Könyvsarok - Könyves és fanfic oldal

~##~

Július 29.

Jól van, na, tényleg gondolkodtam rajta, hogy elmenjek-e hozzá ma is. Az egyik felem, feltételezhetően a jobbik, azt mondta, hogy ne, mert valószínűleg nem is emlékszik rá, hogy tegnap este ott voltam nála. Ez a felem azt is mondta, hogy annak ellenére, hogy ő visszaélt azzal, amikor részeg voltam, és megzsarolt, én nem tehetem ezt. A másik felem, pedig azt hangoztatta, hogy menjek oda, és meséljem el neki, mi jót is akart tegnap este tenni velem. Sajnos ez a felem túl erősnek bizonyult. Így történhetett az, hogy most Scorpius Malfoy ajtajában állok, várva, hogy ajtót nyisson. Elég furcsa, de alig pár nap alatt viszonylag jó, már-már úgymond az álbarátság mellett, egy egészen valódi baráti kapcsolatot is kialakítottunk egymással. Talán ez lehet az oka annak, hogy mostanában olyan sok időt töltünk egymás társaságában. (ÉS nem, ennek semmi köze nincs, ahhoz, hogy egészen elhanyagolható módon vonzódom hozzá.)

***

- Jó reggelt Malfoy! – köszöntem a tipikus, hogy verjük ki az álmot a szerencsétlen másnaposok szeméből hangomon, ami még Albus és James hajnalig bulizó korszakából származott.

Tudniillik ugyanis, Malfoy per pillanat, nem úgy nézett ki, mint aki már legalább fél órája reggeli tornázik, és kicsattan az energiától. Sokkal inkább egy kávéhiánnyal küszködő, enyhén csipás egyénnek tűnt.

- Neked is Potter! – nyögte álmosan, amikor végre sikerült felismernie. – Bejössz?

Láthatólag még nem volt elég ébren, hogy fennakadjon azon, hogy mi a jó életet keresek kilenc órakor az ajtaja előtt, és verem fel legszebb (túlzó reményeim szerint, velem kapcsolatos) álmából.

- Ha nem zavarok? – kérdeztem angyali arccal.

- Most már mindegy – mondta ásítozva.

Betessékelt a nappaliba, majd leült velem szemben. Úgy látszik, mindig egy szál alsógatyában alszik, tekintve, hogy most is csak ez volt rajta. Látva, hogy még mindig laposakat pislog, felajánlottam neki, hogy főzök egy kávét. Ezt örömmel vette. Kisiettem a konyhába, ami rögtön a nappalijából nyílt. Igen felszerelt, és modern varázslókonyha volt, látszott, hogy Scorpiusnak igen is van pénze, ami nem is volt furcsa, tekintve, hogy a konyha gazdája egy híres kviddicsező, egy gazdag üzletember apával. Mondjuk, azt is észrevettem, hogy a konyhát nem nagyon használták eddig. Feltehetőleg a tulajdonos idejének nagy részét házon kívül töltötte. Gyorsan elkészítettem a kávét, és odavittem neki. Mohón nyúlt utána, és gyorsan megitta. Utána egy másnapos emberhez képest, elég éles pillantást vetett rám.

- És, most, hogy végre felébredtem, elmondhatnád, mit is keresel itt? – kérdezte közönyösen.

Kellett nekem kávét csinálni! Gyanútlan kisfiúból, hirtelen átvedlett tipikus Malfoyjá.

- Hát, tudod az úgy volt…

- Nem kell a hanta Potter, az igazat mondd! - szűkítette össze a szemét.

Az igazat? Hát, tessék csak…

- Azegészúgykezdődötthogytegnapdélutánamikorelmentemkértedhogyjöjjekelmégeste…

- Potter! – szakított félbe. – Úgy, add a tudtomra, ha van rá mód, hogy értsem is, hogy mit beszélsz. Úgy hadarsz, hogy lehetetlen megérteni, mit is mondasz.

- Jólvanakkorazúgyvolthogy…

- Potter!

- Oké, oké, megértettem. Szóval, úgy kezdődött a dolog, hogy, amikor tegnap délután elmentem, kérted, hogy jöjjek vissza este. Emlékszel még rá?

