|
Csalódások
Michiyo 2008.08.30. 14:35
 -
***
Mikor odaértem anyáékhoz, akkor már James és Albus is ott ült, sőt mint kiderült, Albus vendéget is hozott magával. A lány, körülbelül velem egy idősnek látszott, és mint kiderült Albus barátnője volt. Kelly Thomasnak hívták. (Apa később elsuttogott kommentárja szerint Kelly egy volt griffendéles évfolyamtársa, Dean Thomas lánya. A bemutatásnál kiderült, hogy ő is auror, és emellett nagy tisztelőm is. Nagyon sajnálta, hogy jelenleg nincs állásom, és felajánlotta, hogy bemutat egy barátjának, aki jelentős tőkével rendelkezik, amit szívesen befektetne valamibe. Ez kellemes meglepetésként ért, és mondtam neki, hogy nagyon szívesen találkoznék ezzel a valakivel. Meg is beszéltük, hogy két nap múlva bemutat ennek a bizonyos ismerősének. Kezdtem azt hinni, mégiscsak összejön ez az újságalapítósdi. Az est hátralévő része azonban további, korántsem kellemes meglepetéseket is tartogatott. Már a vacsoránál ültünk, amikor James feltett egy kérdést…
***
- Mondd Lily, mit gondolsz Hugo és Luna esküvői meghívójáról? Nagyon aranyos, nem?
- Meghívó? – néztem rá értetlenül. – Milyen meghívó?
- Hát te nem kaptál tőlük meghívót? – kérdezte Albus csodálkozva. – Hogyhogy?
- Fogalmam sincs – néztem rá tanácstalanul.
- Pedig apáék, meg James, meg én is megkaptuk már a meghívót – mondta értetlenül Albus. – Az esküvőt két hét múlva tartják.
- Nos, lehet, hogy csak késik – mondta nem túl nagy meggyőződéssel anya.
- Lehet – mondtam én is. – Na, mindegy. Holnap úgyis megyek Hugo meccsére. Majd megkérdezem tőle.
- Igen? Hogyhogy mész? Úgy hallottam nem szereted a kviddicset - csodálkozott Kelly.
- Nos, nem is, csak az egyik barátom, Scorpius Malfoy meghívott rá - ismertem be.
- Micsoda? - kiáltott fel apa. – Mióta vagy te ilyen jóban Draco Malfoy fiával? Erről eddig sose beszéltél.
- Ezt én sem hallottam még tőled, de az igaz, hogy a Reggeli Próféta cikkében, Scorpius is barátként emlegetett téged – mondta anya is.
- Hogy barátkoztatok egyáltalán össze? – kérdezte meglepetten James.
- Hát tudod, ez egy elég érdekes kérdés, és nem akarom most kifejteni. Legyen elég annyi, hogy barátok vagyunk – mondtam.
Mindnyájan elcsöndesedtek egy kicsit, aztán hirtelen Albus szólalt meg:
- Te, Lily, nem ez a Malfoy volt az, aki nyilatkozott Hugóról Ritának?
- Hm, de – mondtam.
Kínos csönd következett.
- Nos, akkor azt hiszem, tudom is, hogy mi lehet a baj –folytatta Albus tudálékosan.
- Mi? – kérdezte mindenki.
- Hát tudod, biztos Hugo is olvasta a mai cikket, és ellentétben velünk, úgy értelmezte, hogy, mint az a cikk fogalmazott, csakugyan szerelmi bánatod volt Scorpius miatt. Aztán gondolom, mivel nem mondhatni, hogy komálja a srácot a legutóbbi húzása miatt, ezért rád is megsértődött – mondta ő.
Hát igen, ezen már elgondolkoztam. Van abban valami, amit mond, bár nem hiszem, hogy Hugo képes lenne ilyesmin megsértődni. Luna már inkább. Erről jut eszembe, amikor Lunával készültem a bálra, biztos volt benne, pasi van a dologban, hogy annyira ki akarok öltözni. Gondolom, ezt elmondta Hugónak is. És erre még rátett ez a cikk is.
- Tudod, Albus, kezdem érteni, miért is vettek fel aurornak – válaszoltam. – Mégiscsak van egy kis sütnivaló, abban a nagy kobakodban.
Ezen mindenki nevetett, majd a témát ejtettük, mondván, holnap úgyis megbékítem Hugóékat.
~##~
Július 28.
