|
Barátkozás elásva
Michiyo 2008.08.30. 14:34
 -
~##~
Július 26.
Utálom ezeket a csuda kényelmetlen báli ruhákat. Komolyan, ha George bácsi nem lenne itt mellettem simán, hogy elfutnék. Ami persze elég nehéz lenne ekkora sarokkal, főleg, hogy tegnap egész nap a tökéletes ruhát kerestem. Nem érné meg elfutni, hiszen jó sokat költöttem. Lunát csábítottam el magammal vásárolni. Folyamatosan azt kérdezgette, kinek akarok annyira tetszeni, hogy az összes jobbnál jobb ruhát leszólóm. Erre persze mondtam, hogy ez csupán üzleti ügy és senkinek sem akarok tetszeni. De nem hitte el. Mindegy, könyörgöm, csak azzal a bizonyossal ne találkozzam össze. Egyébként is miért kell, hogy az ő apja legyen az, akitől, muszáj támogatást kérnem? Annyi fiatal srác van az országban… Ilyen az én szerencsém. Ó, elkalandoztam. Mit is magyaráz George bácsi?
***
- Lily, figyelsz te rám egyáltalán? – hallottam meg hirtelen nagybátyám hangját.
- Igen, persze, bocsánat, mit is mondtál? – mosolyogtam rá angyalian.
George bácsi elnevette magát.
- Ne mosolyogj ennyire ártatlanul, mert a végén még valaki azt hiszi, hogy rosszban sántikálsz! Egyébként éppen meg akartam mutatni neked ki is az a Draco Malfoy. Ott áll amellett a fekete hajú nő mellett.
Megnéztem magamnak. Semmi kétség, ő lehet az apja. Ugyanaz a szőke üstök, ugyanazok a hideg szürke szemek, ugyanaz az előkelő tartás.
- Mondd csak, az a nő ott mellette, a felesége? – kérdeztem.
- Igen, ő Pansy, leánykori neve Parkinson. Nos, az a helyzet, hogy Draco Malfoy nem a kedvenc ügyfelem, ennek főleg egy-két régebbi konfliktus az oka, még diákkorunkból…
- Igen, apa tegnap mesélt pár dolgot róla – szakítottam félbe őt.
- Nos, akkor megérted… szóval, az a helyzet, hogy annak ellenére, hogy nem nagyon kedvelem, el kell ismerni, hogy remek üzletember lett belőle. Tehát nem lehet egy könnyen átverni, vagy belerángatni valamibe.
- Igen, ez így igaz. De ezt én is elmesélhettem volna neked, drágám! – hallottam magam mögött egy ismerős hangot. Rita Vitrol hangját.
Hátrafordultunk.
- Üdvözlöm Mr Weasley, szerbusz Lily!
- Üdv Rita! – mondta George bácsi hűvösen.
- Mit keresel itt Rita? – kérdeztem mérgesen.
Biztos, hogy az egész beszélgetésünket végighallgatta.
- Lássuk csak, mit is? Talán pont nekem ne lenne jogom az egyik legnagyobb befektetőm bálján részt venni? – mosolygott rám mézesmázosan.
Elsápadtam. Tehát Malfoy az a bizonyos titkos befektetője a Purlicerpennának, akiről Rita sose volt hajlandó beszélni? De akkor most miért árulta el? Ó, hát persze. Hallotta a beszélgetésünket, és azért mondta, hogy elkeserítsen. Gonosz banya!
- További kellemes estét! – biccentett, majd eltűnt a tömegben, mielőtt bármit is mondhattunk volna.
- Most mi legyen? – néztem George bácsira kétségbeesetten. – Nem hiszem, hogy Malfoy egy rivális magazinba is be akar fektetni.
- Nos, azért próbáld meg! – nézett rám bíztatóan.
Persze, hogy ő sem gondolta komolyan.
***
Röviden és tömören, egy szó illik erre az estére: szar. Elég ciki, de itt ülök az egyik asztal mellett és iszogatok. Az egész rosszul sikerült. Amikor George bácsi elkezdett bemutatni Malfoynak, még minden rendben volt. De aztán meghallotta a nevemet. Potter. Ugye mondtam, hogy nehéz ezzel a névvel érvényesülni? De azért még úriemberhez méltóan meghallgatta a javaslatomat, és csak aztán küldött el a fenébe. Elmondtam neki, hogy miért akarok egy új magazint alapítani, és kértem ehhez a támogatását. Kedvesen megmagyarázta, hogy nem akar egy rivális lapba is befektetni. Ezt már az elején is sejtettem. Teljes kudarc. George bácsi meg elhúzott valakivel tárgyalni, én meg azt hiszem kicsit becsíptem. Négy napon belül már másodszor. Végem. De legalább Malfoy idióta fiacskájával nem futottam össze. Na ne, ez nem lehet igaz, mi a francot keres már ez itt?
