|
...és egy szörnyű találkozás.
Michiyo 2008.08.30. 14:33
 a mese folytatódik...
***
A második gondolatom az volt, hogy mennyivel egyszerűbb lenne visszafeküdni az ágyba és aludni még, úgy egy hétig. A harmadik gondolatom is ez volt. De aztán átlátva a helyzetet, rájöttem, hogy Hugo nem járatja a Purlicerpennát, ezért egy darabig nem látja ezt a cikket. Tehát illene szólnom neki róla. Kicsit gáz, ha az ember alig lép ki az ágyból és már is újságírók hada rohanja meg. Én már csak tudom, hogyan szoktak rá a hírességek reagálni, hiszen egészen tegnapig én is az üldözőik közé tartoztam. Szerencsére még másnaposan is viszonylag fitt vagyok, úgyhogy a felkelős rész gyorsan ment. Miután pedig úgy-ahogy rendbe raktam magam, megrohamoztam a kandallót, és eltűntem a hopp hálózat útvesztőjében.
***
Illetlenség volt, csak úgy megjelenni előzetes bejelentkezés nélkül, de ez nem várhatott…
- Hát te meg mit keresel itt ilyen korán? – nézett rám Hugo álmos szemekkel.
Tuti, hogy most kelt ki az ágyból. Még csak az hiányzik, hogy megint valami olyasmit lássak, amit magam is megbánok.
- Olvasd el! – dobtam felé az újságot.
- Mi van benne? – kérdezte kíváncsian.
- Olvasd!
Ha nem lennénk ilyen helyzetben, még viccesnek is találtam volna, ahogy folyamatosan változott az arckifejezése. Először kíváncsi volt, aztán meglepett, utána dühös, most pedig mérhetetlenül kétségbeesett. Leroskadt egy székbe.
- Ez meg, hogy történhetett? Mégis, hogy? – pillantott rám mély kétségbeeséssel a szemében.
- Fogalmam sincs. Rita velem akart rólad cikket íratni.
- Mi? EZT TE ÍRTAD? – nézett rám dühösen.
- Hülyének nézel? Most mondtam, hogy akart. De nem voltam hajlandó megírni, és mivel ez már a második alkalom volt, hogy nem akartam megírni egy cikket, azzal fenyegetett, hogy kirúg. Úgyhogy inkább kiléptem. De nem is ez a lényeg. Mond csak, ez a Malfoy honnét tudhat róla?
- Fogalmam sincs, csak neked mondtam el – mondta tanácstalanul. – De, lehet, hogy meghallotta, amikor Lunával erről beszéltünk. Egyszer-kétszer megnézte az edzéseinket, és utána szoktunk beszélgetni. Akkor árulta el azt is, hogy…
- Hogy terhes? – kérdeztem tőle fapofával.
- Igen – ismerte be pirulva.
Édes, amikor elpirul. Kíváncsi vagyok az is így gondolja-e, aki épp most lépett be?
- Ó, szia Lily! – köszönt meglepetten Luna Weasley.
- Szia! – köszöntem én is.
Esküdni mertem volna, hogy itt találom. De végülis mit várok? Hiszen gyereket vár Hugótól.
- Nem akarlak titeket zavarni, de egy rakat újságíró tolong a ház előtt. Van ennek valami különösebb oka? – nézett ránk azzal az elbűvölő mosolyával.
Kezdem megérteni Hugót. Egy ilyen nőbe nem lehet nem beleszeretni. Ha rokon, ha nem rokon.
- Tessék – nyújtottam felé az újságot -, olvasd el te is!
Luna is igazi Weasley, ezért az elpirulás nagyon megy neki. De most inkább mintha elsápadt volna. Neki is le kellett ülnie.
- Szóval ezért van kint annyi újságíró? – kérdezte letörten.
- Valószínűleg azért – válaszoltam.
Hirtelen rám nézett, dühösen villogó szemmel.
- Miért nem akadályoztad meg ennek a cikknek az újságba kerülését? Hm, kedves unokatesó? Hiszen te is a Purlicerpennánál dolgozol!
