~##~

Július 31.

Tulajdonképpen fogalmam sincs az egészről. Illetve azt tudom, hogy szerelmes vagyok. Vagy valami olyasmit érzek iránta. Igen, Malfoyról van szó. De nem tudom megérteni magam. Most józanul visszagondolva az egész ismertségünkre, majdnem végig bunkó volt velem. Jó lehet, hogy elég rossz indítás volt, hogy rátörtem az ajtót és megzsaroltam rögtön az elején. Ugyan már! Utána visszaadta. Elmentem abba a bálba és az apja szépen a tudtomra adta, hogy kopjak le. Aztán ő odajött hozzám, amikor én éppen részeg voltam. Aztán belekötöttem és jelenetet rendeztem. Legalábbis ő ezt mondja. Meg azt is, hogy elmondtam pár kínos részletet részegen. Talán hazudott. De nem, már rég megállapítottam, hogy nem hazudhatott. Ahhoz túl komolyan adta elő magát. De akkor is, ha meg is zsarolt, kimentett a totális lebőgéstől az újságírók előtt (igaz, hogy magát is), amikor azt mondta, hogy barátok vagyunk. Ezért kell végül is, még ezután is együtt mutatkoznunk. Mert fenn kell tartani a látszatot, hogy barátok vagyunk. Még ha az egész ország azt hiszi is, hogy több van közöttünk. Akkor is fenn kell tartani. Ha most hirtelen látványosan összevesznénk, biztos mindenki azt hinné, hogy tényleg együtt voltunk, és úgymond ’szakítottunk’. Ez nagyon bonyolult. Kezdek összezavarodni.

Talán csak azért győztem meg róla a bál másnapján, hogy mint barátok, együtt kell mutatkoznunk, mert szerettem volna együtt lenni vele? Valószínű. Már akkor is szerettem valamennyire, csak nem mertem beismerni. A baj csak az, hogy nem csak nekem, de a tegnapi alapján, úgy tűnik neki is feltűnt, hogy akarok tőle valamit. Vajon ő is akar? Nem, az kizárt. Ismerem a fajtáját. Ha kellenék neki, akkor is csak egy éjszakára. Már megpróbált az ágyába csalogatni. Igaz, hogy részegen. Józanon nem lehet köztünk semmi. Ő is megmondta. Hiszen neki ott van egy csomó szebbnél szebb nő, gondolom jó pár aranyvérű is lehet köztük. Miért kéne neki pont egy magamfajta lány?

Scorpius Malfoy. Csak egy hozzád hasonlót ismertem, sajnos túl alaposan. Csak egyet, aki ugyanilyen volt. Gazdag, népszerű, helyes és, ó, igen, ugyanennyire tisztában volt a maga adottságaival.

***

6 évvel korábban…

Csak tudnám miért kellett, hogy anyáék pont most utazzanak el Jamesszel meg Albusszal az ünnepekre Tunéziába? Ha várnak még egy évet, akkor én is velük mehettem volna. De nem, pont most kellett! Így most szégyenszemre itt ülök hetedévesként, december 25-én a Griffendél vacsoraasztalánál, és a barátnőmet hallgatom. Rajta kívül minden rokonom, és ismerősöm otthon tölti az ünnepeket.

- Lily, Lily! – hallottam meg magam mellett Megan hangját.

- Mi olyan fontos, hogy még nyugodtan enni sem hagysz? – kérdeztem morcosan.

- Jól van, nem kell ilyen undoknak lenni. Nem én tehetek róla, hogy a családod itthon felejtett! Egyébként, most nézz rám, én minden karácsonyomat itt töltöm. Fene esne bele, hogy a szüleim mindenáron külföldi iskolába akartak íratni. Így még az ünnepekre sem tudok hazautazni.

- Oké, oké, elismerem neked sem túl jó. Bocsánat. Légy szíves mondd el, mit akartál! – kértem.

- Csak annyit, hogy Andrew megint téged néz.

- Megint? Hadd nézzen! Nem árt vele senkinek.

- Ugyan már, Lily! Ő a suli legmenőbb sráca, ne mond, hogy nem is izgat, hogy mit akarhat tőled!

- Persze, hogy izgat. De most mégis mit csináljak? Ugorjak a nyakába?

- Kezdetnek nem is rossz! – kuncogott a barátnőm.

- Annyira vicces vagy! – húztam el a szám.

Hát igen, Andrew King. 180 centis, dögös tökéletesség. Szőke haj, kék szemek. Minden nőnemű roxfortos álma. Nem mondom, hogy nem izgatta a fantáziámat a srác, de eddig sosem mutatott különösebb érdeklődést utánam, így hát nem foglalkoztam vele. Hiszen még egyszer sem beszéltünk! Ezt a fiút csak a csajok érdekelték, akik természetesen körülzsongták. Nagy hódító hírében állt, egymást váltották a lányok az ágyában. Mit nem adtam volna, ha én is egy lehetek közülük.

…

Még semmi kedvem nincs felmenni a klubhelyiségbe, inkább sétálok egyet. Kár, hogy Megan úgy döntött, hogy nem tart velem. Szeretem ezt a kastélyt, ez a második otthonom. Nincs annál jobb, mint sétálni benne egy kicsit, és figyelni a nagy ablakokon keresztül, ahogy esik a hó. Ilyenkor olyan békés a Roxfort, nincsen senki sem a folyosókon…

- Hát te mit keresel itt, Potter? – hallottam meg egy hangot magam mögött.

