Könyvsarok - Könyves és fanfic oldal

Most röviden elmesélném, hogy született meg a p+m című történet. :) Az úgy volt, hogy a Zágrábi vonaton csücsükéltem, ami úgy két-két és fél óra utazás után le is tett minket Zamárdiban. A vonatállomáson rég nem látott barátnőm fogadott minket. Az ő rákvörös, és szeplős arcát, meg úgy az egész balcsizó népet látva erős késztetést éreztem egy újgenerációs nyaralós, Ginnys történet megírására. Ez péntek délután volt… Pancsiztunk meg minden, nem ez a lényeg. :D Szombat éjfél. Ültünk a nyaraló mellett, alatt, nem tudom, hogyan határozzam meg :D szóval rajzolgattunk… Aztán háromnegyed kettőig így elvoltunk. Én speciel Rose Weasleyt rajzoltam le :D 1:50-kor elindultunk. A hangok elhallatszódtak hozzánk, pedig nem voltunk annyira közel a parthoz… Mondjuk igaz, Tihanyban fel is jelentették a Zamárdis Bulit a zene miatt, na de a víz vezeti a hangot, ugyebár… Hogy hova siettünk? Meglesni David Guetta koncertjét a Samsung Mobile Arénában. Vagyis csak mellette. Élveztük, nagyon. Még a szőke buksiját is láttuk, jó ég, de idétlenek lehettünk… És volt ez a szám. Elvileg Guetta legnagyobb slágere, én azonban életemben nem hallottam még. Vagy nem is tudom. De az az erős a jó hangos dübörgés alatta, meg maga a szám, hogy üvöltötték a szövegét, meg minden így együtt… Hát valamiért Lilyt és Scorpiust láttam magam előtt, amint smároltak. Valahogy így. A szám a Love don’t let me go volt – gondolom nem lehetett kitalálni :P Itt a vidi linkje, mivel elég zagyva vagyok, hogy tudjátok, miről beszélek. Mondom én… http://www.youtube.com/watch?v=r7Dp3wI2EaM Jó egy hónapra rá végre a lábam is betettem a sokat emlegetett sátorba… Vagyis, gyanítottam, hogy az az a sátor, hisz’ a Szigetet, és a Balaton Soundot is a Sziget káefté csinálja. A buli, ami odabent művelődött, fergeteges volt. Segített a fejezet megírásában. Egyébként nem reklámozom a Heinekent, csak a szerencse hülyeségem egy Heineken söröskupak, valamiért nagyon hozzám nőtt. Mellesleg bírom a holland nyelvet. Azért lett Al bénője Holland :) Lisamaryvel már megbeszéltük. Remélem, elég zagyva voltam, és körülbelül semmit sem sikerült felfogni :) Luzsnak, Lothwinnak, Lellének a három nagyonaktív L betűs véleményírómnak. J (Jó pont, hogy L, a L betűs dolgok a legjobbak a földön. Lásd London, Lexus… Laura... :D) Stoobie-nak mert ő a példaképem. :) Dorcikkának mert annyira tudta, mivel kell engem írásra bírni… Jujunak akit ismertem már korábban is, és ő mindenféle nyalizós ok nélkül kiírta msn-re, hogy P+M (L) anélkül, hogy tudta volna, én írom… :) Amúgy ott és akkor el is bőgtem magam. Mic7unak mert sejtelmes… :D Juanitának mert bétázott. És mert jófej :D Rubynak mert ő is bétázott. :) Lisamarynek mert a vele való beszélgetés alaposan megihletett. Reginek mert ő az én csekély értelmű medvebocsom. Soha senkivel nem tudtam még olyan jól beszélgetni, mint vele, nem mellesleg jó pár fejezetet neki is köszönhettek. (mármint az alapötletet.) És mind a 42 egyednek, aki a kedvencei közé nyomta ezt a kis művet :) Még nincs vége!

22.

A szívem a torkomban dobogott. Minden erőmet (és hangomat) összeszedve szólaltam meg.

