|
Mohamed
midnight 2008.08.27. 16:40
 -
15.
Talán csak Penny meg Mark járt arra. Vagy Peter, és Mary. Patricia és Michael. De a legvalószínűbb mégis csak az, hogy a Potter családba kétszázvalahány év után először születik egy lány, aki meg annak látja szükségét, hogy feltétlenül egy Malfoyjal jöjjön össze…
- Harry… Hol van Lily? – kérdeztem.
- Nem tudom… - mondta, és még szorosabban ölelt. – Elmentek valamerre a többiekkel…
- Merre?
Én megpróbáltam. Talán nem vette észre, hogy izgatott vagyok. TALÁN.
- Mi az, Ginny? – Eltolt magától, és felvonta a szemöldökét.
- Nem érdekes – feleltem, és inkább újra megcsókoltam, mint hogy kiolvassa az arcomból, hogy nem stimmel itt semmi… De a szemem valamiért nyitva maradt, a tekintetemet meg vonzotta az a fatörzs, mint valami mágnes…
A közelben megreccsent egy faág; mi szétrebbentünk, és a hang forrását kerestük.
- Izé, bocs… - nyögött egy ismerős hang.
- Al! – szóltam – Te vagy?
- Én – mondta, és közelebb jött hozzánk. – Csak szólok, hogy a busz izé, mindjárt indul, és gondolom, nem akartok itt maradni, vagyis izé, ahogy elnézem igen, úgyhogy én…
Sem Harrynek, sem nekem nem volt alkalmam megérteni, hogy miért jönnek ennyire zavarba, ha turbékolni látnak minket. Nem tudom, mit éreznek ilyenkor; ugyanis az én szüleim nem túl gyakran tettek ilyesmit, Harry esete meg egy „cseppet” szomorkásabb…
- Megyünk, megyünk – mondtam, és követtem Alt, aki már nagyban sietett a tisztás felé.
***
Harry elment Janneke úrral, meg a feleségével a városba, mivel már csak egy hétig vagyok 37 éves, és ennek ÖRÖMÉRE feltétlenül vennie kell nekem valami szépet, jót, és okosat.
Reméltem, hogy ez még hat napig így lesz, és véletlenül betéved egy Chanel szalonba… Hatszor…
Ron és Hermione szép csendben leléptek (valamiért a hírt mosolyogva fogadtam), így jó beszélgetőpartner híján kiültem az erkélyünkre, és a horizonton eltűnő napot figyeltem.
Ez egy idő után unalmassá vált, így aztán a medence népét kezdtem figyelni. Egy olasz, és egy német család, mind a kilencven gyerekével, meg talán az egész szomszédságukkal épp akkor készült vacsorázni menni, így a medence, és a környéke meglehetősen kihalttá vált.
Egyedül egy fiú maradt ott, és kedvtelenül fröcskölgette a vizet. Hirtelen felkapta a fejét, és a szálloda felé nézett. Nem láttam, hogy mit, vagy kit néz, a medence azon partja ugyanis pontosan az erkélyek alatt volt. A valaki mondhatott valamit, mert a fiúnak mintha mozgott volna a szája. Már láttam; a valaki leült a medence szélére, és belógatta a lábait. Ahogy elnéztem a fiút, végig Déja-Vu érzésem volt, mígnem…
Jézusom! Az a fiú Scorpius…
Elkezdtem aggódni. A napozószéket közelebb toltam a korláthoz, és szabályosan kukkoltam őket. Ha Lilyre néz olyan nagyon kéjesen vigyorogva, én komolyan mondom…
Sokáig csak beszéltek, és nagyon bosszantott, hogy nem tudom miről. Egy kis idő elteltével azonban a valaki becsobbant a vízbe, és a sötétvörös (és szőke) tincseket látva felkészültem a legrosszabbra. Ökölbe szorítottam a kezem, és aggódva figyeltem, ahogyan beszélnek, és közelebb lépkednek egymáshoz…
Mikor is egy nő hirtelen rám köszönt, kis híján felsikítottam. Nem ijedtem meg annyira, csak ideges voltam…
- Astoria! Mit keresel te itt!? – kérdeztem.