- Ja. Rémlik valami. És? – kérdezte hűvösen.

- És – folytattam -, miután voltam olyan aranyos, hogy visszajöttem, te enyhén illuminált állapotban vártál rám, és hát, megpróbáltál, meggyőzni, hogy feküdjünk le. Csak, hogy tisztázzuk, nem sikerült meggyőzni.

Egy pillanatig csak nézett rám, és hirtelen elkezdett teli torokból nevetni. Nem is tudta egy darabig abbahagyni. Én, pedig meglepetten néztem rá.

- Egészen pontosan mit értesz te azon, hogy megpróbáltalak, hm, meggyőzni? – kérdezte, még mindig kacagva.

- Egészen pontosan a falhoz szorítottál, aztán én ki akartam szabadulni, nem hagytad, aztán veszekedtünk, és én mégis meggyőztelek, hogy kicsit sem akarom, és végül is elengedtél! – mondtam most már dühösen.

Erre hirtelen elkomorodott.

- Ha kicsit sem akartad volna Potter, akkor nem valószínű, hogy maradtál volna. Már akkor elhúztad volna a csíkot, mikor láttad, hogy részeg vagyok – mondta magabiztosan.

Köpni-nyelni nem tudtam.

- Mire próbálsz célozni? Hogy talán arra vágytam, hogy a magadévá tégy? – kérdeztem aztán ordítva.

Ha tudná, mennyire igaza van, ha ezt gondolja. A tévedés csak az, hogy ezt nem részegen akartam nála elérni.

- Igen, erre próbáltam rámutatni. Örülök, hogy végre leesett – nézett rám hűvösen.

- Azt eddig is tudtam Malfoy, hogy nagyon nagyra vagy magaddal. De ezt már mégiscsak enyhe túlzásnak tartom! – ordibáltam tovább.

- Ne parázz Potter, nem baj, ha belém szerettél. Sokakkal megesik – hangzott a büszke válasz.

- Igen? – készültem fel az újabb támadásra. – Úgy láttam, Olivia Lucasszal is megesett. Össze is hoztatok egy gyereket. Természetesen részegen. Aztán pedig otthagytad, mert sárvérű volt. Erre valóban büszke lehetsz!

Láttam, ahogy elönti a düh. Felállt, illetve, inkább felpattant és a kanapéra lökött, majd leszorított oda, ahol az előbb még ő ült. Majdhogynem féltem tőle.

- Soha, soha ne beszélj róla! – sziszegte nekem. - Különben elmesélek pár kis titkot a családodról. Ugyanis ellentétben most veled, én igenis kihasználom azt, ha valaki öntudatlanul kikotyog valamit. Megértetted?

Csak bólogatni tudtam. Már régen nem gondolkoztam azon, hogy mi van, ha csak hazudik, és nem mondtam neki semmit se. Már akkor elvetettem ezt a lehetőséget, amikor először megzsarolt vele. Amikor édesemnek szólított.

- Helyes! – mondta nyugodtabban, majd elengedett.

Most már bántam, hogy olyan jólelkű voltam, és nem használtam fel a saját javamra azt, hogy tegnap ő is részeg volt, és most nem emlékszik belőle semmire.

- És? – kérdezte hirtelen. – Van még valami más, amit a tudtomra akartál adni? Mert ha nem, akkor léphetnél. Most nincs sok kedvem hozzád.

Kidobott. Egyszerűen kidobott. Felálltam, és távozni készültem. Elgondolkodtam rajta, hogy visszajöjjek-e még valamikor. Rájöttem, hogy kénytelen vagyok, mivel tulajdonképpen ’barátok’ vagyunk. Na persze, barátok. A valódi barátok ilyet nem tesznek egymással. Tehát nem vagyunk azok. Ez továbbra is csak egy álca, hiába hittem korábban, hogy több annál. Visszafordultam.

