Könyvsarok - Könyves és fanfic oldal

9.

Vacsora. Janneke, Potter, Weasley, és Greengrass (aki inkább családfő, mint a férje) úgy döntöttek, hogy egy asztalnál szeretnének enni. Én le sem vettem a szemem Lilyről. Feszélyezett volt, ahogy Scorpius is. Tudhattam volna…

-… természetesen a Szombati Boszorkány kapta meg. Mivel azt olvasom leginkább, úgy döntöttem, ők közöljék először a kis Scorpius fotóját…

Sajnos már a varázsvilágban is szokássá vált híres szülők újszülött gyerekeit milliókért betenni az újságba. De hogy jött ez most ide? 16 éve volt…

- És Ginny, drágám, ti mennyit kaptatok James fotójáért?
- Az nem teljesen úgy volt – köhintettem – Mi azt a pénzt a Holyheadi…
- Ó igen, a jótékonykodás! – vágott közbe Astoria. – Az tőlünk sem áll távol, igaz édesem?

Mindjárt hányok. Draco, és az „édesem”? Az a szegény ember úgy nézett ki, mintha az imént megetettek volna vele egy csomó romlott körte ízű drazsét…

Lily és Scorpius végre egymásra néztek. Akármennyire próbálkoztam nem feltűnően az arcukról olvasni, Harry megbökött az asztal alatt.

- Janneke, ön szeret kviddicsezni? – csodálkozott Hermione. Na mi az, kihagytak valamit a Minisztériumi dolgozók könyvéből?
- Ami azt illeti, csak nézem… Borzasztó látványos. Egyetlen egyszer ültem seprűn, és… Elég rossz vége lett – nevetett Janneke. – Potter, szeretnék gratulálni a világkupához.

Ron máris nekiállt fintorogni.

- Csodálatos meccs volt… Akkor szerettem meg a kviddicset is. Azok a fények, a hangulat, az a rengeteg ember… Káprázatos volt. Remélem, az én lányom is legalább akkora bajnok lesz, mint ön, Potter.

- Hát persze – szólt közbe Lily. Mintha egész mást gondolt volna, mint amit mond.
Hanne csak mosolygott, Albus meg le sem vette róla a szemét.

- No, és minden Potter gyerek kviddicsező szeretne lenni? – kérdezte Mrs Janneke. Valószínűleg Albusnak tette fel a kérdést, aki viszont egy másik világban volt éppen.

- Nem nagyon – motyogta Al.

- Scorpius szintén hasonló terveket szövöget – csacsogta Astoria.
- Te szövögetsz hasonló terveket – nyögte az a szegény gyerek.
- Azt hallom, Scorpius és James nincsenek valami jóban – morogta Draco. Csak hogy ő is mondjon valamit. Az érintettek meg a szemüket forgatták.
- Vajon miért? – sziszegte Ron. Sajnos a balomon ült, de legalább bokán tudtam rúgni.

***

- Akkor koccintsunk egy csodálatos nyaralásra! – emelte a poharát Astoria, és mi követtük a példáját. A hangulat már egy kicsit emelkedett volt… - Szerintem ez a hát tartogat még meglepetéseket.
De hova tűnt Lily?
SCORPIUS?!
- Ki kell mennem – mondtam, és már el is tűntem. Mikor léptek le? És hova mentek? Jaj, te jó ég…
A medencénél nem voltak, a hallban sem… Persze, majd a hallban állnak neki… Nem, nem smárolnak! Semmi közük nincs egymáshoz! Gyűlölik egymást, ahogyan azt kell…
Ahogyan azt kell…?
Akkor sem lehetnek együtt! Ez nem… Ez…

- Kékszemű szőke, alacsony, szép, vörössel? – fitogtattam a franciatudásom az egyik alkalmazottnak. Az csak megrázta a fejét.
Talán a szobájában…
Körbenéztem a hallban, és senkit sem érdekelt a jelenlétem különösebben. Akkor reméljük az eltűnésem sem tűnt fel nekik.
Az ötödikre hoppanáltam, közvetlenül Lilyék ajtaja elé. Benyitottam, és…

Lily ott volt. De egyedül. A nagy hajóablak párkányán ült, és felhúzta a lábát az álláig. Tudtam, hogy sírt.
Halkan közelebb mentem hozzá, de le is tudtam úgy ülni, hogy ne vegyen észre. Egy kicsit megijedt, mikor észrevette, hogy ott vagyok. Felnézett rám. Az arca nagyon vörös volt, és…
Még régebben azt mondtam neki, ha szerelmes, semmiképp se húzza ki a szemét.
De ő nem szerelmes…

- Most jobb? – kérdezte megvetően.
- Nem… Kérlek magyarázd el ezt az egészet.

Lily megrázta a fejét, és kibámult az ablakon.

- Segíteni szeretnék – jelentettem ki. De rengeteg időmbe telt, mire összeszedtem hozzá a bátorságot. Végül is… Miért baj az, ha járnak? Ő már Lily Potter, nem pedig Ginny Weasley, és több mint húsz éve történt az, ami…

- Segíteni.
- Igen Lily. Engem…
- Nem szorulok segítségre anya – szakított félbe. – Majd megoldom. Elmehetsz.
Ez egy kicsit sok volt… De mégsem mondhattam, hogy segíteni akarok, te meg meg sem köszönöd…
Kimentem a szobából. Egy darabig még az ajtaja előtt álltam, hátha történik valami… De nem.
Így hát lementem, vissza az étterembe. Az asztalunktól immár az összes gyerek eltűnt, csak a felnőttek maradtak. Semmi kedvem nem volt közéjük ülni, és úgy tenni, mintha semmi sem történt volna. De nem volt más választásom.

- Ginny, képzeld ép arról beszéltünk, hogy…

Astoria hangja az egyik fülemen bement, a másikon kiszállt. Nem bírtam figyelni, az agyam csak azon kattogott, hogy mi lesz most…

- Ginny – hajolt közelebb Harry – kezd elegem lenni ebből a nőből. Tíz perce arról beszél, hogy hol a legolcsóbbak a hülye ruhái…
- Na és hol? – élénkedtem fel, majd magamhoz tértem – menjünk.
Hosszas köszöngetések, meg búcsúzás után végre elszabadultunk onnan. Kéz a kézben sétáltunk a hall felé.
- Mi a baj? – kérdezte, látva az elgondolkodó arckifejezésemet.
- Te nem vettél észre semmi furcsát? Lilyben.
-… Csak a különös új vonzalmát a férfiingek iránt.
Scorpius nem hord ingeket.
Megvontam a vállam. Magamban azt fontolgattam, elmondjam-e Harrynek, hogy a lánya belezúgott Scorpius Hyperion Malfoyba.
De nem fogadná valami jól. Biztos, hogy nem.

De mégis mikor kezdődött ez az egész? És ha Lily tudja, hogy Malfoyék, és mi… Szóval, ha tudja, hogy nem kellene túlzásba vinniük a barátkozást, attól függetlenül, hogy mi jópofizunk, akkor lehet, hogy csak azért teszi, mert lázad?
És a legfontosabb: Scorpius vajon viszontszereti őt?

- De miért? – kérdezte Harry. – Te mondtad, hogy nem terhes…
- Mert nem az! – mérgelődtem. Istenem, ha ő is kezdi, nekem végem van… - És ne kezdd, hogy akkor biztos én, mert megfojtalak!
- Pedig egyre biztosabb vagyok abban, hogy terhes vagy.

Következő

Lázad, talán