- Még hogy mit? A mi erkélyünkről nem lehet látni a műsort! Nézd milyen édesek – susogta csillogó szemekkel, és leült a napozóágy szélére. – Gyerünk, Scorpius, csókold meg…
- Astoria, hagyd abba!… Úgy értem, ma már, izé, az erdőben szerintem kibulizták magukat, és ennyi egy napra éppen elég volt…
- Ezt meg hogy érted? – rázta a fejét. – És különben is, hogy akarsz közbelépni?
- Úgy értem, hogy már a fákba vésik a nevüket…
- Jaj de édes – visongott.
- Csitt!
Lily odalent hangosan felvihogott. Remélem, hogy Scorpiust neveti ki. Reméltem, azért neveti ki, mert bepróbálkozott nála… De mindezt aligha tudtam volna végiggondolni, mert Scorpius megfogta Lily derekát, magához húzta, és lesmárolta. Úgy ölelkeztek, mintha nem lenne holnap. Mély levegőket vettem, és az eget kémleltem. Hosszú percekig. Ezalatt Astoria kis híján elbőgte magát a boldogságtól, én leginkább magamat próbáltam egyhelyben tartani.
- Hali! – köszönt egy újabb nő. – na, mi van, ti is moziztok?
- Is?! – fordultam hátra, és megpillantottam Miát.
- Csak úgy szólok, hogy a bátyád épp hazafelé tart. Jobb lenne valahogy szétszedni őket, nem? Amúgy, Gin… - A hangja veszélyesen halk lett. – Nem emlékeztetnek téged valakikre?
- Kikre, kikre? – kíváncsiskodott Astoria, és közben Lilyben, meg a fiában gyönyörködött.
- Hát… - vigyorgott Mia.
- Mia ma nagyon vicces kedvében van – morogtam, de tényleg bűntudatom volt. Merlinkém, miért hasonlítanak ezek a gyerekek annyira ránk…
Újra felderengett az az este Sohóban. Az első péntek esti hőemelkedésem- szingliként. Ki mással hoz össze a sors, mint Draco Malfoyjal…
Pontosan 14 és háromnegyed órát viseltem annak a találkozásnak a nyomát. Ja, és talán még tovább is, mert otthon, az este hátralevő részében a falba vertem a fejem, és próbáltam belehalni a Mindenízű Drazsé túladagolásba. Mint az most látszik nem jött össze. Aztán reggel hánytam egy nagyot, és akkor még azt hittem azért, mert a drazséim hetven százaléka takony ízű volt. Plusz még mindig a számban éreztem Malfoy úr nyelvét, így megint rámjött az okádhatnék.
Lilyék végre abbahagyták. Csak nézték egymást, és megint beszéltek.
- Még egyszer megemlíteném Ginevra, hogy a kedves bátyád…
Nem is kellett végigmondani; Jannekéék, Hermione, Harry, Ron, és Astoria DRÁGA FÉRJE beszélgetve haladtak a pálmafával szegélyezett kis úton, a medence felőli bejárat felé.
Szólnunk sem kellett, mert az ifjúság odalent hamar felismerte a veszélyt. Lebuktak a víz alá, s mire a kis csapat odaért, csak felülről lehetett észlelni, hogy a víz alatt vannak.
- Mikor akarnak már elindulni? – vonta fel a szemöldökét Mia, és a medence partján konzultáló kisebb tömeget nézte, ahogy én is. – Nem azért, de egy idő után tudod, elfogy a levegő…
Gyorsan kellett cselekednem miután belegondoltam, mi mindent is csinálhatnak Lilyék a víz alatt azon kívül, hogy megfulladnak.
- Harry! – kiáltottam, mire mind rámnéztek. Hirtelen nem tudtam, mit mondjak, és ezen Mia bökdösése sem segített. – Izéé… BEGÖRCSÖLT A HÁTAM! ALIG TUDOK MOZDULNI, GYERE FEL GYORSAN, ÉS izé… JÓ LENNE HA öö… BEJÖNNÉTEK, MERT…
- Cunami lesz! – súgta Astoria.
