| P+M : A bolondos húg története |
A bolondos húg története
midnight 2008.08.27. 16:41
 Miért is olyan fontos Astoriának, hogy Lily Scorpius barátnője legyen?
Honeyroot - Where I belong
16.
Másnap reggel elkölthettem egy csodálatos reggelit Miával, Astoriával, és Hermionéval. Hermione épp se lát, se hall kedvében volt, úgy ette a rántottáját, mintha az tehetne arról, hogy Ron egy bunkó paraszt.
Astoria meg idegesnek tűnt, s mindez nála annyiban nyilvánult meg, hogy összeszorította a száját, és körülbelül húsz percig kevergette a kávéját.
- Én asszem megyek – mondta Hermione, és fel is állt az asztaltól. Aggódva néztem utána, bár megvolt a magam problémája is. Közben eszembe jutott, hogy inkább egyelőre nem mondom el Hermionénak Mohamedet, így is épp elég baja van… Amint hallótávolságon kívülre került, Astoria nagyot sóhajtott, és belekezdett a mondandójába.
- Ginny, bajban vagyunk.
Bajban vagyunk. Most ez vagy azt jelenti, hogy Malfoy úr mindent tud, megfojtotta magzatát, és értesítette Lucius apót, vagy pedig azt, hogy a tavalyi katalógusból rendelt magának több száz fontért egy kabátot.
- Nem találtad a szempillaspirálod? – dünnyögte Mia, de ő is inkább a kávéjára koncentrált, mint ránk.
- Is, de aztán megtaláltam a fürdőszobában – mondta pislogva. – De nem, most sokkal nagyobb problémánk van…
- Várj, kitalálom, letört a szandálod sarka.
Mia kapott egyet a bokájába. Mikor kviddicseztem, elé sokszor kellett ehhez a módszerhez folyamodnom.
- Nem, nem. Draco. Tegnap este bemutatott egy kőgazdag pasast a dáma feleségével, nem akartam neki szólni, hogy elég borzalmasan fest abban a kalapban, de mindegy, ő tudja. Szóval bemutatott nekik, és eljátszottam a First Ladyt, mondanom sem kell, hogy azt élvezem, azt mindig élvezem, de most… A lényeg, hogy a dámának, meg a férjének van egy kis trónörököse, egy kislány, és Draco össze akarja terelni vele az én kicsi fiamat! Tudod mit, előbb veszek fel kockást csíkossal, mint hogy végignézzem, ahogyan Scorpius azt a beképzelt, kényeskedő libát csókolgatja! Mindössze 15 éves, de úgy néz ki, mint aki most lépett ki a Vogue-ból… Tudod mit hordtam én 15 évesen? Idióta pulóvereket idióta szoknyákkal, blúzokkal, meg blézerekkel! Borzalmas! Nem, és nem! Valamit tennünk kell, mielőtt Lil meglátja Scorpiust meg a libát, mert akkor aztán…
- Miért, most mi van, már el is jegyezte, vagy mi?
- Dehogy, csak az a lány olyan, mint egy… Mint egy csupor méz!
Ezt a művészi hasonlatot…
- Túlságosan is édes, és ragad… Nagyon ragad. Vagy inkább tapad, mint az egyik edzőpólóm.
- A mézet mivel szedjük le? – forgatta a szemét Mia.
- Leginkább semmivel. Nem eszem mézet, ugyanis Scorpius leette a legszebb Ralph Lauren ingjét, sehogy sem jött ki, és akkor nagyon begurultam a mézre.
Ez az Astoria elég dilis egy nőszemély.
- A mézre. – ismételte Mia.
- Arra – csacsogott Astoria – Soha többé nem veszek.
- Boszorkány vagy, te szerencsétlen… - nyögte Mia, de úgy, mintha már tényleg fájna valamilye. Vagy túl nagyot rúgtam? – Úgy értem… Néhány kis bűbáj, és nem lesz olyan tapadós az a kislány.
Mia problémamegoldó készsége leginkább egyenlő volt a nullával, attól függetlenül, hogy annak idején ő volt a Holyheadi Hárpiák őrangyala. A legfőbb feladata az volt, hogy rájöjjön, mi nyomja a lelkünket, és arra buzdítson, hogy eddzünk sokat, összeforrasztotta a csontjainkat, ezen kívül távol tartotta a sajtót a lányoktól.
Mivel elég keményen tette a dolgát, inkább senkinek nem volt semmi baja.
Astoria beleegyezett, de nyugtalan maradt. Érdekes, az én véleményem már senkit sem érdekelt, pedig én lennék a lányos anyuka, vagy nem…?
- Nekem is van egy mondanivalóm.
Érdeklődve néztek rám. Nagyot sóhajtottam, és próbáltam megfogalmazni magamban.
- Majdnem összejött egy negyedik babázás.
Sajnos nem esett le nekik.
- Izé… Idő előtt…
Feldühített, hogy annyira hülyén néznek rám.
- Elvetéltem!…
- Ó – nyögték. Astoria piros arca elsápadt, és félelmetesen szomorúnak tűnt. Mintha betanulták volna, egyszerre pattantak fel a székükről, és simogatták a hátamat, meg érthetetlen dolgokat mondtak össze-vissza.