- Ha most lementek azért, mert ez a… mert Brigitte beszámolt a buliról, azzal tönkreteszitek a mi esténket, az övéket meg pláne.
- Igaza van. Mit mondott a csi… Brigitte, ami miatt nem maradhatunk nyugton? – csatlakozott Mia. – Én nem vállalom a kockázatot, hogy a lányom többé soha az életben ne álljon velem szóba. Legalábbis, hogy ezt hajtogassa egy ideig. Pont elég idegbajos vagyok.
Ron szép nyugodtan a csirke felé fordult, annak meg az arckifejezése kábé egy tanácstalan tehénét idézte, miközben fejik szerencsétlent.
- Mondom – Az aranyszőke fürtjeit a füle mögé simította. Legszívesebben fogtam volna a kedvenc bokornyesőmet, és levágtam volna neki bubira azt a gyönyörűséges hajkoronáját. Frufruval. Aztán teletömködtem volna a száját… Oké, oké, de tényleg mérges voltam. Mégis, hogy képzeli, hogy egy csapat felnőttnek, meg az én gyönyörűségeimnek cseszi el az estéjét, úgy izomból? – kettesével adják a Heinekent.
Heineken. A titkos fegyver. Simán feladtam volna valamelyik belső szervemet, hogy Lily már fogyasztott is belőle, annak ellenére, hogy meghagytam, csak ásványvizet ihat.
- Mindenkinek! – nyomatékosított az a kígyó csirke.
- Ginevra, van kifogásod? – tárta szét a karjait Ron. A képét látva eltűnt belőlem minden jó érzés, ami az elmúlt néhány órában úgy megszállt. Elég hülye ez a szó… Leginkább Voldemort szállt meg. De nem is tudtam sokáig gondolkodni, ugyanis a kezem és a lábam előbb cselekedett, mint hogy végiggondoljam, mit is fogok tenni…
A topánkám a törött sarkával együtt lekerült a lábamról, de még mielőtt hozzávághattam volna Ronhoz, sikerült lefékeznem a kezem.
- Van – döntöttem oldalra a fejem. Igazán elszánt képet vághattam… Közben Hermione pálcát rántott, villámgyorsan helyrehozta a cipőmet, aztán meg ártatlanul vigyorgott rám.
„Bocsi...” – olvastam ki a tekintetéből. Ezek szerint ő is le akart menni.
Nyüzsgés támadt, Janneke úr és a felesége, Hilda aggódó arccal siettek hozzám. Ugyan, ki máshoz…
- Ginevra, én egyet értek önnel, de ha igaz, amit az a kislány mondott, mi lemennénk Hannéért. – mondta Janneke úr.
- Értem én – feleltem – de a bokám ettől függetlenül kiment.
Mia – megmagyarázhatatlan módon – a hátam mögé került, felsóhajtott, de már csak annyit éreztem, hogy a bokám roppant egyet, majd elmúlt a fájdalom.
- Hát nagyon kösz – nyögtem.
Nem értettem már semmit. Először Mia a mi oldalunkon áll. Aztán meggondolja magát. Visszahuppantam a kanapéra, hogy elgondolkozhassam, erre látom, hogy Harry, Ron, és Draco egymás mellett állnak. Mi a…
- Ginny, jössz? – kérdezett Harry.
- Draco, Draco figyelj… - nyávogott Astoria.
Felálltam, szép lassan odasétáltam Harryhez, és megfogtam a kezét. Rajtam kívül még jó páran így tettek. Borzalmas dolog készülődött; nyolc szülő készül tönkretenni mindent. Csak reménykedtem abban, hogy Lily és Scorpius villámgyorsan leszállnak egymásról…

***

Néhány végtelennek tűnő pillanat után már a sátor bejáratánál álltunk, de hamar szét is lökdöstek, a tömeg ki-be hömpölygött… Némileg megnyugodtam. Kizárt, hogy hárman egyszerre bukkanjanak rá Lilyékre.
A csend, ami odabent volt, azonban nyugtalanított. Az emberek kiáltoztak, zaj volt, de semmi zene.