- Csak, hogy tudd Malfoy. Sose tudnék beleszeretni, egy ilyen mugligyűlölő, fennhéjazó kis sztárocskába, akinek mindenki a seggét nyalja. Már a gondolattól is sugárban hányok, hogy én egyáltalán azt hittem, hogy az elmúlt napokban igazi barátok lettünk! És ha nem haragszol nem köszönök el, hátha szerelmi vallomásnak veszed. De ígérem azok a kis libák a kviddicsmeccsről majd szívesen adnak búcsúpuszit, sőt részegen sem rúgnak majd ki az ágyukból.

Azzal sarkon fordultam, és dühösen becsaptam az ajtót magam mögött.

***

Utána azon gondolkoztam, hogy habár mégiscsak kell együtt mutatkoznunk majd, ennek ellenére ezután egy darabig nem nézek felé. Haragudtam rá, mégpedig nagyon. Annyira furcsa volt, annyira kiismerhetetlen. Néha dühös volt, ilyenkor féltem tőle, mint például most is. Néha közönyös, hűvös és elutasító volt. Megint máskor gúnyos. Részegen pedig olyan furcsa. Egész ritkán meg, nem is igazán barátságosnak, hanem inkább iszonyúan vonzónak tartottam. Ilyenkor még viszonylag normális volt. Szinte mindig más arcát mutatta, és sose tudtam eldönteni melyik is az igazi Scorpius. Ez után azonban, hajlottam a felé a megállapítás felé, hogy igazi Malfoy, vagyis közönyös, hűvös és elutasító, esetenként gúnyos.

Miután hazaértem olvasgattam, ebédeltem, stb. Majd elindultam, hogy találkozzam Kelly barátjával, aki (Kelly szerint) szívesen befektetne a magazinomba. Egyszerű fekete talárt vettem fel a mugli ruha fölé.

Mikor az Abszol úton lévő étterem elé hoppanáltam, egyből megláttam Kellyt és a barátját. Kelly bejött velünk az étterembe, és kellemesen elbeszélgetve megvacsoráztunk. Mikor azonban az üzletre került a sor, a lány közölte, hogy Albus várja otthon (mint kiderült közben ugyanis, már régen összeköltöztek) és szépen meglépett az unalmas eszmecsere elől.

Kelly barátját, Nicholas Edward Jonesnak hívták, és egy meglepően szellemes, kedves, és mindenekelőtt rendkívül jóképű férfi volt. És ha a híresztelések igazak voltak, akkor piszkosul gazdag is. Rövid fekete haja és fekete szeme volt, és kisfiús mosolya. Az üzletet viszonylag hamar letárgyaltuk. A részletekkel bevallom, nem nagyon foglalkoztunk, ugyanis túlzottan is jól elszórakoztunk. Örültem neki, hogy találtam valakit, aki ennyire szimpatikus, és ilyen jól el lehet vele beszélgetni. Miután hazakísért megbeszéltük, hogy holnapután ismét találkozunk. Akkor azonban, úgy döntöttünk, már nem az üzletről lesz szó…

~##~

Július 30.

Reggel elsőnek az jutott eszembe, hogy mióta munkanélküli vagyok, azóta szinte jobban el vagyok foglalva, és sokkal több programom van, mint amikor még állásban voltam. Hiszen szinte majdnem minden nap megyek valahova! Amikor dolgoztam, rendszerint esténként otthon ültem, néha pedig elmentem randizni egy-egy férfivel, vagy bulizni, esetenként lelkizni a legjobb barátnőmmel. Csakhogy a legjobb barátnőm, úgy egy hónappal ezelőtt elment egy egyhónapos európai koncertkörútra, így ezek a bulik abbamaradtak. Viszont tudtam, hogy a napokban készül visszatérni, aminek nagyon is örültem, tekintve, hogy lesz kivel megosztani a Malfoyjal, illetve most már Jonesszal kapcsolatos érzéseimet is. Igazából, nagyon mérges voltam magamra, hogy eszembe se jutott mostanában drága barátnőm, de hát az utóbbi napokban azt sem tudtam hol áll a fejem.