- Na és mikor…
- Tegnap tudtam meg mindkettőt – feleltem. – Előfordul – sóhajtottam.
- És már nem lehetsz többet…
- Nem is baj, ha nem, hisz nagyon nagy lenne a korkülönbség, és én sem vagyok babázós hangulatomban…
- Kilenc hónap alatt ez sokat változhat – vonta fel a szemöldökét Astoria.
- De… de neki sem lenne jó, és már nekünk sem feltétlenül.
- De hisz Harry már csak hobbiból dolgozik, és te is. Nincs semmi komoly tennivalótok az év nagy részében, akkor meg miért ne…
- Van még három másik gyerekünk, akik elég sok figyelmet igényelnek, még így is féltékenykednek egymásra, és ha lenne egy kistesójuk, végképp négyfelé szakadnánk.
- Nem feltétlenül – érvelt tovább Astoria – Szerintem téged is boldoggá tenne, meg amúgy mindenkit. Főleg a szüleidet. A családotokban Hugo a legfiatalabb, ha jól emlékszem, de már… Már ő sem kicsi, és…
- Astoria, miért akarod annyira, hogy Ginny terhes legyen? – szólt közbe Mia. Astoria csak pislogott, és nézett. Enyhén lebiggyesztette a száját, és látszott, azon gondolkodik, hogy megszólaljon-e vagy sem. Visszaült a székére, de közben nem engedte el a kezem. Az abroszt nézte, és egyre sűrűbben pislogott.
- Nem megyünk sétálni egyet? – kérdezte csendesen.
***
A partnak egy csendesebb szakaszán sétálgattunk, a kikötő közelében, ahol nem nagyon voltak emberek, csak néhányan futottak el mellettünk. Sokáig csak a hullámok zaja, Astoria szandáljának kopogása, és egy kutyáját szólongató nő hangja hallattszott. Mia a nem túl türelmes természete lévén pár perc után egy pálcaintéssel elintézte, hogy a kutya a gazdája ölébe pattanjon, és ne mozduljon onnan.
- Szóval, én még nálatok is fiatalabb voltam, mikor Scorpius megszületett – mindössze 19 éves. Boldog voltam, nagyon boldog! A hülye nővérem, Daphne meg borzasztóan féltékeny, és a mai napig neheztel rám, amiért Draco engem választott. Miután megmutattam neki a jegygyűrűmet – itt felmutatta a hosszú, kecses ujján csillogó gyémántgyűrűt – ő kereste az alkalmat, hogy kettesben lehessen Dracóval, és megbizonyosodjon arról, hogy „Malfoy csak sajnálatból veszi el a félbolond húgomat” – utánozta Daphne fellengzős stílusát. – A szüleimnek is Daphne volt a kedvence, én voltam a kis butuska, és jót nevettek, mikor meghallották, hogy Dracóhoz megyek feleségül. De mindegy, nem ez a lényeg… Mindig odavoltam a kisbabákért. Sosem voltam annyira boldog, mint mikor Scorpius megszületett. De elrepült az a két év, én meg újra babázni akartam, aztán a hetedik hónapban… - itt elcsuklott a hangja. Én és Mia szinte automatikusan szorítottuk meg a kezét. Meglepett Mia... Sosem volt erőssége az együttérzés. Legalábbis engem soha nem tudott megvigasztalni, ettől függetlenül évekig legjobb barátnők voltunk. Pontosan abban az időszakban, mikor a legtöbbet pityeregtem.
- Soha többé nem lehet gyerekem. Már pedig, ha nincsenek olyan nagyszülők, akik mindenben támogatnának, együtt éreznek, és nem csak az érdekli őket, megvannak-e még a fehér páváink, meg hol és mikor vettem a bundámat, ami természetesen nem igazi, ezt elég nehéz feldolgozni. Kislánykorom óta az esküvőmről ábrándoztam, és miután Draco elvett, minden második percben eszembe jutott, hogy lesz egy kislányunk, akinek a hosszú szőke haját majd én fogom fésülgetni, és szép ruhái lesznek… De a szobája a mai napig üresen áll, és tele van a cuccaival. Soha ne örüljetek előre semminek, mert nagy hasraesés a vége… Tapasztaltam már egy párszor.
- Igazán sajnálom – mondta halkan Mia.
- Éppen ezért mindennél fontosabb, hogy Scorpiusnak jó élete legyen. Jó anya próbálok lenni, amiért nekem nem volt jó anyám, aki figyelt volna minden bajomra, és elfogadott volna minden bolondságommal együtt. Ginny, ígérd meg, hogy segítesz, akármennyire utálod, hogy Scorpius Draco gyereke, én megértem, és nem zavar különösebben, de kérlek, segíts, hogy ne egy olyan liba tegye tönkre az életét…
- Segítek – vágtam rá gondolkodás nélkül, és egy pillanat múlva már meg is bántam. De nem mondhattam mást, mert Astoria… Olyan szinten megsajnáltam, hogy úgy döntöttem, Lily majd megtanítja Scorpiust arra, milyenek is a neki való lányok. De ez nem azt jelenti, hogy 15 évesen eljegyzik egymást… Ez már a XXI. század.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Én, Lily Evans