20.

- Ne haragudj James, a húgoddal az előbb voltunk lent a parton. Egy medúza randit kért tőlem és igent mondtam. Bocs még egyszer.
Kinyílt a szobánk ajtaja, én léptem ki rajta egy cseppet beszívott fejjel. Lily, James, és Liisa voltak a folyosón, közel az ajtónkhoz. Liisa már megint elégedett volt magával, James tátogott mint egy ponty, Lily szemöldöke meg legalább a tarkójáig siklott.
- Jó reggelt – ásítottam.
- Reggelt? – vonta fel a szemöldökét James. – Lassan dél van…
Mi? Mi a francos fenét csináltam én éjjel?
Harry épp akkor tűnt fel a folyosó végén. Néztem őt egy ideig, aztán beugrott.
Egész éjjel azon agyaltam, hogy most vajon mi lesz a csirke, Scorpius és Lily hármasával, és mit tett az a baromfi, aztán hajnali öt tájban sikerült elaludnom.
- Nem szívtam semmit – ingattam a fejem, mielőtt Lily megszólalt volna.
- Ő viszont biztos – kapott az alkalmon James, és Lilyre mutatott. – Hülyébb ma, mint szokott.
- Mi van?! – vakarta a fejét Lily.
- Na látod, ezért megyek inkább a medúzával randizni – sziszegett Liisa, karon fogta Lilyt, és elviharzott…
Harry felvont szemöldökkel közeledett, ami engem felidegesített, így inkább Jamesre néztem, aki még ökölbe szorított kézzel nézte Lilyt. Egy idő után mindenből elegem lett.
- Na jó, megyek vissza aludni – nyögtem, és be is mentem a szobába, majd rázuhantam az ágyra. Harry is jött, és rögtön érdeklődött mi a bajom.
- Semmi! Fáradt vagyok.
Csend.
- Minden bajom van…
Valahogy így telt el körülbelül fél óra, mikor is a gyomrom vészjóslóan korogni nem kezdett, és lementem… megebédelni.
Éhes voltam ugyan, de elég kedvtelenül eszegettem a párolt brokkolimat, miután Lily kifejtette, hogy a brokkoli tulajdonképpen mennyire gusztustalan. Valahogy rossz előérzetem volt, tudtam, hogy a következő 12 óra nem lesz valami csendes.
És lám.
Astoria, Mia, Hermione és én süttettük magunkat a parton. A többiek a vízben voltak, kivéve Lilyt - aki megint csak a bokáig érő vízbe ment be, és arra várt, hogy előbújjanak a szeplői - és Scorpiust.

- Mia… Mondd már el, mit láttál tegnap! – kértem halkan.
- Mennyivel leszel okosabb?
- Sokkal! Kérlek…
- Te is tudod! A csaj rámászott a gyerekre, Lily meg be van rá gurulva, és azóta nem is szemeznek. Vagyis ami azt illeti, Scorpius egyfolytában őt bámulja, ahogy látod.
Láttam. És zavart. Ahhoz képest, hogy előző este ölni tudtam volna mérgemben, amiért az a csirke nyomult rá, aznap megint ugyanúgy zavartak az érzelmei.
- Na de mégis? Rámászott, és…?
- Rámászott! Úgy ahogy mondom!
- Rohadt dög… - sziszegtem.
- Egy kígyó – bólogatott Mia.
De mi van, ha tulajdonképpen nem csak a csirke volt kígyó, hanem Scorpius is benne volt a dologban? Nyomban a másik oldalamra fordultam, és halkan konzultáltam Astoriával.
- Gondolom, láttad mi volt tegnap.
- Láttam – felelt szomorúan.
Ez egy kicsit megingatta az álláspontomat, de azért folytattam.
- Tudod… Arra gondoltam, hogy ez a csirke nem csúnya lány.
Astoriának nagyon megy az a fej, amitől úgy néz ki, mint egy kérdőjel. Mondjuk aznap mindenkinek ment.
- És biztos, hogy tetszik Scorpiusnak.
- Miii?! Arra akarsz…
- Igen arra! Kérlek, szólj a fiadnak, hogy ne játssza a hősszerelmest, ha közben kavar mindenfelé.
- Mindenfelé?
Az orromra biggyesztettem a napszemüvegem, és összeszorított szájjal feküdtem vissza a gyékényemre.
- Nagyon igazságtalan vagy – jelentette ki. Csak megvontam a vállam. Olyan óvodásnak érzetem magam… Közben Lily kijött a vízből, de nem feküdt ki hozzánk. Továbbment. Vesztére észrevettem azt a két apró kézmozdulatot, amit Scorpius felé intézett. Az egyiket mind ismerjük, a másik pedig egy intés volt… Hogy menjen. Vagy inkább jöjjön.
Megböktem Astoriát.
- Mennek valahova… Gyere, hallgassuk meg az ő verziójukat.
Már megint kérdőjelezett.
- Hát legyen – mondta, és néhány perc alatt össze is szedte magát a szalmakalapjával, meg a napszemüvegével együtt.
- Csak nem szeretem, ha a nap kiszívja a hajam színét. Nem áll jól a világosbarna, nagyon nem. – felelt fürkésző pillantásaimra. Én bezzeg elviselem, ha a hajam narancssárga…
Szóval összeszedtük magunkat, Hermionét nem érdekelte, Miának meg gyorsan elmondtam, mi a szitu.
- Na ne, és engem kihagytok? – kérdezte felháborodottan. Ez azt jelentette, hogy ő is velünk jön.
Mindent megpróbáltunk annak érdekében, hogy Lily és Scorpius (akik egyébként jó negyven méterre haladtak egymástól) ne vegyenek minket észre. Látszólag sikerült is, de a neheze csak ezután jött. Lily beslisszolt az egyik büfé mögé, ahol is igen nehezen tudtuk volna kihallgatni őket. Astoria azonban megragadta mindkettőnk kezét, és az ellenkező irányba, egy bokorfal felé húzott minket. Mint kiderült, jól tette: a hely csendes volt, mindent hallottunk, csak nem láttunk semmit.

