8.

Az ebéd svédasztalos volt, a desszertet viszont a pincérek hozták ki. Kíváncsi vagyok, hány kilót adhattak le, amíg kiszolgálták Jamest, aki legalább fél órán keresztül fogyasztotta a desszertet… De mit csinál, hogy mégsem akkora, mint egy ház? Azt hiszem, tőle fogok fogyókúrás tippeket kérni…
Ebéd után körbejártuk Ajaccio városkát. Abban a dög melegben nem is lehetett volna jobb dolgot kitalálni. Szerintem nem csak én pillantgattam vágyakozva a tengerpart felé, annyi mersze egyikünknek sem volt, hogy elküldjük a búsba az idegenvezetőt, és lerohanjuk a partot.
Hermione, Ron, Harry és én tetetett érdeklődéssel ballagtunk az idegenvezető mögött néhány szerencsétlen társunkkal, míg a gyerekek hátramentek sereghajtónak. Meg is értettem, mert a nőnek még Fleur valahai akcentusánál is bántóbb volt a kiejtése…

- Harry Potter? – suttogott egy ember mögöttünk. Harry és én egyszerre fordultunk hátra. Egy testes, kedves arcú alacsony ember volt, és a feje búbján kopaszodott. – Micsoda véletlen!
Egy kissé zavartan mosolyogtunk rá…
- Ne haragudjanak, még be sem mutatkoztam… Lars Janneke, Holland minisztériumi nagykövet. Oh, a mindenit, ön a kedves Gineuvre?
- Ginevra – javítottam ki nevetve, és hagytam, hogy kezet csókoljon.
- Magácska szebb, mint újkorában. Minden meccsén ott voltam – mondta nevetve. – Micsoda véletlen… Hadd mutassam be a feleségemet, Hildát, és a lányunkat, Hannét.
A feleség a férjéhez hasonlóan kerekded volt, de szintén nagyon kedves arcú. Hosszú barna haja volt, és kerek barna szeme.
- Nagyon örülök – mondtuk, mire a nő mögül előkerült a lánya is. Hosszú, búzaszőke haja volt, és egyáltalán nem örökölte a szülei testalkatát, talán csak az arca hasonlított a szüleiére. Körülbelül egy idős lehetett Lilyvel.
- A mieink is itt vannak valahol – szólt Harry.
- Nem fontos, a szállodában majd úgyis összefutunk még. Aztán ne lepődjenek meg, ha ismerős arcokat látnak, mert a Minisztériumból még néhányan ezt a helyet választották… Bár nem mondom, elég furcsa így a muglikkal. Egyébként, Ginevra, nem gondolkodott még azon, hogy visszatér kviddicsezni?
- Sajnos már kiöregedtem belőle… És a múlt hónapban sikerült meghúznom a hátamat. Kviddicseztem a fiammal, aki elég jó, és hát… Vagánykodtam egy kicsit – mosolyogtam.
- Ó, megértem… És sajnálom, hisz olyan jó játékos volt…
- Viszont a lányunk az édesanyja nyomdokaiba fog lépni – jelentette ki Harry, és úgy áradt belőle a büszkeség, hogy azt hittem, ott helyben nekiesek.
- Bizony – folytattam – Tervezi… Öö… Tervezzük, hogy a Holyheadi Hárpiáknál fog játszani.
- Ó, micsoda szerencse! – szólt közbe Janneke felesége. – Hanne minden vágya, hogy ott játszhasson. Akár barátnők is lehetnének!
Lily sajnos semmit sem utált jobban annál, ha össze akarták terelni valakivel. De Hanne kifejezetten úgy nézett ki, mint Lily haverjai. Mondjuk néhányuktól kifejezetten rosszul voltam, mikor eljöttek a 14. szülinapi bulijára. Például egyik lány folyton az absztrakt művészetről fecsegett, én azt hittem, ott helyben nyakon szúrom magam. De többségben jófejek… Na és persze ott van Lily bandája…
- Hogyne – feleltem mosolyogva. Próbáltam nem az ellenkezőjét sugallni. – Szép a sziget.

