Könyvsarok - Könyves és fanfic oldal

Július 23.

Ez a történet is, mint oly sok más egy napfényes reggelen kezdődött, amit az embereknek a kilencvenkilenc százaléka - akik éltek már Londonban - gyönyörűnek tart. Milyen kár, hogy én pont abba az egy százalékba tartozom, aki nem így áll ezzel. Jól van, mondanátok született pesszimista vagyok, aki még egy verőfényes reggelben is tud valami negatívat találni. De könyörgöm, ki ne így állna hozzá, ha ez a reggel történetesen az a reggel lenne, amikor rövid, rózsás életének véget vet egy feldühödött, minden hájjal megkent főnök, amiért ’véletlenül’ elfelejtette leadni azt a cikket, ami történetesen, feltárná egy híres kviddicscsapat szenzációs fogójátékosának olyannyira titkolt magánéletét. Persze, mondhatnánk nincs ezzel semmi probléma, tekintve, hogy egy igen népszerű magazinnál, a Purlicerpennánál dolgozom, ami a híres emberek magánéletével foglalkozik. Most azok, akiknek kicsit több sütnivalójuk van, rákérdeznének: - Hé, hülye vagy? Ez a munkád szívi! Mit parázol már azon a cikken? Na és itt jön a nagy rejtély. Az a ciki, hogy történetesen a híres kviddicsjátékos az unokatesóm! Elsőfokú… Tehát, itt a nagy kérdés. Megírni a cikket, vagy nem megírni a cikket? Közszemlére tenni Hugo magánéletét, annyit jelentene, mint kihúzva magamat besétálni a kicsi szívem legeldugottabb csücskében leledző pinduri ajtócskán, amelyen öles betűkkel olvasható a felirat: Út a pokolba! Most mondjátok, hogy nem vagyok drámai alkat?

Persze még akkor is, mikor hoppanáltam a szerkesztőségbe, ezen a súlyos erkölcsi problémán agyaltam, s gondolatban fenéken billentettem magamat, mint már oly sokszor, hogy a Roxfort elvégzése után az újságírói pályát választottam. De ekkor már tudtam, hogy kerek perec meg kell mondanom, hogy nem írom meg a sztorit. Kár, hogy ez már a második alkalom. Asszem fel kell készülnöm, egy kirúgásra.

***

- Lily Potter! – kiáltott fel egy idősebb hölgyemény, aki még mindig ragaszkodott a műdrágakő-berakásos, szerintem minden ízlést nélkülöző szemüvegéhez. – Mégis mit képzelsz magadról? Ez már a második alkalom, hogy nem írsz meg egy cikket! Az én türelmem is véges! Vagy megírod a cikket, vagy csomagolhatsz!

Tudtam, hogy ez lesz a vége. Hárpia! Nem is, házisárkány.

- Nézd, Rita! Tudod, az a baj, hogy már másodszor is olyan személyről kéne írnom, aki nagyon közel áll hozzám. Nem lehetne valaki mást…

- Nem, nem lehetne! – vágott a szavamba a főnököm. – Hiába vagy a híres Harry Potter lánya, nem teszek kivételt! Még egyszer mondom el… Vagy megírod, vagy repülsz. Nos?

O, ha tudnád, hogy utállak, te hülye banya. 3 évig hallgattam, hogy állandóan az apámmal piszkálsz, többek között… Betelt a pohár.

- Rita Vitrol! Most volt elegem. Lehet, hogy te vagy a főnök, lehet, hogy tiéd ez a lap. És lehet, hogy te voltál az, aki rögtön felvett miután elvégeztem azt a hülye újságíróknak való képzést! Nem érdekel. Kilépek – s ezzel felálltam a székről.

- Mi? Ez most komoly? – nézett rám meglepetten.

Hehehe, most hogy meglepődött a banya.

- Igen, teljesen komoly! – mondtam, és elindultam az ajtó felé. – Ja, és majd elfelejtettem, ez a szőke paróka, valami förtelmes.

- Te kis…- pattant fel, hogy valami csúnyát tegyen, de én gyorsabb voltam, és kimenekültem az ajtón.