Ez a bizonyos barátnőm egy híres énekesnő volt a varázsvilágban. Szőke hosszú haja volt, és ábrándos pillantása. Meg persze gyönyörű hangja. Fő ismertetőjegye, hogy örökké vidám volt, mindenkivel rendkívül kedves, és nagyon barátságos. Egyáltalán nem hordta fenn az orrát, mint egyes híres kviddicsezők. És nagyon fontos, hogy mindig sietett. Igazából Rita jóvoltából ismerkedtem meg vele, ugyanis ő adta nekem azt a feladatot, hogy készítsek vele interjút. Ezt a lányt Sarah Mortonnak hívták.

Éppen készültem elhagyni a házat, amikor valaki úgy kezdett el kopogni, hogy azt hittem, rám fogja törni az ajtót.

***

- Lily! Úgy hiányoztál! – vetette a nyakamba magát Sarah. – Már olyan régen találkoztunk!

- Jól van nyugalom! Hát így kell viselkednie egy sztárnak? – nevettem rá.

- Gonosz vagy! – húzta el a száját durcásan. – Végre visszatérek, az az első dolgom, hogy ide rohanok, olvasva az újságokat, és erre mit kapok?

- Nyugalmat – mondtam mosolyogva.

- Oké, térjünk a tárgyra. Mesélj el mindent Hugóról, és erről a Malfoy fiúról! Ez parancs!

Egy ilyen kérdésre lehet bármi ellenvetése is az embernek?

- Rendben. Akkor tisztázzuk. Itt van Malfoy, akibe szerelmes vagy, és most per pillanat össze vagytok veszve. És a családjaitok, meg úgy egyáltalán, mondhatjuk, hogy nem kedvelik egymást. Főleg Hugo nem, akit Malfoy elárult Ritának és most e miatt Hugo rád is haragszik, mert azt hiszi, te együttműködtél vele. Ezen kívül Hugótól gyereket vár Luna. Ja, és itt van ez a másik srác, ez a Nicholas, akit Albus barátnője mutatott be neked, és aki tetszik valamennyire, de nem akarod beismerni magadnak se. Ja, és munkanélküli vagy. Jól foglaltam össze?

- Ennél pontosabban nem is lehetne – válaszoltam neki. – Mit tanácsolsz?

- Hát, először is menj el szépen Rose-hoz, és győzd meg, hogy békítsen ki Hugóval.

- Hát, ez nem is olyan rossz ötlet! – mondtam örömmel. – És a fiúkkal mi legyen?

- Azt nem tudom. Ezt neked kéne megoldanod. Döntsd el, hogy melyiket is akarod valójában. A hűvös szőkét vagy a kisfiús feketét? Ha rám hallgatsz, akkor a feketét, mert a szőke túl zűrös. Na, mindegy, most rohannom kell. Holnap indulok egy újabb koncertkörútra, ezúttal az Egyesült Államokba.

- Mi? – lepődtem meg. – De hiszen, csak most jöttél.

- Tudom. De hát most mit tegyek az ügynökömmel? Ha egyszer így szervezték? A jegyek már elkeltek, úgyhogy nem mondhatom le! – mondta, azzal már rohant is az ajtó felé.

Már nyitotta az ajtót, amikor mégiscsak visszafordult:

- De ha végre eldöntötted, melyiket is akarod, akkor értesíts az esküvőről! Arra hazajövök. Na, szia!

És már csak az ajtó csapódását hallottam.

***

Először elgondolkoztam, hogy tényleg férjhez akarok-e menni ebben a hónapban. Eldöntöttem, hogy ez egyelőre nem szerepel a terveim között. Aztán egy darabig csendesen nevetgéltem magamban, hogy ez a Sarah sohasem változik. Mindig is rohant. Néha még egy-egy buliról is, ha éppen ott érte utol az ügynöke, jelenleg már a férje. Máig nem tudom, hogy hogyan is jöttek össze. Sarah azt mondta, hogy valamiféle félreértés volt. De, ez mindegy is volt most. Sokkal fontosabb kérdésnek tartottam, hogy mikor menjek el Rose-hoz. Arra gondoltam, hogy talán inkább holnap itthon maradok, és pihizek egy kicsit. Igazán rám fér. Aztán majd holnapután a Nicholasszal való randim előtt meglátogatom. A Malfoy nevet pedig egyenlőre törlöm a noteszomból.

A szőke, a fekete és a rohanó barátnő...