***
- Ez egy nagyon hülye kérdés volt, Potter – szögezte le tárgyilagosan, miközben leült mellém. – Mint gondolom, tudja, ezt a bált az apám rendezte. Akitől, mellesleg kezdőtőkét remélt az új lapjához.
A tökéletes apa fiú viszony. Mindent megbeszélnek egymással.
- Elmondta neked? – húztam el a szám, észre se véve, hogy letegeztem.
- Bizony – mosolygott rám lenézően.
Úgy tűnt, nem nagyon zavarta, hogy így szólok hozzá. De miért nem? Hiszen ő a nagy Scorpius Malfoy, világhírű kviddicsjátékos.
– Mondd, miért mondtál fel a Purlicerpennánál? – folytatta ő is tegeződve.
Erre a kérdésre nem szívesen válaszoltam volna. Nem akartam, hogy azt higgye, hogy egy szentimentális nőszemély vagyok. Főleg, hogy most még jobban nézett ki, mint legutóbb. Koromfekete dísztalárban volt, megfelelően belőtt hajjal, főúri tartással. És persze szürke szeméből csak úgy áradt felém a lenézés. Egyszóval tökéletes pasi volt. (Leszámítva a bunkóságát.) Kedvem lenne megcsókolni. Apám, miket beszélek.
- És mondd csak, a kis szöszit hol hagytad? – kérdeztem.
- Tudod Potter, nem mintha rád tartozna, de be kell, hogy valljam, nagyon untatott már a kislány, így hát szakítottam vele. Az ágyban tökéletes volt ugyan, de az értelmi színvonala rendesen alulmúlta egy kerti törpéét. Bár, ahogy elnézem, per pillanat te sem állsz a helyzet magaslatán. Mond csak, mennyi alkoholt nyakaltál be? – kérdezte ördögi vigyorral.
- Épp eleget ahhoz, hogy kiadjam magamból rövid időn belül. Attól meg aztán duplán felfordul a gyomrom, ahogy a nőkről beszélsz! Szerintem jobb lesz, ha elhúzol a közelemből. – röhögtem fel, majd felhajtottam még egy pohárral.
- Ügyes trükk, de nem veszem be, Potter! Elmondhatatlanul élvezem, hogy ennyire el vagy ázva – áradt belőle a cinizmus.
- Ennyire? Nem is vagyok részeg.
- Dehogynem! – nézett rám nagy komolyan.
- Nem – mondtam.
Be is bizonyítom. Elhúzok innen. De először fel kéne valahogy állni. Juj, de forog ez a világ. Hoppá, lehet, hogy jobb lenne nem felállni. Sebaj már majdnem sikerült. Mégse. Hoppá! Ez fájni fog. De ki kapott el?
- Ne nagyon ugrálj Potter! Megmondtam, hogy részeg vagy! – hallottam egy dühös hangot.
Álljunk meg egy pillanatra! Komolyan képes volt megfogni, nehogy elessek? Nem, ez biztos valami aljas trükk része. Ki kell törnöm innen, a karjából.
- Engedj el, Malfoy! Ne tapogass! – ordítottam.
Direkt élvezetes volt, hogy hirtelen mindenki ránk figyelt.
- Kussolj be Potter, ne rendezz jelenetet! – sziszegte a fülembe.
Láttam, ahogy George bácsi közeledik.
- Eressz el, Malfoy! – kiáltoztam tovább.
Hirtelen maga felé fordított. Elnémultam. Csupán egy centire volt az arcunk egymástól. Láttam, ahogy a szürke szemek tágra nyílnak. És ekkor elájultam.
~##~
Július 27.
Úgy fáj a fejem! Már megint megcsináltam. De ki valaki szólongat?
***
- Tessék? – nyitottam ki hirtelen a szemem.
Anyával találtam szembe magamat.
- Jobban vagy kicsim? – kérdezte Ginevra Potter.
- Mi történt? Semmire sem emlékszem.
- Hát, tudod, az a helyzet, hogy kicsit sokat ittál, és George bácsi ide hoppanált veled a bálról. Arra gondolt, hogy nem lenne a legjobb, ha egyedül maradnál a lakásodban.
- Arra még emlékszem, hogy az idősebb Malfoy nem volt hajlandó befektetni a magazinomba, aztán George bácsi elment tárgyalni, én meg leültem inni valamit. És ezután semmi… Mi történt? – kérdeztem, félve a választól.
- Hát, tudod… Ma megjelent valami a tegnap estéről, a Reggeli Prófétában…
Akkor valami szörnyűséget csináltam. Ha még a Reggeli Próféta is foglalkozik az üggyel…
- Kérem szépen az újságot! – mondtam parancsolóan.
Odaadta.
***
Szerelmes vívódás?