***

- Van számotokra egy meglepetésem – vigyorgott Harry, mikor visszaindultunk a szállodába.
- Kész Átverés? Amerikai Vígjáték? – találgatott James. Tényleg fárasztó üzemmódra kapcsolt.
- James, hol van rajtad a kikapcsoló gomb? – sóhajtottam.
- Szóval, én egy kis időre eltűnök, de négykor találkozzunk a medencénél. Hozzatok fürdőruhát!
- Juhú, apa megvette a tengerpartot! – kiáltozott James, mire Albus és Lily önpusztításba kezdtek.
- Nem egészen – röhögött Harry – De jó ötlet fiam. Ha majd a hamut is mamunak mondom, te leszel az én jobb kezem.
- Miért, most talán nem vagyok az? – kérdezte felháborodva.
- Most a második balkezem vagy – mondta halkan, szerencsére Jamest nem érdekelte a válasz, mert észrevette Hannét. Ahogy Al is. Te jó ég, le kéne festeni azt a két arcot.
Jaj ne! Al szerelmes? Első látásra? Ennek nem lesz jó vége. James meg nem jogosan bámulja a kislányt, hiszen most kezdődött el egy távkapcsolata egy nála 3 évvel idősebb lánnyal… Persze, amennyire ő hűséges… De akkor is! Ha Al szerelmes, akkor bizony anyuci besegít! Lily felvont szemöldökkel nézte a bátyjait.

- Ilyenkor mi van? – kérdezte tőlem. Inkább megráztam a fejem, mert nem akartam, hogy Lily nekiálljon cikizni Alt.
A szálloda bejáratánál rövid időre elbúcsúztunk Harrytől, és Jannekéékkel mentünk be. Kiderült, hogy ugyanazon az emeleten laknak, mint mi, csak egy másik szárnyban. Aranyos emberek.

Lily először bejött a mi szobánkba, sőt lakosztályunkba, és miután jól kimérgelődte magát, amiért az ő szobájukban nincsen italbár, hajlandó volt végighallgatni.

- Lily, láttad Jannekéék lányát?
- Az a szőke?
- Igen. Ő is a Holyheadi Hárpiákban szeretne játszani.
- És rajta kívül még hány ezren? Anya, tudod jól, hogy oda nem kerül be akárki…
- Ha te bekerülsz, akkor ő is.
- Ezzel azt akarod mondani, hogy…
- Nem, dehogy! Csak ránéztem… Látszik rajta, hogy komolyan játszik.
- Peersze! Tüsszentek egyet, és elrepül…
- Mindegy. Az a lényeg, hogy… De ígérd meg, hogy nem piszkálod Albust. Szerintem tetszik neki Hanne.
- Júj. Akkor viszont szólok a lánynak, hogy műanyag cuccokat vegyen fel, mielőtt Al lehányná…
- Jaj Lily, csak egy kicsit légy megértőbb… Képzelheted, hogy érezheti magát, mikor a bátyjáról annyi idősen, mint ő most, verseket írtak, a padba vésték a nevét, és…
- Velem ugyanezt csinálják – vonta meg a vállát Lily.
- Na látod! Láttam rajta, hogy nagyon tetszik neki ez a Hanne… Szóval nagyon kérlek, Lily, segíts neki! És nekem is.
Lily úgy tett, mint aki komolyan elgondolkodik.
- De jössz nekem eggyel.
- Megegyeztünk – mosolyogtam, aztán kihajtottam a szobából.

Kis idővel a megbeszélt időpont előtt mentem le a medencéhez. Lengén öltöztem fel: csak egy pánt nélküli strandruha, és a bikinim volt rajtam. A vállamon lógott az az ezeréves strandtáska, amiben valamikor még az úszópelenkákat vittem…
Szóval vigyorogva sétáltam a medenceparton, mikor a szemem megakadt egy „színpadiasan” napozó nőn. Nemrég kezdhette a dolgot, mert még hófehér volt a bőre. Hosszú, sötét haja volt, és üvöltött a fürdőruhájáról, hogy Versace.

Astoria Greengrass.