Ez meg ki lehet?

- Andrew! – kiáltottam fel.

- Igen, így hívnak – mosolyodott el hirtelen.

Azt hiszem, elolvadok. Igazán szép a mosolya.

- Mit nézel, Potter? – kérdezte.

- Lily, szólíts Lilynek – mondtam szemlesütve.

- Rendben. Akkor mit nézel, Lily? – kérdezte még mindig azzal az elbűvölő mosollyal az arcán.

- Hát, csak a hóesést. Minden olyan szép fehér – mondtam még mindig nem nézve rá.

Egek! Ez nem én vagyok. Ez a szemlesütögetős, megszeppent kislány, aki össze-vissza mindenféle hülyeséget beszél. Mit teszel velem Andrew?

- Aha – mondta, és elkezdett közeledni felém.

Miért, miért nézel így rám? Miért lépsz hozzám? Miért van az ajkad egyre közelebb? Miért csókolsz ilyen lágyan? S most mégis miért engedsz el?

- Van egy üres tanterem a következő sarkon! - nézett rám vággyal teli szemekkel.

Azt hiszem, elvesztem.

…

Ahogy az ajkad finoman végigszánt minden porcikámon, és ahogy a karjaiddal erősen fogsz a derekamnál fogva, egyszerűen olyan érzések öntenek el, amelyek még soha. Olyan jól esik e mellet az erős szorítás mellett ez a finom érintés. Vajon te is tudod ezt? Ezért csinálod?

…

Ebben a percben mindent megtennék érted, ahogy eltávolítod az utolsó zavaró ruhadarabokat is. Látom a szemedben a vágyat, mielőtt ajkunk találkozik. S érzem, ahogy finoman combjaiddal szétnyitod a lábaimat, majd közéjük furakodsz. Kérlek, ne okozz fájdalmat!

…

Az első pár lökés után, már csak az egyre növekvő vágyat érzem, s hallom a saját és a te nyögéseidet. Már csak egy-két mozdulat választ el tőle, hogy a mennybe röpíts. Kezeink lassan összekapcsolódnak, s egyre gyorsítasz a tempón.

…

Elsőként én sikítok fel, aztán hallom, ahogy te is a csúcsra érsz egy férfias nyögés kíséretében. S a testünk úszik a verejtékben, de ez per pillanat egyikünket sem érdekli, ahogy csendesen zihálunk. Majd finoman kibújsz belőlem, és megigazítod a ruhádat. Aztán elmész, én pedig ott maradok egyedül, kavargó gondolataimmal. Hát, megvolt az első.

…

- Lily, hol voltál ennyi ideig? És miért nézel ki ilyen furcsán?- kérdezte Megan, miután beléptem a portrén keresztül a klubhelyiségbe.

- Ez egy hosszú történet, és ha feljössz velem a hálóterembe, elmagyarázom – suttogtam.

- Rendben. Mi történt?

…

- Lily! Egek, hát megtörtént? És ráadásul pont Kinggel? Ezt nem hiszem el. És jártok? – tette fel sorban a kérdéseket Megan.

- Nem tudom, fogalmam sincs, mi van. Csak egyszerűen ott hagyott.

- Holnap feltétlenül kérdezd meg tőle, rendben?

- Persze.

…

- Most ugye viccelsz Lily? Komolyan azt hitted, hogy járni akarok veled? Jaj, kislány, ez csak egy menet volt. Nem lesz legközelebbi alkalom. És örülnék, ha nem szólnál róla senkinek, főleg nem a barátnőmnek! – mosolygott rám Andrew, ez az angyalbőrbe bújt ördög.

- Rendben.

…

- Jaj, én úgy sajnállak, Lily! Hogy tehette ezt veled? Csak egy menet! Ekkora egy tahót! – hallottam meg két szipogás között a barátnőm hangját.

- Hagyjuk az egészet. Most legalább megtanultam, hogy ne dőljek be minden jóképű pasinak.

- De, de elvette a szüzességed! Ez mégiscsak…

- Nem, Megan, nem érdekes. Kérlek, ne mondd el soha senkinek, hogy milyen hülye voltam! – sírtam föl ismét.

- Megígérem. És most sírd csak ki magad! – veregette a vállamat szelíden.

***

Milyen régen történt. Hosszú évekig nem tudtam kiverni a fejemből. Érdekes módon viszont, mostanában nem is jutott az eszembe. Szegény Megan! Valóban sírba vitte a titkát. A Roxfort elvégzése után fél évvel meghalt egy seprűbalesetben. Merlinre, hogy össze voltam törve utána. Ő volt a legjobb barátnőm. Aztán persze jött Sarah és elfelejtette velem. Az a piszok, Andrew King pedig elköltözött Spanyolországba. Így nem maradt senki az országban, aki emlékeztetett volna erre a szörnyű emlékemre. Mostanáig.

Ha belegondolok Malfoy ugyanez a kategória. Vagy legalábbis nem sokban más. Lehet, hogy Sarah-nak van igaza, és mégiscsak Nicholas a számomra megfelelőbb. Malfoy túl zűrös. De azt hiszem ez még eldől. Lehet, hogy Malfoy jobb ember, mint King volt. Adnom kell neki még egy esélyt. Most ugyan összevesztünk, de talán bocsánatot kér. És talán még lehet valami, ha más nem, ami a legvalószínűbb, barátság. Ha meg nem kér bocsánatot, még mindig ott van Nicholas. Akivel holnap este randizom.