You've got me dancin' and cryin'
Rollin' and flying
Love don't let me go
You got me drownin' in a river
Cold and in fever
Love don't let me go
Don't let me gooooooooooo…

Ez viszont hirtelen jött; szabályosan összerázkódtam.
Draco, Harry és Ron viszonylag hamar magukhoz tértek. Míg én és Astoria aggódva néztünk össze, addig ők hárman sokkal elszántabban, majd belevetették magukat a tömegbe. Nekünk sem kellett sok; Mia taszítóbűbájának segítségével végigrohantunk egészen a sátor közepéig; addig sikerült, elvileg, mert a bűbáj csak addig ért el, de az emberek mögöttünk már összeértek, gyakorlatilag azért, mert…
Hanne és Albus volt az. Először csak Al vörösödő füleire ismertem rá, aztán a borzos fekete hajára, és a ruhájára. Csókolóztak. Al alig mert hozzáérni Hannéhez, olyan komolyan vette a mellettünk felbukkanó Janneke úr figyelmeztetését…
Hilda és én összemosolyogtunk, de nem maradhattam sokáig, meg kellett találnom Lilyt.

You've got me dancin' and cryin'
Rollin' and flying
Love don't let me go
You've got me drownin' in a river
Cold but in fever
Love don't let me go

Mia elszakadt tőlünk, Astoria azonban egyre inkább reszketőssé vált, és elkeseredetten furakodott az emberek között. Akik dobozos Heinekent ittak. Az egyik pillanatban – lehet, hogy a fények miatt volt – könnycseppet véltem látni azon a tökéletes arcán. Ennyire félt volna Luciustól? Vagy Dracótól…?
Ez még elszántabbá tett, csak rohantam előre… Nem törődtem sem a fényekkel, sem a hangos zenével, sem pedig füsttel, ami miatt normális esetben öt percen belül elpatkoltam volna. Csak azzal, hogy megtaláljam Lilyt…

You've got me dancin' and cryin'
Rollin' and flying
Love don't let me go
You've got me drownin' in a river
Cold but in fever
Love don't let me go

Mindenütt lányok és fiúk, akik úgy ropják, mintha az áram rázná őket. De nulla Lily, és nulla Scorpius. Némileg megnyugtatott a tény, hogy a fiát kutató Malfoy marhaként vágtatott el előttem. Ugyanakkor Ron sehol, Harry sehol. Mi van, ha megtalálták őket?

Don't let me go
- Ginny, itt!
Felkaptam a fejem, de sehol egy ismerős arc.
- GINNY! – ordított, habár ez nem sokat használt a zene miatt.

Don’t let me go

- MIA! – kiáltottam fel meglepetten.
- NÉZD!
Mindkét falfehér karjával az ellenkező irányba kalimpált. Néhány kócos fejbúbon kívül a világon semmit nem láttam. Ismétlem, könnyű, ha az ember két méter. És polipkarjai vannak.
Mert Mia azért arányosan nőtt. Értetlenkedő képemet látva lépett egy nagyot, felém nyújtotta a jobbját egy magát vadul rázó francia lány mögött, majd odahúzott magához.
- MEGTÖRT A JÉG – üvöltötte.
Magyarul, érettségi sorrendben fedezzük fel a gyerekeket. Ahogy ezt gondoltam magamban, megint rosszul éreztem magam, mert ezek szerint Lily és Scorpius kapcsolata puszta hülyeségnek minősül, ha még az idétlen bátyja is túlszárnyalja…