- Mi?!
- Hülye, maximum trópusi vihar…
- MERT VIHAR LESZ! – kiabáltam lényegre törően. Míg Malfoy úr gyanakodva nézte a medencét, Ron az eget nézte felvont szemöldökkel. Malfoy sokkal inkább nyugtalanított, s ez szerencsére Astoriának is feltűnt. Néhány pillanat múlva már a medencénél volt, és úgy tett, mint aki a tengerpartról jött fel éppen. Meglepett, hogy Malfoy a maga módján úgy kivirult, mikor meglátta.
- Ó, kedvesem, de jó, hogy itt vagy, szeretnék neked bemutatni valakiket, de merre van Scorpius? – szólalt meg, mintha felcsavarták volna benne a hangerőt.
- Jaj, Draco, hidd el nekem, hogy nagyon jól szórakozik. – felelt mosolyogva Astoria, belekapaszkodott a DRÁGA FÉRJÉBE, és lopva ránk vigyorgott.
- Fura ez a csaj – nyögte Mia, majd a fejét rázva ő is dehoppanált.
- Ő beszél – dünnyögtem. Harry végre megjelent mellettem, és későn kaptam észbe, hogy neki esetleg nem kéne látnia, kik bukkannak fel éppen a medencében. Elárultam magam azzal, hogy felpattantam a napozóágyról, és elálltam az útját.
- Ne haragudj, csak a liftből mertem hoppanálni, de… Izé, már jobban vagy?
- Igen, igen, sokkal jobban. – mondtam, és betoltam a szobánkba. Ahogy visszatoltam az erkélyajtót, lábujjhegyre álltam, és láttam, hogy Lily és Scorpius épp elhagyják a tett helyszínét, és egymásra sem nézve sietnek kétfelé.
- Megintcsak azt mondanám, hogy te terhes vagy – nyögdécselt, mire csípőre tett kézzel szembefordultam vele, és mondtam volna magamét, de… Egész más jött ki a számon.
- Tudod, néha én is erre gondolok.
***
Tíz perccel később már azon kaptam magam, hogy Harry mellett ülök az ágyon, rágom a körmöm, és arra várunk, hogy kiderüljön, lesz-e negyedik gyerekem.
- Fiút szeretnék! – jelentette ki.
- Már megint? – szólaltam meg egy hosszabb hallgatás után. – Nekem már pont elég volt. Al tökéletes, de James felér hat gyerekkel.
- Hmm – vigyorodott el Harry – emlékszel, miután Lily megszületett, Jamie csak ült a kiságya mellett, és arra várt, hogy megtaníthassa kviddicsezni…
- Na igen, mert neked sem volt jobb mulatságod, mint hogy egy kétéves gyereket felültess a játékseprűre, hogy aztán az anyukája szívrohamot kapjon…
- Az én apukám egy éves koromban tette ugyanezt.
- A te apukádat James Potternek hívták – nevettem – de nem mondom, hogy rossz döntés volt.
- Tudod, jó régen volt, de én már hiányolom a gyereksírást.
- Na, én nem! – tiltakoztam nevetve. – Te voltál az, aki minden alkalommal, mikor James kiadott valami hangot, egy kilométerről meg tudtad hallani, és hanyatt-homlok rohantál megnézni, hogy mi a baja… Bár jó kis testedzés. Azt bezzeg már nem tudtad eldönteni, hogy benarglizott, vagy éhes.
- Én azt most honnan tudjam!? – mondta elkeseredett képpel. – Áruld el a titkod! Ti miért tudjátok ezt megmondani…?
- Harry, Harry…
- Milyen igazad van! Ha fiú lesz, - márpedig fiú lesz – Harry lesz a neve. – vigyorgott.
- Még csak az kéne! Aztán véletlenül azt olvasnám, hogy Potterék családi fészkének kertjében egy hat méteres Harry Potter szobor áll…
De Harry nem is figyelt rám, inkább tovább tervezgetett.
