Az első előtti csók

4.

Pakolnom kellett volna, de inkább az Abszol úton lézengtem „veszek még néhány apróságot az utazáshoz” címen.
A vacsora viszonylag békésen fejeződött be. Sőt, egy kis ideig Hermione is a régi jó barátnőmnek tűnt. James öt teljes percre depresszióba zuhant, és befalt egy rakás mogyorós piskótát.
Otthon kihányta.
Az utazás előtti napon Lily, Albus és James velem jöttek vásárolni, Harry pedig a Minisztériumba ment az iratainkért. Még a bőröndvásárlást is arra a napra halasztottuk.
Reggel kilenc körül indultunk el, és egész jól szórakoztunk. Lily tenyerén halvány volt a két betű, de még mindig ott volt. Nem mertem megkérdezni, mit jelent. Nem tudom miért, egyszerűen nem mertem.
Az otthoni pakolászást csak azért élveztem, mert a másnap reggeli utazásra gondoltam. Egyébként nagyon fárasztó volt – ugyan varázslattal – átvinni a szobámba a gyerekek bőröndjeit, amit úgy pakoltak tele, hogy… Inkább nem kommentálnám.
Hermione késő délután átjött, és még egyszer elmagyarázta, mi hogyan lesz.

- Ron? – érdeklődtem, miután mindent megértettem.
- Még neheztel egy kicsit, de belül legalább annyira izgul, mint Hugo. Ő és Rose már fejre állnak, annyira várják a repülést.
- Ne is mondd – nevettem. – Albus az Abszol úton kiselőadást tartott arról, hogyan repülnek azok a gépek.
- Na megyek, mert még pakolnom kell…
- Ahhoz edzeni kell Hermione. Ne engedd, hogy pakoljanak maguknak, mert kétszer annyi dolgod lesz.

Elköszöntünk, ő dehoppanált, én meg visszasiettem a szobába. Lily bőröndje jött, azt hagytam a legvégére… Hátha találok valami utalást a P-re meg az M-re.
A naplóját nem nyitottam ki, de a fedelét megvizsgáltam. Egy apró utalás sem volt a két betűre. Hacsak… Sajnos nem ismerem a cirill betűket. Cseles ez a Lily.
De a naplón kívül semmi.

- Anya!
A naplót villámgyorsan a pólók alá tettem, ahol eredetileg is volt, egy kicsit rendetlenebb kiadásban.
- Mi az? – kérdeztem.
- Megjött apa!

Végre… Akkor nekiállhattam vacsorát főzni.
És még este tízkor is fent voltam. Tudomásom szerint a többiek már órákkal előtte elmentek aludni, hogy fel tudjanak kelni. Én, ahogy lefeküdtem, fel is keltem, annyira be voltam sózva. Lementem a lépcsőn. Sötét volt odalent, de a beszűrődő holdfényben egy kicsi, összegömbölyödött alakot láttam az ablak melletti kanapéban.
Közelebb mentem – Lily volt az.