- Előbb-utóbb úgyis bekerült volna, ha megakadályozom most, ha nem. De azért, kivételesen nem volt lehetőségem se megakadályozni. Hugo, nem magyaráznád el neki? Kérlek…
***
Miután Hugonak sikerült előadnia a szitut, megkérdeztem tőle, lesz-e ma edzése. Kiderült, hogy nem, ezért a lelkére kötöttem, hogy ne hagyják el a házat, akárhány rivallót is kapnak Ron bácsitól, vagy más rokonoktól, ne menjenek sehová.
Első dolgom volt mágikusan lezárni a házat. Kifejlesztettem egy olyan varázslatot, aminek köszönhetően csak én mehetek be egyes helyekre. (Ezt alkalmaztam a lakásomon is, így oda is csak én léphettem be, illetve az, akit magammal vittem.) Így most megkönnyebbülten hagyhattam ott őket, nem kellett felbőszült rokonok támadásától tartaniuk.
Következő lépésben megtudtam mindent, amit lehet Scorpius Malfoyról. (Megvannak az informátoraim.) Aztán elindultam a lakására. Meg kellett tudnom, valóban Rita bosszúja-e az a cikk, vagy mégis máson kell levernem a dolgot. Kíváncsi voltam, milyen arcot vág, mikor meglát az ajtóban.
***
- Hát te meg ki a fasz vagy? – nézett rám közönyösen egy szürke szempár.
Habár a modora nem éppen a legjobb, de… Most mit tagadjam? A srác rohadt jól nézett ki. Azok a jéghideg, szürke szemek, az össze-visszaálló szőke haj, és hozzá egy szál alsógatya. Azt hiszem büntetnie kéne a törvénynek, ha valaki ilyen királyul néz ki. Látszott, hogy akkor kelt ki az ágyból, és még így is jó eséllyel pályázhatott volna a világ legszexisebb sráca címre. Hugo például a nyomába sem ért.
- Üdv! Ha megkérhetném, ne tegeződjünk! Egyébként, a nevem Lily Potter. – mutatkoztam be illedelmesen.
Mégis, ha már egyszer rátörik az ajtót, akkor legalább tudja, hogy kinek kell leordítani a fejét miatta.
- Értem. És megtudhatnám mi a jó büdös francot akar tőlem?
- Persze! – néztem rá mézesmázosan. – Csupán azt szeretném megérdeklődni, hogy miért volt az jó magának, hogy beleavatkozott az unokatestvérem magánéletébe? És ki volt az, akinek nyilatkozott a Purlicerpennánál?
Legszívesebben, még azt is hozzátettem volna: Ja, és hogy tud ilyen oltárian kinézni?
- Nem tudom miről beszél. – húzta fel gúnyosan a szemöldökét.
- Ó, nem? Ez esetben kénytelen leszek említést tenni a sajtónak, egy viharos kapcsolatáról, bizonyos Olivia Lucasszal…
Láttam, hogy elsápad. Nyert ügyem van. Mindig is megvoltak a kapcsolataim, no meg a megfelelő módszereim.
- Jöjjön be! – mondta gyilkos pillantással.
Bementem. Ez a lakás se két fontba került. Úgy tűnik, gazdag a családja.
- Furcsa, hogy még sosem láttam – jegyeztem meg kicsit elmerengve -, nem lehet sokkal idősebb nálam…
- A Durmstrangba jártam – válaszolta vonakodva.
- Ó, így már érthető. Nos, meséljen csak azokról az okokról! Miért akart ártani az unokatestvéremnek?
- Feltételezem Hugo Weasley az unokatestvére, igaz? – nézett rám becsmérlően.
- Igen ő. Szóval miért?
- Ennek egyszerű az oka. Ki nem állhatom a kuzinját. Egész egyszerűen ennyi. És a másik, korábban feltett kérdésére válaszolva, tegnap délután megkeresett az a Rita Vitrol, és kérte, hogy mondjam el, ha bármi érdekeset tudok Hugóról. Persze jó pénzért. De úgy tudom az összes csapattagot megkereste.
