Könyvsarok - Könyves és fanfic oldal

Elérkezett a bajnok választás napja… Nem mondtam senkinek, hogy jelentkeztem, meglepetésnek szánom. Feltéve, ha kiválasztanak, aminek nincs sok esélye… De azért én reménykedem benne, hátha… De jó lenne… Új szüleim is biztosan büszkék lennének rám…

- Hé, Lily! Min merengsz? – ült le mellém Cal reggelinél. Álmos arcán kíváncsiság tükröződött.
- Semmi…
- Nem hiszem…
- Csak azon filóztam, hogy milyen lehet nálatok az SVK óra… Ma lesz először nekem itt Roxfortban…
- Jól van, ha nem akarod elmondani, akkor mindegy… Egyébként jelentkeztem a tusára…
- Komolyan? – kérdeztem. – Tök jó! Szurkolok, hogy bekerülj…
- Köszi Lily! – hálálkodott, sütött az arcáról, hogy nagyon is érdekelte, hogy mit szólok hozzá. Annak ellenére, hogy akkor egymás ellen versenyeznénk, ha mindketten bekerülünk, annak ellenére örültem. Cal és köztem, úgysem lenne sohasem igazi versengés. Tökéletesen érzem magam mellette, örülök, hogy ő lett a bátyám.
- James és Albus is jelentkezett? – kérdeztem.
- Persze… Az első adandó alkalommal… Albus kicsit hezitált, mivel ez nem egészen az ő stílusa, de szeretné legyőzni Jamest… Folyton csak versengenek egymással…
- Még jó, hogy mi nem… - mondtam vigyorogva.
- Nem is tudom, hogy mi lenne velem, e nélkül a Lily-vigyor nélkül…
- Lily-vigyor?
- Egy kicsit mintha Jamesére hasonlítani, de eredeti Lily…
- Eredeti Lily mosoly, Made in China… - mondtam nevetve…
- Ez tetszik… Miért pont Kína?
- Mert szinte minden mugli termék Kínából származik. Még a kis London buszfigurák is Kínában készülnek…
- A Kína gyerekekre lehetne egy tetkót csinálni azzal a felirattal, hogy „Made in China”… - röhögött Cal… Mit ne mondjak, majdnem leestem a székről, annyira rákezdtem a nevetésre… Tudom, hogy sok olyan dolgon nevetek, ami nem olyan egetrengető poén, de tizennégy éves vagyok… Ne nézzetek hülyének…! Elég, ha az vagyok… Nem is annyira, nem igaz?
- Mi az, hogy tetkó? – kérdezte a mellénk ülő James.
- Ti figyeltek egyáltalán mugliismereten? – kérdeztem tetetett rosszallással.
- Ez tisztára olyan volt, mintha Hermione néni mondaná… Egyébként nem. Hallottál már leckemásolásról, nem?
- Értem… Nem is tudom, hogy mi értelme órákra járnotok…
- Na látod, azt én se…

Türelmetlenül ácsorogtam az SVK terem előtti folyosón, a tanár késett. Al és Cal kviddicsről beszélgettek, Rose pedig néhány hollóhátassal beszélgetett. Valahogy nem volt kedvem egyikhez se… Folyton Ryan járt az eszembe, hogy mit csinálhat éppen.
Vajon, gondol rám?
Állj! Lily Flower hagyd ezt abba!
Tehát nem is érdekel, hogy mit csinál éppen Ryan, sőt az se, hogy ki ölelgeti éppen…
Lily! ÁLLJ LE!

Megőrültem… Már magammal vitatkozom… Az őrület első jele…

Hirtelen arra leszek figyelmes, hogy az eddig hangosan társalgó tömegre döbbent csend ereszkedik. Felkaptam a fejem… és leesett az állam. A terem felé tanári talárban nem Veronica Jefferson professzor közeledett, hanem a híres-neves, mellesleg jófej Harry Potter.
- Sziasztok! Bejöttök? Ideje lenne elkezdeni az órát… - szólt hozzánk vigyorogva.
- Jé! Szia apa! – kurjantotta Albus, miután túltette magát a sokkon.
- Gyertek beljebb…

- Bizonyára érdekel benneteket, hogy miért én jöttem hozzátok órára Jefferson professzor helyett…
- Igen! – kiáltották többen.
- Két okból is, én fogom idén tanítani a felsőbb éveseknek, tehát negyediktől felfelé a Sötét Varázslatok Kivédését…
- De jó! De király! – kiáltotta a legtöbb griffendéles, én nem. Furcsán éreztem magam ettől a helyzettől.
- Mi az a két ok? – kérdeztem én, meglepetten nézett rám, majd elmosolyodott.
- Az egyik, hogy Jefferson professzor áldott állapotban van, és nem vállalt minden évfolyamat, ezért felajánlottam neki, hogy ha az igazgató is beleegyezik, akkor elvállalom a felsőbb évfolyamokat. A másik ok pedig, hogy nemsokára elkezdődnek a versenyek, és ilyenkor szükség van egy aurorra, és ráadásul a fiaimat is szemmel tarthatom… - mondta, az utolsó résznél Albusra vigyorgott.
- Értem…
- Az én óráimon a gyakorlatra fektetem a hangsúlyt, de mivel az RBF és a RAVASZ vizsgák tartalmaznak elméleti kérdéseket, ezért elmélettel is kell foglalkoznunk.
- A patrónus bűbájt hányadikban tanuljuk? – kérdeztem.
- Eredetileg hetedikes tananyag, de én úgy terveztem, hogy ezzel kezdjük az évet…
- De jó! Szuper! – harsogták többen.
- De az nagyon magas szintű bűbáj! – kezdett sopánkodni Rose.
- Nem fogom nagyon szigorúan venni, de biztos vagyok benne, hogy mindenkinek sikerülni fog. Azt nem garantálom, hogy elsőre, hogy sikerülni fog, nekem sem sikerült elsőre…
- Tanár úr! – szólalt meg egy hollóhátas, akit még nem láttam.
- Igen?
- Igaz, hogy volt egy lánya is? – kérdezte szemtelenül. A teremben azonnal megfagyott a levegő, Harry Potter falfehér lett.
- Kitől hallottad?
- Az anyámtól…
- Ki az édesanyád?
- Rita Vitrol.