Az elázott újságírónő és a híres kviddicsjátékos
Július huszonhatodikán este egy nagyszabású bált rendezett Mr Draco Malfoy, országunk egyik legnagyobb befolyással rendelkező üzletembere, családjának, barátainak és üzlettársainak. A finom eseményt azonban egy nemrégiben munkanélkülivé vált, alkoholos állapotban lévő hölgy, - Harry Potter lánya - Lily Potter zavarta meg. Potter kisasszony hangosan kiabált az est házigazdájának fiával, a kviddicsjátékos Scorpius Malfoyjal, aki sikertelenül próbálta meg lecsillapítani őt.
Mint az események szemtanúja, feltettem magamnak a kérdést, hogy vajon a fiatalok között talán szerelmi civódás vagy valami egyéb zajlott? Köztudott ugyanis, hogy az ifjabb Malfoy igen gyakran váltogatja partnereit. Lehetséges lenne, hogy Lily Potter is az egyik áldozata volt a Malfoy fiú hódításainak? Vajon a féltékenység miatti kétségbeesés volt az oka a jelenleg munkanélküli Potter lány ittas állapotának?
Scorpius édesanyja ezt a feltételezést nevetségesnek nevezte:
„Nem tartom valószínűnek, hogy a fiam hajlandó lenne bármiféle szerelmi kapcsolatot létesíteni egy ilyen részeges nőszeméllyel! – jelentette ki Mrs Malfoy (szül. Pansy Parkinson) felháborodottan, mikor a bálon rákérdeztem eme érdekes eseményre.”
Maga Scorpius Malfoy így kommentálta az eseményeket:
„Fogalmam sincs, miért kell mindenféle mély érzelmeket belemagyarázni a tegnap estébe! Lily Potter csupán egy barátom, aki tegnap este kicsit többet ivott a kelleténél, ezért a segítségemre szorult. Még egyszer hangsúlyozom, hogy a hölgy ittas állapotban volt, ami tökéletesen megmagyarázza a viselkedését. Ehhez nincs is más hozzáfűznivalóm.”
Potter kisasszonyt végül nagybátyja, George Weasley, a Weasley Varázsvicc Vállalat vezetője - egyben a kisasszony báli kísérője - vitte haza. Egyelőre sem őt, sem az eseményben érintett másik személyt nem sikerült elérnünk.
***
- Nos, annyira nem is borzasztó, igaz? – kérdezte anya, amikor felnéztem.
- Nem, nem az. Csak azt nem értem… hm, anya nem lenne baj, ha most hazamennék?
- Nem, kicsim menj csak, ha akarsz.
Elkezdtem öltözködni, és amikor végeztem felálltam.
- Akkor köszönöm szépen a gondoskodást, és bocsánat, hogy ilyen hülyeségeket csináltam. Apa biztos mérges lesz…
- Semmi baj. Néha mindenkivel előfordul, hogy ostobaságot csinál. Még a szüleiddel is, persze. Apád miatt, pedig ne aggódj, majd én megbeszélem vele! – kacsintott rám anyám.
- Akkor rendben, mindenesetre este jövök, akkor!
- Rendben. Jön James és Albus is.
- Oké, jó lesz látni őket, na szia!
- Szia kicsim!
***
Egyenesen haza hoppanáltam. Őszintén szólva, fogalmam sem volt, hogy Scorpius Malfoy, miért állította azt, hogy barátok vagyunk. Mondhatta volna azt is, hogy csak egy hülye nőszemély vagyok, aki ráakaszkodott. Ezzel szemben megvédett. Nem tudok rájönni miért. Egyáltalán, mikor találkoztam az este Malfoyjal? Nem emlékszem…
Több levelet is kaptam, rokonoktól és barátoktól egyaránt. Furcsamód mindenki azt kérdezte, mi a jó fene történt velem, hogy ilyeneket csinálok. Nos hát, szerintem az ilyenek, nem a helyes kifejezés. Végül is csak most alkottam ilyen nagyot, vagyis az egyes szám használata célszerűbb lenne. Végül mindenkinek elmagyaráztam egy-egy levélben, hogy kicsit ki voltam akadva a visszautasítás miatt, és ezért ittam. George bácsinak pedig külön megköszöntem, hogy hazahozott. Furcsának csak azt tartottam, hogy Hugótól és Lunától egy levelet sem kaptam.
Már éppen kezdtem azon gondolkozni, hogy meglátogatom Lunát, mert még tegnapelőtt megkért, hogy személyesen is meséljem majd el neki a történteket, amikor is csöngettek az ajtón.
***
- Malfoy! Hát, maga meg mit keres itt?
- Kicsit sem tartod furcsának, hogy ahányszor összetalálkozunk, minden egyes alkalommal, így kezdjük a beszélgetést? – mosolygott rám az ajtóban álló férfi.