Hosszú csend következett. Gondoltam, hogy Rita volt. Ezt nem ússza meg. Csendesen elgondolkoztam azon, hogy milyen módon fogom megkínozni Ritát, mielőtt megölöm. Végül Malfoy szakított ki gondolataim közül.
- Mondja csak, a családjuk, hogy fogadta? – nézett rám mohón.
Micsoda egy szadista alak! De akkor is jól néz ki.
- Eddig még sehogy. De ne féljen, Hugónak ebből nem lesz semmi baja! – jelentettem ki enyhe éllel a hangomban.
Az igazság az, hogy csak reménykedni tudtam, hogy Hugo valahogy jól is ki tud jönni a dologból.
- Ha maga mondja! – mondta hitetlen tekintettel.
Megint hallgatás következett. Egy ideig fürkésző tekintettel bámult rám. Majd ismét ő törte meg a csendet.
- Mondja csak, most, hogy mindent megtudott, van még valami oka, hogy pazarolja az időmet? Éppen valami fontosat szakított félbe.
A hátam mögé nézett, mire megfordultam. Egy vékony kis szöszi nézegetett felénk érdeklődve. Jellemző. Felálltam, majd elindultam, de az ajtóban visszafordultam.
- De még egy dolgot áruljon el, mielőtt elmegyek. – néztem rá komolyan.
- Micsodát? – kérdezte dühösen.
- Olivia Lucas gyereket várt magától. Maga, pedig elhagyta. S ő nem hívta fel a sajtó figyelmét a viszonyukra, s arra, hogy maga hogy bánt vele, miután teherbe esett. Valószínűleg azért, mert szerelmes volt magába. De én bevallom nagyon is kíváncsi volnék arra, hogy mégis miért hagyta ott?
Amikor meghallottam, hogy képes volt ilyet tenni egy nővel, otthagyni, miután teherbe ejtette és ráadásul még Hugónak is ártott, nem vártam túl sokat a találkozástól. De amikor megláttam a két szép szemét, egy pillanatra elfelejtkeztem a bűneiről. De aztán újra kíváncsi lettem, mi oka volt rá, hogy otthagyja a gyermeke anyját.
- Mert sárvérű volt.
Nem hittem a fülemnek.
- Csak ezért? - kérdeztem hitetlenkedve.
- Nem elegendő ok? – mosolyodott el gúnyosan.
Seggfej.
- Viszlát, Mr. Malfoy! – mondtam hidegen, és elindultam.
- Várjon még egy percet! – szólalt meg gyorsan.
- Mit akar? – kérdeztem visszafordulva.
- Ha bárkinek is egy szót mer szólni Olivia Lucasról, feljelentem zsarolásért. Mert maga tulajdonképpen zsarolással kényszeríttet, hogy elmondjam, amit Hugo ügyéről tudok.
Ilyenkor utálom, hogy a zsarolás fogalmát nem csak a muglik ismerik.
- Ne féltse a jó hírét, nem árulom el! – mondtam gúnyosan. – És most, viszlát!
- Viszlát! – mondta, és rám csapta az ajtót.
***
Mikor végeztem Malfoyjal, akivel bevallom, reméltem, hogy nem egyhamar futok össze, egyből elindultam, hogy megszervezzek egy interjút Hugónak, hogy elmondhassa azt, amit el kell mondania. Az egyik legtöbbet olvasott lapot, az Esti Prófétát kerestem meg, természetesen csak, miután a beleegyezését kértem.
Hugo, igazi sztárjátékos lévén, hozzászokott a sajtó kérdéseihez, ezért viszonylag nyugodtan tudott nyilatkozni. Elmondta, hogy akárki akármit is mond, ők ketten szeretik egymást Lunával, és amint lehet feleségül veszi, hogy gyermekük igazi családban nőhessen fel. Ez után Luna is szót kapott és olyan meghatóan beszélt, hogy az interjú vége fele az újságíró, majdhogynem a boldogságtól sírva távozott. Luna valóban kiválóan adta elő magát, bár valószínűleg annak is lehetett valami köze a dologhoz, hogy az újságíró férfi volt. Luna pedig egyrészt véla.