Sosem hallottam még arról, hogy Potteréknek volt még egy lányuk… Vajon, mi történhetett vele? De szemmel láthatólag mindegyik Potternek fájó ez a téma.
Az egyik folyosón megláttam egy földön ülő alakot. James volt az. Meredt maga elé a semmibe, a szeme mintha nedves lett volna.
- Mi a baj? – ültem le mellé, és átkaroltam a vállát.
- Tényleg volt egy húgunk…
- Sajnálom…
- Én még csak hároméves voltam, de nagyon örültem, hogy születik egy húgom is az öcsém mellé. A szüleim is annyira várták, hogy megszülessen. Apa mindig is szeretett volna egy kislányt, akit elnevezhet a régen meghalt nagymamámról.
- Mi történt? – kérdeztem elszorult torokkal.
- Egyik reggel anya rosszul érezte magát, ma már tudom, hogy azért, mert beindult a szülés. Rám és Albusra addig a nagyiék vigyáztak. Annyira boldog voltam, hogy mindjárt lesz egy kishúgom. Ugrándoztam fel és alá, mindenkinek az agyára mentem, annyira eleven voltam. Rengeteg idő eltelt és nem volt semmi hír. Egyszer csak megjelent apa. Árnyéka volt önmagának. Az arcán soha nem látott fájdalom és sápadtság volt. Szemei könnyektől csillogtak. Csak annyit mondott, hogy már nincs harmadik Potter. Hónapokig siralomházra hasonlított a mindig vidámságtól hangos otthonunk… Nem is nagyon beszéltek többet a húgomról.
- Úristen… - suttogtam, teljesen meghatott a történet, nem tudtam mást mondani.
- Ne haragudj, hogy így elhagytam magam, csak…
- Ugyan… Én nem tudok és nem láttam semmit…
- Köszönöm. Te miért vagy olyan szomorú tegnap óta?
- Már elég régóta szerelmes voltam egy fiúba az árvaházból, ő is varázsló, és őt is most fogadták örökbe. Sosem közeledtem felé igazán, mert azt hittem, hogy nem érez irántam semmit… Ép viszont nagyon szerettem. Tegnap kaptam tőle egy levelet, amiben bevallotta, hogy ő is ugyanígy volt vele…
- Tipikus szappanopera feeling… Sajnálom… Ő most merre él?
- Messze… Nagyon messze…
- Lassan menni kéne, én se beszélek senkinek erről.
- Én se…
- Köszönöm.
- Én köszönöm.

Mennyire szerették ezt a születendő kislányt, engem szerintem sosem szerettek a szüleim. Talán nem is kellettem nekik, talán csak egy véletlen műve vagyok… De az is lehet, hogy nekem is egy ilyen szerető családom lenne, mint a Potter család. Al és James akkor is szerencsés…

- Elérkezett a bajnokválasztás pillanata! – emelkedett szóra Longbottom. – De először inkább az első próbáról beszélnék… A fő témája a kviddics. De nagyon nehéz és veszedelmes akadályokon kell végig vergődni magát a versenyzőnek. És ha leesik a seprűről a bajnok kiesik. A próba végén öt versenyző jut tovább. Az első három egyértelműen, míg a másik kettő vigaszágon. De úgyis tudom, hogy most inkább a bajnokok kiléte érdekel benneteket, de erre még várnotok kell… A biztonságért Harry Potter és Ronald Weasley fog felügyelni! – jelentette be. Rose felkiáltott, mikor meglátta az apját tőle nem messze ülni. A próbák megvalósításáért Hermione Weasley és Ginevra Potter felel.

Még több döbbenet.

- De most hadd jelentsem be a bajnokokat! Őket is egy pártatlan bíró választott ki, de ezúttal a Teszlek Süveg! Egy kicsit megbájoltuk a süveget, beledobtuk a jelentkező nevét, ő pedig kiválasztotta a hét bajnokot. Meg kell mondjam, hogy az eredmény kissé meglepő, de már ők fognak versenyezni a dicsőségért… Először a tetszőleges házból való bajnokokat hirdetem ki!
- Az egyikük… A hetedéves James Potter! – harsogta, mire a Griffendél asztala tombolni kezdett. Ginevra Potter falfehér lett… - A második bajnok az ötödéves Albus Potter! – Az asztalunk megint tombolni kezdett, a Potter szülők még sápadtabbak lettek… - A harmadik bajnok az ötödéves Caleb Flower! – Az asztalunkat hosszú percekig nem lehetett lecsillapítani. Mindenki a három fiúnak akart gratulálni, akik boldogok voltak… A többi ház tagjai pedig igazságtalannak gondolták, hogy mind a hárman a Griffendélből kerültek ki, mivel így négy griffendéles bajnok lesz a versenyen.
- A Hollóhát bajnoka… Az ötödéves Scorpius Malfoy! – harsogta, a hollóhát asztalánál hatalmas tapsvihar hangzott fel.
- A Hugrabug bajnoka… a hatodéves Elena Smith!
- A Mardekár bajnoka… a hetedéves John Gold!
- A Griffendél bajnoka… Lily Flower!

Potterek és a bajnokválasztás