- Hm, eddig nem tűnt fel. De áruld már el, honnan tudtad hol lakom? – kérdeztem.
- Nekem is megvannak a magam informátorai. Nem csak neked – mondta nyugodtan.
- Egyáltalán mióta tegeződünk? – kérdeztem meglepetten.
- Tegnap este óta. Tudod Potter, kicsit leittad magad, és amikor odamentem beszélgetni, először elkezdtél tegeződni, aztán meg kötözködni, úgymond. Sikerült rendezned egy nagyjelenetet, amit majdnem mindenki hallott és - mint bizonyára olvastad az újságban -, félreértelmezett. Aztán a karomba ájultál, és végül a nagybátyád hazavitt – hadarta el gyorsan. – És most, ha esetleg behívnál magadhoz? Tudod, roppant kényelmetlen itt álldogálni a küszöbön.
Ez a hirtelen nyilatkozat meglehetősen megdöbbentett, úgyhogy csak intettem, hogy jöjjön be. Hihetetlenül furcsa volt Scorpius Malfoyt a saját lakásomban, a kanapémon ülve látni. Hosszú ideig csöndben voltunk. Végül én kezdtem el beszélni.
- Nézd, Malfoy, szeretnék bocsánatot kérni a tegnap esti viselkedésemért. Sajnálom, hogy ilyen kínos helyzetbe hoztalak a társaság előtt, és meg szeretném köszönni, hogy a védelmemre keltél az újságcikkben is – mondtam el gyorsan.
Összeszűkült szemekkel nézett rám, aztán megszólalt:
- Tudod, sosem gondoltam volna, alig négy napos ismertségünk alatt, hogy egyszer még bocsánatot kérsz tőlem valami miatt. Egyébként meg ne érezd magad annyira lekötelezve. Mert tudod, elég sok mindenről beszélgettünk, mielőtt elkezdtél velem ordibálni. És gyanítom, hogy semmire sem emlékszel, abból, amit nekem mondtál…
Egek! Lehet, hogy elmondtam neki valamit részegen! Talán a családról.
- Mit mondtam? – kérdeztem kétségbeesetten.
- Azt nem fogom az orrodra kötni! – dőlt hátra mosolyogva.
Ezzel sikerült felmérgesítenie. Felugrottam, odamentem és lehajoltam hozzá. Az arcába hajolva suttogtam:
- Miért kéne azt hinnem, hogy egyáltalán mondtam neked bármit is, ami kompromittáló lehet rám, vagy a környezetemre nézve? Lehet, hogy csak hazudsz…
- Győzködd csak magad édesem, ha attól jobban érzed magad! – hajolt hozzám ő is közelebb.
Édesem? Mióta vagyok az édese? Ettől megijedtem.
- Rendben – távolodtam el tőle. – Mit akarsz cserébe, hogy hallgass?
- Csupán, hogy felejtsd el azt az Olivia Lucas ügyet. Semmi egyebet – mosolygott rám kedvesen.
- Rendben – egyeztem bele ismét.
Megint hosszú csönd következett. Furcsamód ez is társalgásunk egyik alapeleme. A hosszú, kínos csönd. Most ő szólalt meg először.
- Egyébként rendesen megkaptam ám a magamét ma reggel! – mondta gúnyosan – Anyám majdnem szívrohamot kapott, amikor meglátta a Prófétában a cikket. És az apám sem örült túlságosan, azt elhiheted.
Leültem mellé a kanapéra. Aztán egy érdekes gondolat ötlött a fejembe.
- Hé, Malfoy! – szólaltam meg izgatottan.
- Mi van? – nézett rám kérdőn.
- Belegondoltál te abba, hogy ugye barátodként emlegettél engem…
- Igen, és? – nézett rám türelmetlenül.
- Nos, mint barátok, lehet, hogy nem ártana néha együtt mutatkozni, nem gondolod? Ugyanis a barátok összejárnak.
Láttam, hogy meglepetten nyílik szét a szája.
- Ez eddig eszembe se jutott – vallotta be.
Csendben emésztettük a hallottakat.
- Gyere el a holnapi meccsünkre Potter! – szólalt meg hirtelen.
Ránéztem. Egy pillanatra úgy láttam, mintha valami furcsa fény égne a szemében. De aztán már nem láttam ezt a fényt, és arra gondoltam, csupán csak képzelődtem.
- Rendben! – mondtam, ma már harmadszor is.
- Helyes! Nos, ideje indulnom!
Mindketten felálltunk, majd kikísértem.
- Viszlát, Potter! Akkor holnap! – búcsúzott ő.
- Viszlát!
***
Miután elment, egy ideig azon gondolkoztam, hogy milyen furcsa, hogy így alakulnak a dolgok. Két nap elteltével már-már tényleg barátok lettünk. Aztán elkezdtem készülni estére. Hiszen a család várt.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Én, Lily Evans