- Nem alszol? – kérdeztem.
- Nem. Utálok felkelni, szóval inkább nem alszom. Nem tűnt fel, hogy tegnap le sem jöttem a szobámból?
- Mindegy – mondtam, és befészkeltem magam mellé.
- Kíváncsi vagyok a tengerpartra, de nem szeretem a meleget – jelentette ki. – Amikor Dániában voltunk, Lorcan mesélt nekem Skandináviáról. Nagyon baró hely, és azt mondta, a Balti-tengernél nem látott szebbet. Ahogy kihajóznak Stockholmból a nyílt tengerre, egy csomó apró szigetet látni. Némelyik akkora, hogy épp csak egy sátrat lehetne rajta verni. Maga Stockholm is szigetekből áll. Irtó jó hely. Gondolkodtam, és arra jutottam, nem érdekelnek annyira a canberrai fiúk, mint Skandinávia. Nem megyünk inkább oda jövőre?
- Hát… Őszintén örülök, hogy így gondolod. Én benne lennék… Voltam már Finnországban, és tényleg elég szép…
- Szuper!
- Lily…
- Egyébként te nem gondoltál már arra, hogy Jamesnek valami baja van? Sosem szívatott ennyit Lorcannel. Miért nem hiszi el, hogy van fiú-lány barátság?! Rolf és Luna a keresztszüleim, nem igaz? Ezt miért nem tudja felfogni?
- Nem tudom. Én inkább rólad szeretnék most beszélgetni.
- Hurrá…
- Hogy állsz a fiúkkal? Még mindig tetszik Stump fiú? Al osztálytársa, nem?
- Anyu! 9 éves voltam, mikor ezt megbeszéltük! Régóta nem az olyan fiúk tetszenek!
- Akkor milyenek?
- Hát… Nem túl magas. És a legkevésbé sem olyan, mint én, mégis…
- És ő egy konkrét személy?
- Nem.
- De most nem jársz senkivel?
- Nyáron? Ne röhögtess…

Próbáltam megérteni Lily életfilozófiáját. Nehéz személyiség, de az én lányom.

- De mondd csak… Volt már barátod, nem?
- Egy, és arról be is számoltam.
- Ja igen, a terelő gyerek…
- De akkora bunkó! Még mindig! Kiesik a kapa a szájából! Hülye paraszt!
- Egyetértek.

Richard Suffolk volt Lily első barátja. 9 napig jártak, mert Lily rátalált Suffolkra, és Rhiannon „Beképzelt, nagypofájú grilltyúk” Kentre, bár nem tudtam, mit csináltak, mert a „grilltyúk” szőke hajzata eltakarta az arcukat. De nyilván smároltak.
Egyébként a grilltyúk édesanyja az én kedvenc ismerősöm, Pansy Parkinson, akiről Barbie babákat mintáznak… Tiszta műfeje van! Hogy folyna ki az összes botox a pofájából! Az a nő egy beképzelt grilltyúk! Verné ki a ragya…