- Mi… mi van – nyögdécselt Scorpius.
- Mi lenne?
Láttam magam előtt, ahogy forgatja a szemét.
- Segged ki van öregem – suttogott Mia, mire megint megtaláltam a bokáját.
- Ami tegnap történt…
- Ne, ne, ne magyarázkodj, annál semmit sem rühellek jobban. Csak arra kérlek, mondd a szemembe, mondom a szemembe, hogy bírod a csirkét.
- Öö – nyögött.
Nem hittem, hogy ilyen tutyimutyi ez a Scorpius.
- Ez nagyszerű! – csattant fel Lily. De hát nem is mondott semmit… - Pedig akkora a valaga, mint egy ház, de ha ez neked bejön… Ha belegondolok, ő valahogy jobban illik a képbe a hatszázmilliós topánkájával, meg a szőke fejével, ahogy a kezed a derekára teszed, miközben ő olyanokat mond, hogy ó, én édes macikám, meg hasonlók, amilyeneket én sosem mondanék neked, mellesleg az én cipőm csak negyven font volt, de…
- Potter, kussolj már egy kicsit!
Na, mégsem olyan tutyimutyi.
- Végighallgatsz? – kérdezte.
- Végig – felelt Lily kelletlenül.
- Szóval, akármit hiszel, én még nálad is jobban rühellem a csajt… Vagy inkább a szagát.
- Ó, tehát már szagmintát is vettél? És a nyakán hagytad a tiédet legalább?
- A lényeg, hogy nem jön be, az egész csak az apám mesterkedése, mert sejt valamit. Biztos, hogy sejt, ha nem is tudja, hogy te vagy az. Szerintem, azt hiszi, belezúgtam Weasleybe…
- Hát, nem tévedett nagyot. Egyébként pont ezt a szöveget hallottam már valahol, úgyhogy igazán előállhatnál valamivel.
- Figyelj, ha csak féltékenykedni tudsz…
- Féltékenykedni?!
Csend.
- Nem féltékeny vagyok, hanem dühös. Azt hittem, muris lesz veled járni, de…
- Muris?!
- Úgyértem… Izgi. Ha összejövök Scott Wilsonnal, az a világon senkit nem érdekel, kivéve, hogy körberöhögnek, és felváltva nyomják bele Wilson fejét a vécébe. De az, hogy veled… Az tök izgi. Egyrészt, mert egy utolsó görénynek gondoltalak, és gondollak most is, mégis van benned valami, amitől mindig veled álmodom.

Hát én ilyet az életben nem vallottam volna be. Ő meg lazán. Mintha csak azt mondaná, hogy a brokkoli borzalmas. Legalábbis szerinte.

- Másrészt ezt nekünk nem… Elvileg nem kéne. Az már tök más, hogy a beszívott anyáinknak ez tetszik…
- MI?! – csattantam fel, mire két oldalról fogták be a szám. A beszélgetés egy ideig nem folytatódott, sőt, valamelyikük közelebbjött a bokorhoz, matatott egy darabig, míg mi szép halkan hátráltunk, de aztán visszatért. És mi is.
- Szóval… Tetszik nekik, de másoknak a legkevésbé sem jönne be. Meg amúgy is, mit szólna Sam és Pixie?
- Talán igazad van – felelt Scorpius – én is valahogy így gondoltam. Rég kinéztelek magamnak…
- Vettem észre! – Kihallottam Lily hangjából a vigyorgást.
- Ne hallgassuk tovább… - könyörögtem, de mindketten lelegyintettek.

- Figyelj, én most visszamegyek, mielőtt feltűnne, hogy eltűntünk. Vacsora után várlak, majd még… majd még beszélünk.
- Ó, micsoda véletlen! – harsogott mögöttünk egy férfi. Bizonyára hülyén nézhetett ki, hogy egy bokor mellett állunk különböző pofákat vágva… Ugyan, ki más üdvözölt volna bennünket, mint Mr Brillen, körülvéve a Dáma feleségével, meg a csirkéjével. És mind kérdőjel-fejet vágtak.
- Izé, jó napot – bénáztam –, mi éppen azt észrevételeztük, mennyire másak ennek a bokornak a levelei, mint amilyenek a szállodánknál vannak.
- Aha. – reagált a dáma beképzelt fejjel. Mia kis híján felátkozta a holdra. A csirke meg idegesítően gyanakvó fejet vágott. Csak nézett mindhármunkat, és… Mintha ki akarna szedni belőlünk valamit. Elég idegesítő volt. Nem is néztem rá inkább.
- Azt a mindenit, már ennyi az idő? Hát, nagyon sajnáljuk, de most mennünk kell, mert feliratkoztunk svédmasszázsra. A soha vi… Mielőbbi viszontlátásra! – daráltam, majd sebesen elindultam a part felé. Pár lépés után megdermedve jöttem rá, hogy minden bizonnyal Lily is arra tart.
- Most mi van? – érdeklődött türelmetlenül Astoria. Biztos minél messzebb akarta tudni magától azokat a kedves embereket.
A válasz szembejött velünk; fürkésző tekintettel nézett ránk, majd továbbindult a másik irányba.
- És most?