- Őt nem tanítom majd meg kviddicsezni. Inkább sokat lóg majd Fred meg George boltjában, hogy jó humorérzéke legyen, és megkérem Hermionét, hogy adjon neki érdekes könyveket, aztán persze, ha addig Ron majd észhez tér, biztos vagyok benne, hogy hajlandó lesz őt megtanítani sakkozni…
- Végül majd megveri, Ron pedig újfent átmegy Ozzy Osbourne-be, és habozás nélkül leharapja a fejét – dünnyögtem magamban.
- Hmm… Talán lehetne Mágiaügyi Miniszter is.
- Jaj, kedvesem, a K2-őt esetleg ne mássza meg?
Harry megint nem figyelt a megjegyzésemre; szerintem azon gondolkodott, mi legyen Harry első szava.
- És mit szólnak majd Lilyék? – próbáltam szóra bírni.
- Lilyék…?
Mintha elfelejtette volna, hogy van három másik gyermeke is. Hoppá!
- Mit szólnának? Örülnek majd.
Persze, James, miután véget ért a ’megtanítom Lilyt jepülni’ korszaka, Lily elkezdett beszélni, Jamesnek meg mániájává vált, hogy adjuk oda Lilyt egy szektának. Szerintem azt se tudta mi az a szekta, csak Fredtől hallotta, mikor az Ront szidta épp. De mostmár tudja, és még mindig mondja.
Szóval, nem is tudtam, mennyire örülne ő egy kistestvérnek. Érdekes, hogy ő a rangidős, és a testvérei mind érettebbek nála. Talán még az újszülött testvére is túlszárnyalná néhány dologban. Magyarán három kivétel; süti evés, repülés, és csajozás. Habár, a csajozás átmenetileg szünetel nála, mert azt hiszi, van rá mód, hogy magába bolondítsa Liisát, akiről kezdtem azt hinni, hogy tényleg inkább randizna Gróppal, mint Jamie-vel.
Albus meg teljesen más dolog; Ő volt az, aki egyszerre ápolta a húgát meg a bátyát, mikor azok összevesztek azon, melyikük is a jobb fogó. A vége az lett, hogy mindketten hasra estek, és bőgtek, de nagyon. Ő mindig elviselte mindkettőt, bár inkább Lilyt, amit néha teljes mértékben meg is értettem. Szóval ő biztosan nem menne neki az óceánnak, ha lenne egy kistestvére.
Lily meg… Hát Lily, az Lily. Ő most már túl elfoglalt ahhoz, hogy pátyolgasson egy kisbabát. Majd a sajátját. Akinek természetesen NEM Malfoy lesz a vezetékneve, máskülönben én megyek neki az óceánnak.
- Legyen Mohamed – jelentettem ki. – Most mi van? Nekem tetszik – mondtam, de a mondat végét már egész halkan mondtam. Észre vettem ugyanis, hogy…
- Azzal sokkal inkább felhívnánk magunkra a sajtó figyelmét.
- Harry…
- Mivel már úgy sincs túl sok dolgom, építhetnék neki a kertben egy faházat.
Mondtam volna, hogy azt James Sirius Potter sosem bocsátaná meg neki, de…
- Végre lesz egy gyerekünk, akit majd látok, mikor megteszi az első lépéseit!
- Harry, negatív.
Éreztem, hogy kemény voltam egy kicsit, de hogy mondhattam volna… Igazából engem nem a tény szomorított el, hanem Harry szomorú arca. De az annyira, hogy…
- Jól van Ginny, nincs semmi baj – karolt át.
Csend. Csak feküdtem, a fejem az ölében, és gondolkodtam.
- Tudod Ginny, nekem az a véleményem, hogy az MÁR negatív.
- Miből gondolod?
- Háromszor voltál terhes, és ez pont elég idő ahhoz, hogy kiismerjem, miket művelsz olyankor. Ráadásul Albus is odajött hozzám nagy félénken, és azt mondta, hogy észleli rajtad a terhesség első jeleit.
- Honnan tudta?…
- Feltételezte. Valamilyen könyvből szedte. De Albus feltételezései rendszerint helytállóak.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Én, Lily Evans