***

Hát basszus, most, hogy kiürítettem az irodámat már nem is vagyok benne biztos, hogy ez jó ötlet volt. Végülis nem viselkedtem valami szépen. Rita elég jól bánt velem, annak ellenére, hogy folyton piszkált. Tekintve, hogy amint végeztem a Roxfortban, s hírét vette, hogy újságíró akarok lenni, munkát ajánlott a lapjánál. Jó, jó, elvárta, hogy elvégezzem azt az újságíró iskolát, de akkor is. Csak egy éves képzés volt. 19 éves voltam, és munkába álltam az egyik legjobb fizetéssel a lapnál. Most meg itt vagyok 22 évesen, és nem kapok semmit.

Hogy fogom ezt beadni anyáéknak? Tulajdonképpen ciki lesz, nem is ciki, simán gáz. Meg persze a két bátyus. Mindegyiknek van valami jó munkája. Ott van kezdetnek apa. A híres Harry Potter. Ki ne adna neki munkát? Ott dolgozik a minisztériumban. Jelenleg ő az auror főparancsnok. Vagy ott van Albus, aki szintén ott dolgozik, persze aurorként. Méghozzá ő az egyik legjobb. Na szuper, túl sok itt a tehetség. Aztán ott van James, aki fogta magát és beszállt Fred és George bácsi üzletébe, és most segít George bácsinak az új termékek kifejlesztésében. Mostanában nagyon megy a Weasley Varázsvicc Vállalat. Talán egyedül anyával nem lesz gond. Mint főállású családanya nem nagyon fog nekem pattogni.

Mindenesetre drága unokatesóm, Hugo hálás lehet. Megkíméltem egy nagyon kínos dologtól. Igazából nem is tudom nekem miért mesélte el. Na jó, tudom. Kénytelen volt, miután rájuk nyitottam. Végülis szegények csak szerelmesek. Nem tehetnek róla. Akkor se a legjobb a párválasztás. Ha kiderülne, kivel hentereg a gyerek, Ron bácsi rövid úton kibelezné egyetlen fiát. Hát hiányzik ez a családnak?

Jobb lesz, ha ezt elfelejtem, úgyis meg kell látogatnom apát. Mióta mindhárman elköltöztünk valahogy olyan furcsa. Sokkal többet szeretne velünk találkozni, mint régebben. Hirtelen annyira hiányzunk neki. Na, megyek is hozzá.

***

- Jó napot Miss. Potter! Mi járatban errefelé? – kérdezte Megan, az őrboszorkány.

- Hello Megan! Csak apámhoz jöttem. Meg kell neki mondanom, hogy, izé… meg kell neki mondanom valamit – válaszoltam hebegve-habogva.

- Értem. Elkérhetném a pálcádat? – nézett rám jóindulatúan.

- Ja, persze. Tessék.

- Tizenegy hüvelyk, kellemesen rugalmas magyalpálca, egyszarvúszőr maggal?

- Igen, ez ő! – mosolyodtam el, majd átvettem a pálcámat. – Köszönöm, és akkor, viszlát!

- Viszlát!

Uh, hogy utálom, hogy itt ennyi kis üzenet röpköd az ember feje fölött. Meg aztán, apa tiszta mákos! Ilyen tök jó nagy irodát! Nekem milyen kicsi volt ott a szerkesztőségben. Hoppá, most megint eszembe jutott, hogy elvesztettem a munkám. Nagyszerű…

- Szia Apu! – nyitottam be az ajtaján.

- Oh, Lily kicsim, szia! – örült meg apám, amikor látta ki a vendége.

Egek! Nehezebb lesz, mint hittem…

***

Jól van, nem mondtam meg neki. De annyira nehéz volt! Úgy örült, amikor látott, meg aztán egyből arról kezdett beszélni, hogy a születésnapja holnap lesz ugye, és ezért az egész családot meghívjuk a kúriánkba, ahol nagy ünnepség lesz este. Mindig olyan jók szoktak lenni azok az ünnepségek! Nem akartam megkockáztatni, hogy nem mehetek el. És nem akartam lerombolni az illúzióit, akkor sem, amikor rátért arra, hogy én még mindig mennyivel értelmesebb munkát végzek, mint James, aki csak ’bohóckodik’. Tényleg nem volt szívem elmondani neki.

Csak jussak ki innét épp bőrrel. Nem nekem való ez a minisztérium. Csak ne fussak össze senki ismerőssel. Merlinre, ott jön Albus, talán nem vesz észre…

***

- Komolyan nem merted neki elmondani? Egek, hugi, de gyáva vagy! – kacagott rajtam fiatalabbik bátyám.

- Nagyon vicces vagy!

- Tudom. Nos, egyébként miért is rúgtak ki?

