögött egy kis idõ után. – Mostmár tuti, hogy tudjátok… És, most mi lesz? Hány év szobafogság?
- Semmi ilyesmi – rázta a fejét Astoria.
- Nem gyanítottál semmit? – kérdeztem.
- Dehogyis nem, anya, ti vagytok a legbénább titkolózók ezen a földön! – fakadt ki.
- Akkor miért csak most tuti? – vontam fel a szemöldököm.
- Hát… Annyira talán mégsem vagytok bénák. De a medencénél lebuktatok. Csak nem akartalak titeket rögtön elszomorítani. Ha jól sejtem… Ti akarjátok is, vagy most mi van?
- Minket nem zavar, csak az apákat kell majd meglágyítani. Ugyan nem ölik egymást, de…
- De inkább megfojtanának mindkettõnket, mint hogy együtt lássanak. Tudjuk, de… Igazából nem miattatok nem… Szóval nem tenne valami jót egyikünk hírnevének se, ha a suliban együtt lógnánk, meg…
- MICSODAA? – fakadtam ki.
- Csitt, csitt – csitított le Astoria – Folytasd!
- Szóval így… Sokkal bulisabb az egész. Ha sokáig nem lehetsz azzal, akit nagyon bírsz, egy idõ után tökre hiányzik, és aztán olyan jó, mikor vele vagy…
- Szexuális kiéheztetés. Õskori módszer – mondta Astoria.
- Mii?! – fakadtam ki újból.
- És anya… Emlékszel, mikor szombaton az elsõ csókról beszéltünk? Hát az már elcsattant, izé… Már aznap, mikor õk megjöttek.
- Hurrá – nyögtem.
- És már majdnem korábban is – vörösödött el. – Ha érdekli Jamest, akkor Scorpiusnak tetszett a szeplõs dekoltázsom. – mondta már egy cseppet több önbizalommal.
- Ó, igen, már kiskorában is a szeplõs tojást szerette – csacsogott Astoria, mire én csak bámultam magam elé, Lily meg elvigyorodott.
- De légyszi, magyarázzátok már el, hogy mi ez, vagy hogy most ti mit hisztek?!
Hiszünk?!
- Hát lányom, a legkevésbé sem volt feltûnõ, hogy folyton azokat a hülye betûket firkáltad a kezedre, én meg voltam olyan vásott, hogy rájöjjek, mit takar, ezután, mikor Rosie-t arról faggattam, hogy szólítjátok egymást az iskolában, már biztos voltam magamban. Ez után Astoria odajött hozzám, õ szintén gyanakodott, és megbeszéltük, hogy segítünk nektek…
- Segítetek – ismételte Lily – Megmondtam, hogy Te nekem ne segíts.
- Miért mi a baj? – kapkodta a fejét Astoria.
Lily sóhajtott egyet, forgatta a szemét, aztán megadta magát.
- Most nem haragszom, de semmi anyucis akció, oké? Nem kell. Ígérjétek meg, hogy nem szóltok apáéknak, és le van tudva, jó? Elvagyunk, elvagytok, és õk is elvannak. Nem kell a dráma.
- Nos jó – pislogott Astoria – De tudnod kell, hogy Draco össze akarja terelni Scorpiust gazdagék leányával…
- MI?! – csattant fel. – És õk most lent vannak?! Na én megyek!
- Ne, ne ne… Lily, azért még mindig nem tudjuk, hogy most mi miért van… - mondtam csendesen.
- Ajj – nyögött – majd máskor. Most megyek, mielõtt… Megyek.
Astoria nem nagyon akarta, én viszont az ötletet helyeselve elmotyogtam neki egy Alohomorát.

***

Átmentünk a mi erkélyünkre, és elhelyezkedtünk a napozóágyakon, mikor valaki nagyot csobbant a medencébe. Nagyot, és hangosat. Mindketten elõrébb húzódtunk, hogy lássuk, mi történik odalent.
Mi más történt, mint a lázadó ifjúság partizott odalent. Liisa állt legelöl, a többiek csak röhögtek, Scorpius a háttérben vigyorgott, olyan Malfoyosan persze, Lily meg épp akkor ért le a medencéhez, és persze, hogy nem maradhatott el a forró pillantás, amit Scorpiusszal váltott…
És akkor Jamie felbukkant a víz alól.
- Ó, mi történt? – érdeklõdött Astoria.
- Úgy hiszem, az idõsebb fiam épp udvarolni próbált. – böktem Liisa önelégült képe felé. – Hát nem édes?
Albus és Hanne is egymásra nevettek; Albus egy pillanattal késõbb már vöröslõ fejjel nézett a másik irányba.
- Pezsegnek a hormonok – sóhajtottam, és hátradõltem a napozóágyon.
- Ó igen, mint az ásványvíz – nevetett.
- Te, hallod, unalmas perceidben felkereshetnéd a barátnõmet, Lunát, vele nagyon ellennétek, azt hiszem… Visszatérve Lilékre. Lily tudja, hogy mi tudjuk, Scorpius meg nem tudja, hogy tudjuk, igaz? Mi van, ha õ is tudja?
- Semmi – felelt szórakozottan. – Szerintem Lily elég világosan magyarázott. Jó nekik minden úgy ahogy van, mi meg maradjunk a seggünkön, és ne csináljunk semmi hülyeséget.

Anyuciék egy helyben maradnak