Miután az Esti Próféta aznapi száma megjelent, valamelyest megnyugodtunk. Az emberek többsége jól reagált a dologra, és Hugóék rengeteg bíztató levelet kaptak. Most már csak a családot kellett elintézni. Erre bőven volt alkalom este, apa születésnapján.
***
- Mégis, hogy a fenébe tehetted ezt fiam? – kiabált fiával Ron bácsi.
Bill és Ron bácsi egymást túlharsogva ordítottak gyermekeikkel. Az anyák, Hermione és Fleur csendesen sírdogáltak az egyik kanapén. Hermione lánya, Rose igyekezett csendesen vigasztalni őket. Ott volt mindenki, George bácsi, a megrögzött agglegény; a szüleim; a bátyáim; Percy bácsi és a felesége Penelope, a lányuk Victoire; valamint Charlie, aki direkt ez alkalomból tért vissza Romániából. Ott volt továbbá Victoire férje, Teddy Lupin, aki szinte a fél gyerekkorát nálunk töltötte. Sajnos a nagyszüleink már nem lehettek itt. Arthur nagypapa két, Molly pedig három évvel ezelőtt halt meg. Még mindig nagyon hiányoztak mindnyájunknak.
- Apa, kérlek, nyugodj meg! Nem tehetek róla, hogy beleszerettem Lunába! Szeretném is feleségül venni, ahogy azt már abban az interjúban is elmondtam. És hiába, még fél óra prédikálás után sem fogom magam meggondolni! – kezdett el ordítani Hugo is.
Erre a hirtelen kitörésre mindenki elhallgatott. Hugo világ életében a nyugodtságáról volt híres a családban. Ma már pedig másodszor kezdett el ordítani. Elsőnek az anyja, Hermione tért magához megdöbbenéséből.
- Biztos vagy te ebben Hugo?
- Igen anya! – válaszolta Hugo határozottan.
- És te Luná? – kérdezte Fleur is.
- Igen – mondta csendesen a megszólított, anyjára nézve.
- Akkor részemről is rendben! – mondta hirtelen Bill bácsi.
Mindenki belenyugodott a dologba, már csak Ron bácsi hápogott döbbenten. Aztán egy idő múlva azt morogta:
- Csak egyszer halljak rólatok rosszat…
Ez után a válasz után mindenki fellélegzett, én pedig szólásra emelkedtem. Rámnéztek.
- Ö, az a helyzet, hogy már nincs állásom.
***
Miután egy sor ordítás után végül sikerült elmondanom távozásom körülményeit, mindenki belátta, hogy nem nagyon volt más választásom. Még így, ennyi ordibálással is viszonylag olcsón megúsztam.
Aztán nekiálltunk vacsorázni. A vacsora alatti idő viszonylag nyugodtan telt el, főként a család női tagjai beszélgettek lehetséges gyermeknevekről. Minden egyes új név felvetése után Ron bácsi tüntetően felhorkant. Én pedig tanácsot kértem a férfiaktól, hogy lenne-e valami ötletük munkaügyben. Hugo erre nyomban felvetette, hogy hozzak létre egy új lapot, ami a riválisa lehet a Rita féle Purlicerpennának. Ez az ötlet tetszett is, de tudtam, hogy ha bele akarok vágni ilyesmibe, ahhoz sok pénz kell. Vagyis kéne szereznem valakit, aki belefektet ilyen dologba. Erre George bácsi azt mondta, hogy tud valakiről, aki szívesen fektet ilyesmikbe pénzt, és akinek szívesen bemutat engem. Ez az ember többek közt a Weasley Varázsvicc Vállalat egyik törzsvevője. Közölte hogy ez a bizonyos valaki két nap múlva egy bált rendez a kúriáján, és mivel George bácsinak még nincs kísérője, meghívója viszont van erre a bálra, szívesen magával visz. Örömmel bele is egyeztem, azonban még az est folyamán megtudtam ennek a jótét léleknek a nevét, s nem éppen voltam elragadtatva. Az illetőt ugyanis Draco Malfoynak hívták, s a hírek szerint volt egy kviddicsjátékos fia…
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Én, Lily Evans