- De anya…? Szerinted vicces, hogy még nem smároltam?
- Vicces?
Nem értem, ahogy a mai fiatalok fogalmaznak.
- Miért lenne vicces?
- Jaj. Úgy értem, poén, nem? Minden teremben van legalább két pad, ami tele van vésve az én nevemmel. De még sosem sikerült…
- Nem. Akkor nem poén… Miért kéne sietni vele?
- Te hány évesen smároltál először?
- Tizenöt. Látod, ha rám akarsz hasonlítani, vársz még.
- Négy hónapot? – kérdezte felvont szemöldökkel.
- Vagy többet.
- Apád is tizenöt volt, mikor…
- De nem veled smárolt először, igaz?
- Ja… - motyogtam szomorúan. – Chang kisasszony idősebb volt Harrynél. Még szép, hogy nem vett észre mellette… Viszont, mikor észrevett…
- Neee, ezt inkább ne meséld el. És mondd csak, apa komolyan egész életében két csajjal smárolt?
- Ami azt illeti… James előtt volt egy kis mosolyszünet.
- Aszta! Apa szakított veled?
- Öhh… Én vele.
- De miért?
Nem tudtam, hogy álljak neki. Lily a lányom, és ilyesmit mesélni… Elég zavarba ejtő. Pont neki…
- Egyszerűen csak bulizni akartam. Volt egy finn barátnőm, és tudod, a finnek nagyon tudnak bulizni. Olyan akartam lenni, mint ő. Szuper laza, szuper magas, szuper vékony, szuper szőke, meg szuper minden. De ő nem olyan volt, mint Pansy, meg a lánya… Nem a szupercsaj, hanem olyan… Istenem, vajon mi lehet vele?
- Igen, bulizni akartál, és? – türelmetlenkedett Lily.
- Hát igen… Már több mint két hete volt, hogy szakítottunk. Péntek este elmentünk egy elég menő helyre, Sohóba. Odabent nem éreztem magam valami jól, kezdett hiányérzetem lenni. Éjfél körül le is hánytam valakit, és bőgve rohantam haza. Másnap összepakoltam, beállítottam Harryhez, és kijelentettem, hogy nem bírom ki nélküle.
- Fúúj – nyöszörgött. – Mondjuk azért tök jó, hogy ez finn csaj elvitt bulizni, különben nem élnék – vigyorgott Lily. – És csak úgy visszafogadott?
- Hát… Azért szerintem besegített az a 38 terhességi teszt, amit megmutattam neki, és tájékoztattam, hogy a nagy részük pozitív – nevettem.
- Na de… De nem az volt, hogy előtte egy csomót buliztál? Mi van, ha James nem is a tesónk!? – kérdezte reménykedve.
- Hát Lily… A bulizás nálunk nem azt jelentette, hogy…
- Értem, értem.
- Remélem nálad sem…
- Őő… Megígéred, hogy nem mondod el Jamesnek? Sőt, senkinek a világon!
- De mégis mit?! – kérdeztem ijedten.
- Az van, hogy… Roskildében… Izé, na, az volt, hogy a harmadik estén azok az együttesek léptek fel, amik akkor voltak menők, mikor volt ez a bulizós korszakod… Hát, aznap volt a Linkin Park koncert, és izé, na, ittam egy kicsit…
- Mit?
- Heinekent! De tényleg csak egy kicsit… Lysander adott az övéből… Meg mondjuk Lorcan is… Meg a haverjaik is…
Kezdtem egyre inkább félni.
- Kicsit túl sok lett a végére… Egy kicsit meghülyültem. Az volt a vége, hogy… Hogy adtam egy szájrapuszit Lorcannek.
A Himalája esett le a szívemről.
- Nem gáz nagyon? – kérdezte.
- Hát… Mit beszéltetek meg?
- Ami azt illeti, Can nem tiltakozott nagyon, de azt mondta, én inkább a legjobb barátja vagyok, meg hülyén nézne ki, mert az ő szülei valamennyire az enyémek is, satöbbi…

Elaludtam. Nem hallhattam, hogy hányadán áll Lily Lorcannel…
Lilyvel elég kényelmetlen helyzetben aludtunk, de ez csak akkor tűnt fel, mikor felébredtem. Már öt óra körül jártunk – a nap már felkelőben volt.
Megpróbáltam úgy felkelni, hogy ne keltsem fel Lilyt, bár ismertem annyira, hogy mellette néha trombitálni is lehet, néha az egércincogásra is felébred. Ez esetben az utolsó győzött, de legalább segített nekem villámreggelit készíteni. Vagyis, inkább ő készített reggelit, míg én felkeltettem a többieket.

- Ma van a nagy nap! – dalolt Albus. – Végre repülünk!
- Négyszer is – mondtam bosszúsan. – Hermione azt mondta, Párizsban átszállunk. Csodás…
- Jaj ne! És mi van, ha lekéssük a csatlakozást? – aggodalmaskodott Al.
- Akkor örökre a tranzitban ragadunk, mint abban a filmben. – jelentette ki Harry, mire James és Lily komolyan megijedtek.
- És… a tranzitban lesznek…
- Atya ég, James, te nem tudsz másra gondolni? Egyébként ez… Ez tényleg előfordul?
- Elő, de nem ragadunk a tranzitban. Apa csak azt hiszi, hogy nagyon vicces – magyarázta Albus, és rosszallóan nézett Harryre.

- Anyu, haladjunk már, nemsokára jön a reptéri busz, és ha sokáig szarakodunk, Ron megint belénk köt… - türelmetlenkedett Lily, miközben én mosogattam. Hiába, nem akartam, hogy éljenek a tányérokban, mire visszajövünk, és ezt szóvá is tettem.
- Szerinted a kenyérmorzsa… Mindegy – rázta a fejét Albus, és felszaladt a bőröndjéért.

Következő