- Nem kirúgtak, kiléptem. Na jó, fél perccel előbb kiléptem, mint ahogy kirúgtak volna – vallottam be.

- Jó. De miért?

Miért pont ezt kellett először megkérdeznie? Ennél már az sem lett volna rosszabb kérdés, hogy mikor éltem utoljára nemi életet. Jó régen… De hé, nem könnyű egy normális pasit fogni, ha az apád Harry Potter! Legutóbb álnéven mutatkoztam be, de a második randin már kénytelen voltam felfedni magamat, mert hülye fejemmel egy olyan étterembe mentünk el, ahol az egyik volt griffendéles évfolyamtársam dolgozott, aki egyből leleplezett. Ez után nem is kerültünk olyan helyzetbe, hogy lehetett volna valami, mert a lebukás utána fél órán keresztül apámat dicsőítette, és a végén annyira elegem lett belőle, hogy hozzávágtam a legközelebbi kezembe kerülő dolgot, egy szelet báránysültet, és kiviharzottam az étteremből. Azóta nem randiztam senkivel.

- Tudod Albus, azért mert, Vitrol megint azt kérte, hogy egy családtagról írjak cikket. Mint legutóbb, amikor apáról akart valami leleplező cikket íratni velem.

- Aha. Eleged lett és kiléptél? Megértem. Mellesleg, most ki volt terítéken?

- Nagy baj lenne, ha nem mondanám el?

- Nem, csak kíváncsi lettem volna.

Gondolom.

- Na, most mennem kell. Kaptunk egy riasztást és sietek. Nem baj, ugye?

- Szart. Menj csak.

- Beszélj szebben hugi! – mosolyodott el Albus, majd egy puszit nyomott az orromra, és elment.

~ ## ~

Július 24.

Furcsa, de valahogy nem emlékszem arra, hogy mi történt miután tegnap elköszöntem Albustól. Remélem, azonban csak álmodtam azt, hogy egy mugli bárban énekeltem valami hülye nótát sík részegen.

Basszus, de nehéz felkelni. Lehet, hogy mégse csak álmodtam. Úgy fáj a fejem, mintha most száguldott volna át rajta egy megvadult sárkánycsorda. Utálom a másnaposságot. Nagyon ritkán iszom, de ha mégis, akkor nagyon hamar lerészegedem.

Most meg mi kopogtat az ablakon? Ja, csak Héra az, a baglyom. Két újságot is hozott. Megjött a Reggeli Próféta, és a Purlicerpenna. Csak tudnám, miért épp minden héten csütörtökön jelenik meg ez a hülye újság? Lehet, hogy először ezt kéne megnéznem. Lehet, hogy Rita belerakott valamit, ami nekem nem nagyon fog tetszeni. Ki tudja, hogyan akar bosszút állni? Nézzük…

***

Az év melléFOGÓJA

Hugo Weasley a Porpicy SC sztárjátékosa a családnál marad

Jelen sorok írója egy sötét titokról kívánja lerántani a leplet. Ugyan ki gondolná, hogy a tehetséges fogójátékos egy családtaggal ápol túlzottan is bensőséges viszonyt?
Úgy ám! Ron Weasley – aki egyébként a híres Harry Potter egyik legjobb barátja – fia szexuális kapcsolatba bonyolódott elsőfokú unokatestvérével Bill Weasley és az egykori trimágus bajnoknő, Fleur Delacour lányával, Lunával.
„Sőt nem csak, hogy le is fekszenek egymással, még együtt is járnak - persze nem hivatalosan -, s a közelmúltban tudtam meg, hogy Luna gyermeket vár! – mondta el lapunknak, a Porpicy SC egy másik játékosa, a hajtói poszton játszó Scorpius Malfoy.”
Kérdés persze, hogy fogadja ezt a vérfertőző viszonyt a már oly sokat megért Weasley család?

***

Abban a percben három dolog merült fel bennem.

1. Rita Vitrolt nemsokára rövid úton megölöm.
2. A családi vacsora fő témája már meg is van. És sajnos nem én leszek az, pedig ennél az is jobb lenne. Habár, azt hiszem nekem is színt kell vallanom.
3. Ha megtalálom Hugo eme kedves játékostársát, kinek neve Malfoy – s akinek ezt a nyilatkozatát valószínűleg a csapat sem fogja meghálálni –, gondoskodom róla, hogy a gyereknemzés problémája többé ne legyen számára probléma…

Egy rosszul indult nap...