Amikor reggel felkeltem elgondolkodtam egy picit, hogy biztos elmenjek-e. Annyira nem volt kedvem ennyi ember közé kimenni, ráadásul pont Hugo és Malfoy meccsére. De aztán beláttam, hogy nincs értelme bujkálni, meg aztán amúgy is beleegyeztem. Reméltem, hogy Hugo elfelejt elmenni a meccsre. Nem akartam magyarázkodni.
Aztán persze jól alakult minden, fantasztikusan játszottak. Hugo kapta el a cikeszt és a csapat góljainak nagy részét Malfoy szerezte. Furcsa volt hallani, ahogy a tömeg a nevüket kiabálja. Főleg, hogy a Malfoy kórus nagy része csinosabbnál csinosabb hölgyekből állt. Akkor már emlékeztem, mi miatt is utáltam világ életemben a kviddicsmeccseket.
Mikor vége lett a meccsnek elindultam a fiúk öltözője felé. Szerencsére beengedtek az előtérbe, mivel tudták, hogy Hugo rokona vagyok. Azt elfelejtettem megemlíteni, hogy ma nem is ő hívott…
Tíz percet kellett várnom, mire elkezdtek szálingózni az emberek kifelé az öltözőből. Csak Malfoy nem volt köztük. Mind köszöntek nekem, hiszen ismertek. Úgy két perc múlva megjelent Hugo is az ajtóban.
***
- Szia Lily! – köszönt hűvösen. – Hogyhogy itt vagy, azt hittem, hogy nem szereted a kviddicset?
Na, ez is jól indul!
- Szia Hugo! – köszöntem én is. – Az a helyzet, hogy meghívtak.
- Igen, és kicsoda? – lepődött meg.
- Malfoy – válaszoltam csendesen.
Hugo elhúzta a száját.
- Sejthettem volna – mondta, majd gúnyosan rám nézett. – Tudod, én őszintén hittem neked, amikor azt mondtad, hogy nem te írtad azt a cikket. Erre, pedig becsaptál, és összejátszottál Malfoyjal!
- Jaj, Merlinre Hugo! – fakadtam ki, mert ez még egy lapáttal rátett a hideg fogadtatásra. – Nem én írtam! Pont, hogy azért rúgtak ki, mert nem akartam megírni.
- Igen, Lily, persze – mondta Hugo.
Egek, miért nem tud hinni nekem? Hé, most meg elmegy? Egyszerűen elsétál mellettem? Dühösen fordultam utána.
- Hugo Weasley, én sosem hazudok! – kiáltottam rá mérgesen.
Megfordult.
- Igazán? És akkor sem hazudtál, amikor eljátszottad, hogy nem is ismered Malfoyt? – mondta ő is egyre haragosabban. – Fogadjunk, hogy jókat röhögtetek, amikor megjelent az a cikk Lunáról és rólam!
- Még hányszor mondjam, hogy nem én írtam, azt a rohadt cikket, és hogy még csak nem is hallottam Malfoyról, mielőtt megjelent. Olyan kurva nehéz ezt megérteni? – kiabáltam.
- Igen, a hazugságaidat valóban nehéz megérteni! – ordította Hugo.
Már éppen készültem nekiugrani, amikor hirtelen kezeket éreztem a vállaimon, majd valaki hátulról magához húzott. Aztán már a derekamon éreztem azokat a kezeket, végül megszólalt a gazdájuk.
- Nem hazudik Weasley, tényleg úgy van, ahogy mondja – hallottam meg Scorpius Malfoy vontatott hangját, közvetlenül a fülem mellett.
Mégis mit képzel magáról Malfoy? Hogy egy barátnak mindent szabad?
- Nos, most már végkép nem hiszek neked, Lily. Nem úgy néztek ki, mint akik csak négy napja ismerik egymást – mondta Hugo undorodva. – Vagy mintha barátok lennétek…
- Hülye vagy, Weasley! – mondta Malfoy nyugodtan.
Hülye? Hülyének nem mondanám, inkább csak annyit, hogy a fa nem esett messze az almájától. Vagy fordítva. Hugo most tisztára úgy viselkedik, mint Ron bácsi szokott.
- Mindenesetre most már tényleg lemondhatsz arról, hogy meghívjunk az esküvőre – mondta Hugo nekem címezve a mondanivalóját.
- Szóval tényleg nem csak nem ért oda a levél, el se küldtétek igaz? – kiáltottam fel csalódottan.
- Valóban nem – mondta Hugo szomorúan, majd elindult kifelé.
Aztán visszafordult, és végigmért minket, horkantott egyet és elhagyta a helyszínt. Ezután csak egy rántást éreztem.