Már késő volt, hogy lelépjek; ő is észrevett. Levette azt a gusztustalan ( Nekem is kell egy olyan… ) Roberto Cavalli napszemüvegét, és rámmosolygott azzal a hamis vigyorával.
- Ginny, drágám! – kiáltott fel, és még a Szombati Boszorkányt is hajlandó volt letenni a kedvemért.
- Heh… Szia! – köszöntem vissza.
De nem hagyta ennyiben; ráállt azokra a háromméteres lábaira, és odasietett hozzám.
- Micsoda szerencsés véletlen! – mondta mosolyogva. És mi a legnagyobb baj? Hogy őszintén mosolygott. Pedig neki egy banyának kellene lennie… - Csodás ez a hely, nem?
- De. Az. – válaszoltam.
- Ó, sietsz? – kérdezte.
- Nem, dehogy…
- Akkor gyere, ülj le, és elmesélem, hogy…

Nos igen, kétféle gazdag nő van. Az egyik az A, aki imádja a gyerekeit, meg a férjét, de bűntudata van, ha magának vesz valami nagyon drágát, és nagyon szépet, a másik a B, aki tökéletes, imádja a férjét meg a gyerekét, és nincs bűntudata, ha valami nagyon szépet és nagyon drágát vesz magának. Istenem, miért lettem A…

A medence túlpartján felfedeztem Lilyt és Jamest. James hason feküdt, Lily pedig a hátát kente be naptejjel, és magyarázott neki valamit, amitől nagyon kéjes vigyora lett… Ha Albuson nevetnek, én mindkettőt megfojtom…

- Asszem, mennem kell, bocsi Astoria…
- Semmi baj! Remélem, még összefutunk. További jó nyaralást!

Otthagytam Miss Greengrasst, aki nem volt hajlandó felvenni a férje nevét, amit teljes mértékben meg is értek. Jamesékhez mentem volna, de Lily eltűnt.

- Lily hova lett? – kérdeztem.
- Felment átöltözni asszem.
- És mit mondott, aminek annyira örültél?
- Ó, megtudod…
- Allel kapcsolatos?
James felvonta a szemöldökét.
- Ő meg hogy jön ide?
Akkor meg mi a…
- Szia anya! – köszönt vidáman az említett.


***

- Hol van már Lily? – aggodalmaskodtam. Harry, Jamie, Al és én már csak rá vártunk
- De áruld már el, mi a meglepetés! – könyörgött Al.
- Mindjárt megtudod – titokzatoskodott Harry. Lily végre megjelent a medence másik szélénél. Nem volt valami lelkes…
- Anya – szólt James elképedve – Lily elcsórta a kedvenc ingemet!
- Mi az Lil, nem hoztál elég ruhát? – nevetett Harry. Lily csak elhúzta a száját. Fehér top volt rajta, Jamie kedvenc, szürke-kék kockás rövid ujjú ingje, egy fehér rövidnadrág, és fehér Converse, amiért fél évig könyörgött.
Harry egy ideig terelgetett minket, le egészen a tengerpartig. Egy kikötőnél álltunk meg; én már akkor jót sejtettem.

- Harry… - vigyorogtam. Húsz éves koromban arról álmodoztunk, milyen jó lenne, ha lenne egy jachtunk, amivel egész nyáron hajókáznánk, csak mi ketten…
Azóta eltelt 17 év, és három gyerek, de úgy tűnik, még mindig nem felejtette el.
- Ginnynek hívják – mosolygott félénken. Nekiestem. És még Lily sem szólt közbe. Istenem, mióta vágytam erre…
Mikor abbahagytuk a smárolást, láttam, hogy James, Al és Lily is vigyorog. Na végre! Örülnek, hogy az ő szüleik nincsenek válófélben, mint Pansy Parkinson, és Richard Kent… Mi az, hogy nincsenek válófélben! A második nászútjukon vannak…

***

- Ronéknak nem muszáj mondani – szólt Harry, mikor vacsorázni készültünk. Az étkezőbe siettünk, a hallon át…
- Ginny!
Már megint Astoria… De nem egyedül.
Vele volt a kedves fia, és a még kedvesebb férje is. Draco és Harry tartózkodva üdvözölték egymást.
- Potter – bólintott Scorpius.
- Malfoy… - felelték Jamesék. Várjunk csak? Lily miért olyan…
Ott és akkor rádöbbentem mi is az a P+M.

Következő