Love don't let me go
Don't let me go
Don't let me gooooooo
Don't let me go

Liisa szőke haja össze-vissza állt, és szállt, James keze a derekán, ugráltak, majd hirtelen…
- ENNYI ELÉG IS VOLT! – jelentette ki Mia az ő jellegzetes stílusában, csak némivel hangosabban. – DE EZ A CSIRKE EGÉSZ SZÉPEN LEÍRTA A DOLGOKAT! MINDEN STIMMEL!
Nyugtalanító. Az ellenségek egymás karjaiban kötnek ki… Mekkora szemét az a csirke!
Az utunk megint külön folytatódott; egy csapat olaszul káromkodó (bezony, azért én is értek egy-két dolgot) fiatal ugyanis kettészelt minket, a dal egyre hangosabb lett…

Got me drowning in a river
I was cold really in fever he he

Én meg nekicspódtak valakinek.
- Elnézést, elnézést, elnézést… - esedeztem.
A marha volt az. Aki másodpercekkel előtte elvágtatott előttem.
- Weasley.
- Malfoy…?
- Merre lehetnek? – kérdezte szokatlanul emberséges hangon.
Lehetnek? Kik? Mi? Most tudja? Nem tudja? Jó ég…
- Ő… kik?
- Astoria és Scorpius. Gondolom, megtalálták egymást.
Álmodj, királylány.
- Biztos meg vannak valahol, de ha nem haragszol, én…
- Várj csak, Ginny…
A francba. Mit akarhat, hogy itt „le Ginnyz’”? Még vigyorgott is hozzá.
- Történt valami pont 17 éve…
- Mit akarsz?!
- Jó lenne tisztázni.
- Tisztázni? Draco, 37 éves vagyok, van három gyerekem, és egy férjem, nagyon kérlek, ne ródd fel nekem, milyen hülyeségeket műveltem én idétlen tinédzserként…
- Te tudod – rántotta meg a vállát – én most megyek, mert rossz sejtésem van. De nem felejtek…
Még ez a barom is! Istenem mit kell engem cseszegetni, mikor épp elég bajom van…

You've got me dancin' and cryin'
Rollin' and flying
Love don't let me go
You've got me drownin' in a river
Cold but in fever
Love don't let me go

Újabb 10 másodperc lökdösődés, nyöszörgés…
- Ginny! Hála az égnek.
Hátrafordultam, Rose kapaszkodott belém minden erejével. Hangosan lihegett, és az arcán félelem tükröződött.
- Apa… Apa itt van!
- Tudom…
- Tudod hol vannak?
A szavai sokat mondtak, az arckifejezése is. Ő is tudott róla. Végigfutott az agyamon a gondolat, hogy Lily és Scorpius módszeresen beavatták a jó fejeket a dologba…
- Keresd meg őket, de azonnal! Törni-zúzni fog, ha meglátja őket. Egész este együtt voltak, ugyan smaci meg ilyenek nuku, de szikrázik a levegő köztük, komolyan mondom, hogy Lily megégetett, mikor hozzáértem, majd utána is olvasok otthon… De elég, ha így meglátják őket, és… és abból baj lesz. Siess, innen egyenesen, pontosan ott van, ahol a büfé, csak a másik oldalon! Ott láttam őket utoljára. Útközben elvileg össze kell, hogy találkozz Liisával, meg Hannével, ők az őrszemek…
- Hogy mi? Megszerveztétek?
- Tudtuk, hogy Brigitte akciózik majd, de felmenni nem akartunk, őket szétszedni nem lehet, így maradt ez a lehetőség…
- Ami azt illeti, találhattatok volna megbízhatóbb őrszemeket is. Liisa például nagyon benne van a bulizásban.
- Igen, tudom, mondom, hogy elvileg. Liisa elkezdte élvezni a koncertet, James meg csatlakozott. Aztán átváltoztak ilyen gusztustalan hol ugráló, hol smároló párossá… Majd’ rájuk hánytam. Elképesztő, mire tartják a saját érzelmeiket… De most menj, és találd meg őket! Én is megyek, szia!
És el is tűnt. Az ugráló fiatalság engem is odébb sodort, így nehezen állapítottam meg, merre van az egyenesen.