***
- Malfoy, elárulnád mi a fenének hoppanáltál a lakásodra, és hogy mi a fene volt ez a… ez az ölelgetés? – kértem számon őt dühösen.
- Nyugi, Potter! – mondta higgadtan, miközben italt töltött nekünk.
- De…
- Kösz, hogy eljöttél a meccsre – vágott a szavamba, miután kezembe nyomta az italt.
Egy ideig erősen gondolkoztam azon, hogy a nyakába borítom. Végül letettem erről a szándékomról.
- Nincs mit – mondtam aztán.
Egy ideig csendben kortyolgattuk a bort, aztán megszólalt:
- Felelve az első kérdésedre, azért hoztalak ide, mert itt nyugodtabban tudunk beszélgetni, mint egy kviddicsstadion folyosóján.
- Aha. És mégis miről akarsz beszélgetni? – vontam fel a szemöldököm. – Kezdhetnéd, mondjuk azzal, hogy mi a fenéért ölelgettél Hugo szeme láttára? És úgy egyáltalán is, miért?
Láttam, ahogy elvigyorodik.
- Iszonyú vicces képet vágott, amikor meglátott minket úgy.
Komolyan, mint egy kisgyerek. Ezt az újságokban meg kéne írni. A híres kviddicsjátékos visszamegy a varázslóoviba.
- Merlin tangájára, most e miatt a hülyeség miatt maradtam haragba Hugóval? Ezért tart továbbra is hazugnak?
- Akkor is hazugnak tartott volna, ha nem lépek közbe. Amilyen csökött agyú – válaszolta, miközben az arcán enyhe mosoly játszott.
- Lehet, de legalább nem lenne meggyőződve róla, a miatt az ölelgetés, vagy mi miatt, hogy mi… - haraptam el a mondatot.
- Hogy mi? – húzta fel a szemöldökét.
- Hát, hogy mi, hm, lefeküdtünk egymással – vágtam ki a mondat végét.
Úgy láttam, mintha átsuhant volna az arcán valami árnyék.
- Gondolom, még nem jöttél rá Potter, de a fele ország azt hiszi, hogy igenis lefeküdtünk, sőt, hogy titokban együtt is voltunk – mondta csendesen.
Ezen meglepődtem.
- Mi van? Miért hinné azt? - kérdeztem csodálkozva.
- Néha, használhatnád az eszed Potter, hiszen olvastad a cikket a tegnapi Reggeli Prófétában.
Még mindig nem értettem.
- És? Nem tudom, miért kéne abból a cikkből egyből arra következtetni, hogy…
Dühösen felhorkant.
- Merlinre, te tényleg ilyen hülye vagy, vagy csak tetteted? – kiáltott fel. – A cikk írója elég vehemensen célzott rá, hogy mi esetleg együtt lehettünk…
- Igen, de te azt nyilatkoztad, hogy csak barátok vagyunk! – mondtam már én is mérgesen.
- És azt szerinted ki nem szarja le? Az egész kibaszott ország örökösen azon filozofálgat, hogy kivel vagyok éppen együtt! Szerinted mégis kinek hisznek, nekem, aki védi a magánéletét, ahogy csak tudja, vagy az újságíróknak, akik legtöbbször még képeket is beleraknak a cikkek mellé? Elhiheted, hogy mindenki azt hiszi, hogy csak azért mondtam, hogy barátok vagyunk, hogy mentsem, ami menthető!
- Ez hülyeség! A rokonaim se hitték el!
- A kivétel erősíti a szabályt! – morogta mérgesen. – Mellesleg Hugo is a rokonod, és ő is elhitte.
Csak hápogni tudtam. Aztán leültem. Ő is, mégpedig velem szembe lévő fotelba.
- És most mit tegyünk? – kérdeztem.
- Semmit. Mit csinálnánk? A pletykák ellen semmit sem lehet tenni.
- Igaz. Annak viszont örülhetsz, hogy állítólag már szakítottunk. Amint felcsípsz egy újabb kis libát, egyből elfelejtik, hogy mit csináltunk azon a bálon – mondtam maró gúnnyal.
Láttam, hogy dühös, amiért kis libának neveztem a barátnőit.
- Kíváncsi lennék Potter, hogy neked ugyan mennyi értelmiségi apajelölted volt? – kérdezte aztán ő is gúnyosan.
Felhúztam a szemöldökömet.
- Annál biztos több mint, amennyit azok a kis szöszik gondolkodni szoktak egy nap – jegyeztem meg.
Rám nézett, és mintha mondani akart volna valamit, de aztán nem szólalt meg. Láttam, ahogy felemelkedik, és tölt magának még egy pohárral. Egy ideig ismét csendben ültünk, aztán felálltam.
- Hová mész? – kérdezte.
- Haza – mondtam.
- Este gyere vissza.
- Rendben.
***
Fogalmam sem volt mit akar. Gondoltam beszélgetni. Végülis nem lehet sok barátja. Hiszen nem ebben az országban járt iskolába. Így azért elég nehéz lehet. Kicsit még sajnáltam is. Talán ezért döntöttem úgy, hogy elmegyek.
***
- Szia! – köszöntem az ajtóban állva.
- Gyere be! – mondta.
A szobában alkoholszagot éreztem, de nem törődtem vele. Bár Scorpius is enyhén furcsán viselkedett.
- Miért hívtál ide? - kérdeztem.
Nem válaszolt, csak mellém telepedett a kanapéra. Felé fordultam. Hihetetlenül édes volt így. Abban a pillanatban belegondoltam, hogy már akkor szerettem volna, hogy falhoz szorítson, amikor először láttam meg az ajtóban, reggel, félig álmosan. Amikor pedig az a kis szöszi kikandikált a szobából, legszívesebben megöltem volna. Furcsamód most mégsem akartam, hogy bármi is legyen köztünk. Hogy miért nem? Mert a tekintete alkoholtól csillogott. Valószínűleg már az öltöző óta volt benne egy kis töltet. Most meg rátett még pár lapáttal, azzal a manók készítette borral. Nagyon erős volt. Hirtelen megszólalt:
- Mikor dugtál utoljára Potter? – kérdezte ördögi vigyorral.
- Ahhoz neked semmi közöd! – pattantam fel ijedten.
- Azért még elmondhatod! – állt fel ő is a kanapéról.
- Nem – mondtam és hátrálni kezdtem.
Hú, bassza meg, ez jön utánam. Mi van? Csak nem fog a falhoz szorítani. Tévedtem.
- Ha elárulom, elmész a közelemből? – kérdeztem.
- Persze! – nézett rám ártatlanul.
Miért van olyan érzésem, hogy nem mond igazat?
- Szóval?
- Körülbelül másfél hónapja. És most elengedsz? – kérdeztem kétségbeesetten.
- Hogy bírtad ki, Potter? – nézett rám nevetve.
- Könnyen. És most engedj!
- Nem.
- Megígérted!
- Hazudtam.
- Részeg vagy!
- Tudom.
- Mit akarsz csinálni?
- Egyet találhatsz.
- NEM!
- Miért?
- Csak.
- Miért?
- Nem tudom, részeg vagy.
- Akarod?
- Fogsz erre emlékezni?
- Nem valószínű.
- Akkor nem.
- Miért nem?
- Nem akarok úgy járni, mint Olivia Lucas. Vele is egy meccs után, részegen voltál, ugye?
- Józanon nem fekszem le egy sárvérűvel.
- Meg velem se.
- Veled se.
- Holnap ezt nagyon meg fogod bánni, ugye tudod?
- Persze.
- Akkor miért? Még tudnál parancsolni magadnak.
- Ja, de nem akarok.
- Miért nem?
- Négy napja nem voltam nővel.
- Hogy bírtad?
- Nehezen.
- Szexmániás.
- Miért nem fekszel le velem?
- Mert nem szeretlek.
- Nem kell szeretni.
- Nem akarok egy éjszakás kalandokat.
- Most te hazudsz! Engem mindenki akar egy éjszakára.
- Beképzelt seggfej!
- Hízelegsz.
- Nagyon vicces vagy.
- Szerintem is.
- Engedj el!
- Csak miután megdugtalak.
- Nem.
- De.
- Kérlek. Nem akarom!
- Kicsit se?
- Kicsit se.
- Akkor jobb lesz, ha menekülsz, amíg még bírok magammal valamennyire.
- Engedj el.
- Jó.
- Holnap jövök.
- Jó.
Elengedett, én pedig az ajtóhoz futottam. És otthagytam.
***
Ó, egek, mekkora egy hülye állat vagyok! Kihagytam a lehetőséget, hogy lefeküdhessek vele. Megmondta, hogy józanon sosem fog rám nézni. De akkor sem akarom úgy, hogy ne emlékezzen semmire belőle. Nem, azt akarom, hogy nagyon is tudja, mit tesz. A francba! Totálisan belezúgtam.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Én, Lily Evans