Love don't let me go
Don't let me go
Don't let me gooooooo
Don't let me go

Mellesleg, mire észbe kaptam, a kezemben volt egy doboz Heineken, és egy jellegzetesen olasz beütésű srác sokatmondóan vigyorgott rám.
- NA NEEEM – üvöltöttem olaszul (!) – NEM VAGYOK MÁR HÚSZ ÉVES…
- ÉN SEM – ordított vissza az.
- DE ÉN MÁR 37 VAGYOK, TÉNYLEG – ráztam a fejem.
- ÉN MEG JANCSIKA! NAGYON SZÉP VAGY! JÓL BESZÉLSZ OLASZUL!
Jobbnak tartottam, hogy abban a pillanatban elfordulok, és vöröslő fejjel odébbállok.
- HA IGAZAT MONDASZ, AKKOR GONDOLOM AZ A TÜZES KIS VÖRÖS A TE LÁNYOD… VAGY HÚGOD?
Nos, ez pont elég volt ahhoz, hogy visszaforduljak.
- MII?!
- AZ ÁM! MILYEN KÁR, HOGY AZ A SZŐKE CSÁVÓ OTT VAN VELE! IRTÓ JÓL TÁNCOL A CSAJ, ÉS MÉG DÖGÖS IS.
- JÓ ÉG, HOL VAN?
- SZÓVAL A LÁNYOD – észrevételezte az emberke. – VAGY A HÚGOD? MINDEGY. ÚGY EGY ÓRÁJA ŐK VOLTAK A BULI FÉNYPONTJA, AZÓTA FÉLREVONULTAK, VAGY INNI, VAGY SZOBÁRA – röhögött. Hát én nem bírtam nevetni. – EZT NEM KELLETT VOLNA, MI? – kérdezte a savanyú képemet látva.
- KÖSZ A HASZNOS INFÓT! – ordítottam, és tényleg továbbálltam.
- Atya ég, milyen segge van – mondta valamelyik barátjának. Asszem, szelektív a hallásom. – a vörös csaj nővérkéje?
Mit művelt ez a Lily, hogy mindenki róla beszél? Kezdtem aggódni, néhányan már csak azért hagytak furakodni, mert azt hitték, hányni akarok. Sörrel a kezemben.
De volt, aki nem hagyott; így az egyik nagydarab német kiscsaj a szállodából, mielőtt fel nem ismert. De aztán még ő is továbbengedett.

Borzasztóan bosszantott a következő látvány. Ha Liisa és Jamie egyhelyben ugráltak (és smároltak) az azt jelenti, hogy körülbelül ugyanott lyukadtam ki, mint 2 perccel azelőtt. De az is lehet, hogy nem egy helyben teszik a dolgukat. De bosszantott. Viszonylag nyugisan falták egymást. Gyorsan odébbálltam. A tömeg szép lassan magával sodort, átvettem a zene ritmusát, és erős késztetést éreztem, hogy én is elkezdjek ugrálni…
Óriási kivetítők, kezek a magasban, a szöveget üvöltő srácok, csinos lányok, hanyagolva a mikroszkopikus dögöket… Fények és hangulat. És az irtó hangos zene, ami egy idő után nemhogy nem idegesít, azt kívánod, az egész soha ne érjen véget…

Love don’t let me go…

És már én is velük üvöltöttem, hogy;

Don’t let me go!

Már-már elfelejtettem, miért kerültem be a sátorba. Egy pillanat múlva hiányzott mellőlem a tömeg. Szép lassan próbáltam feltérképezni a körülményeket… A szám szép lassan véget ért, én pedig egy üveg bontatlan sörrel a kezemben álltam, milliméterekre a bátyámtól, a férjemtől és a világ legutálatosabb marhájától, és a feleségétől, aki egészen aranyos, de ijesztően nézett rám, az épp akkor odasodródott sógornőmtől, unokahúgomtól, fiamtól, és az újdonsült barátnőjétől…
… Aztán szép lassan felfogtam, mit nézünk épp.
A dögös vörös felkapaszkodott Scorpius mellkasára, és vadul csókolóztak…

Don’t let me go.